Az előző postban már az óvodából az iskolába való átmenet kérdését is érintettem, legalábbis a játékos tanítási formák szempontjából. Az óvodákban a törvényi szabályozásnak megfelelően ma már - hála Istennek! - a szabad játék, és az azon keresztüli tapasztalatszerzés, nevelés, ill. fejlődés az irányadó. (Azért mondom, hogy irányadó, mert még most is találkoztam olyan óvodával, amelyik a nagycsoportban szabályszerű iskolai foglalkozást tart feladatlapmegoldással, számtanpéldákkal, stb. Ennek oka pedig az, hogy az az általános iskola, amelyik az ovis gyerekek zömét "felszívja", ezt kérte, vagyis inkább presszionálta, hogy úgymond "zökkenőmentes" legyen a gyerekek iskolai átállása... No comment.)
Ehhez képest a játékon keresztüli tapasztaláshoz, egész testtel való tanuláshoz szokott gyerekektől elvárják, hogy alig két-három hónapos "átszokás" után gond nélkül végigüljön egy-egy negyvenöt perces órát, úgy hogy elejétől a végéig teljes koncentrációval figyeljen... Szerintem ez nonszensz.
Gyanítom, most sok tanító felszisszen. És eddigi tapasztalataim szerint éppen azok a pedagógusok fognak felszisszenni, akik a meglehetős feszített tanmenet, a rengeteg államilag rájuk kényszerített adminisztráció mellett mégis megpóbálnak valami jót kihozni az adott lehetőségek között is. Minden tiszteletem az övék. Kíváncsi is vagyok az ő véleményükre, hogy ők belülről hogyan látják a kérdést, milyen tapasztalataik vannak, milyen próbálkozásaikat kísérte siker, és melyeket kudarc.
Te mit gondolsz erről? (Első rendszeres olvasóm, Csiri véleményére külön is kíváncsi lennék. Egyrészt mivel ő gyakorló pedagógus, másrészt mivel hozzám hasonlóan ő is a játékos oktatásra, nevelésre tette fel az életét. Oldalát megtalálod a blogajánlómban.)
Első körben meg kell jegyezzem, nem vagyok pedagógus, az élet kényszerített rá hogy jobban beleássam magam a fejlesztés témakörébe. Elsőszülött lányomnak volt beszédfejlődési problémája, le volt tapadva a nyelvféke egy kicsit, ezért még 5 éves korában is ha, ha belelendült, én sem értettem mit mond. Azt láttam, hogy értelmileg minden rendben, kifejlesztett magának egy saját nyelvrendszert, mindenkivel kereste a kapcsolatot és meg is találta, látszólag minden rendben volt, csak a szókincse nem gyarapodott, sőt rengeteg saját szót alkotott.
VálaszTörlésMiért mesélem el itt mindezt? Mert szerintem nagyon tanulságos.
Bármikor jártunk orvosnál, mindig megemlítettem, hogy valami nincs rendben, de mindig megnyugtattak, hogy ne aggódjon anyuka, a gyerekek nem egy időben fejlődnek, majd nagycsoportos korában logopédián mindenrendbe jön. Egy darabig hittem is, de amikor középső csoportban az óvónő azt nem értette meg, hogy busszal mentünk a boltba, akkor elhatároztam, hogy itt és most elég a hitegetésből. Lehet hogy a logopédia segít, de egy év alatt akkor sem lehet bepótolni 6 év szókincsét, nem beszélve a nyelvhelyességről.
A lényeg, hogy erőszakosságomnak köszönhetően eljutottunk a szájsebészetre, ott egy pillanat alatt felcsippentették a nyelvféket. Sajnos csak alig észrevehető változás állt csak be. Irány az ismerős logopédushoz, hogy segítsen. Azt mondta, 5 év alatt ő nem tud segíteni, de ellátott néhány tanáccsal, játékos feladattal. El kezdtük gyakorolni, de még mindig kevésnek bizonyult, szerencsére már akkor is volt Internetünk, hát hajrá, amit csak találtam anyagot elolvastam. Akkoriban én szerkesztettem a csalad.lap.hu-t és annak kapcsán több fejlesztőpedagógussal kerültem kapcsolatba, akiktől sok-sok játékot kaptam. Közben eljött (szerencsére kicsit előbb) a logopédia ideje is. Mindezeknek köszönhetően nagycsoport őszén már 1000 fős tömeg előtt mondott szépen tisztán verseket a lányom. Most is az osztály egyik legszebben olvasója. Köszönöm mindenkinek, akik ehhez hozzásegítették. Hálás vagyok.
Persze, vannak még problémák, főleg nyelvhelyesség területén, de remélem, fokozatosan az is eltűnik. Persze ez az én feladatom, mert szerencsére nem olyan súlyos a probléma, hogy a hivatalos csatornákba is beleférjen. És pont ez a tanulsága ennek a történetnek. Logopédián ugyan megtanították a tiszta hangok kiejtésére, de ha nem rakjuk hozzá a magunk pluszát, lehet hogy nyelvtanból bukdácsolna, képtelen lenne egy épkézláb mondatot összerakni, nem beszélve egy egész fogalmazásról, szövegértésről, és mindezek következményeként az önálló tanulásról. A jó képességű lányomból valószínű, hogy tanulási problémákkal küszködő gyerek lett volna.
Mondhatjátok, hogy igen, igen, de Ő nem az egészségesen fejlődő gyermekek közé sorolható. Így igaz, de van nekem egy kisebb lányom is, aki 3 évvel fiatalabb és Ő akarva-akaratlanul részese lett ezeknek a játékoknak, fejlesztéseknek. Az Ő részéről akarva, nagyon is akarva. látva azt, hogy mennyire örömmel szívja magába az új ismereteket, hogy milyen rohamléptekkel fejlődik Ö is és mennyire nincs felkészülve a közoktatás a tehetséges gyerekekre, elkezdem játékokat fejleszteni.
Így lettem játékfejlesztő. Fejlesztő-játék-fejlesztő :)