Az eredeti mottó mellé társult egy másik is (mindkettő saját gondolat). Az új mottót az a felsimerésem ihlette, hogy a férfiak felnőttként annyira komolyan veszik magukat, illetve a velük szemben támasztott elvárásokat, hogy elfelejtenek játszani, a játékot nehéz, netán stresszes helyzetek meg- ill. feloldására használni - elfelejtenek néha egy kicsit gyereknek lenni.
Éppen a héten olvastam egy mondatot Zwack Pétertől. Tudjátok, Zwack és Unicum - egy magyar világmárka. Szóval Zwack papa már bővel túl nyolcvanon olyat talált mondani, amit minden férfinak szeretnék átadni mint egy lehetséges sikerreceptet. Ő ugyanis azt találta mondani, hogy: "Magamat nem veszem komolyan, de azt, amit csinálok, azt igen!"
Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy tudni kell magamat nem kevés humorral, öniróniával szemlélni (ez nem kevés önismeretet is feltételez!). Meg azt is jelenti ez számomra, hogy a családomat, a gyereknevelést, a munkámat, stb. viszont igenis vegyem komolyan - azaz a családom és a velük való foglalkozás legalább akkora szerepet kapjon az életemben, mint a munkám.
És szerintem ez vonatkozik a családapákra is.
A munkád fontos, mert része (lehet) az önmegvalósításodnak, a kiteljesedésednek, a státuszodnak, stb. De a családod akkor is ott lesz, ha a munkahelyedet elmosta a válság, ha mást léptettek elő, pedig dolgoztál, mint a güzü, vagy ha egyszerűen csak hülye a főnököd. A családodat (gyerekeidet) hagyod örökül a világnak. A leghosszabb távú befektetésed ők, amit ember csak csinálhat, bár nem igazán szoktunk logikusan belegondolni. És kell is velük legalább annyit foglalkozni, mint a legértékesebb tőke-, vagy ingatlanbefektetéssel.
Kedves Apuka! Te hogyan kezeled ezeket a "befektetéseidet"?
Hát ezért az új mottó: Légy bátor - legyél újra gyerek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése