Mint azt már előző postomban is említettem, a nőket körülvevő hiedelmeket elemzem majd először, két okból is:
1. egyrészt, mert erről van saját tapasztalatom is;
2. másrészt, mert ezekből a mítoszokból, hiedelmekből van több.
Mindazonáltal ebből a jóval több mítoszból, "fals" elvárásból csak azokat emelném és elemezném ki ezen a fórumon, amelyek a család mint működési egység létét, életét befolyásolják.
Újabb hiedelem, amiről saját tapasztalatból tudok mesélni, hogy Anyu mindig türelmes, megértő, és szolgálatkész. Csupa sztereotip női erény, amelyeknek kiapadhatatlan forrása mindig és minden körülmények között: Anyu. No és persze a Nagyi. (Ki ne hagyjuk a nagymamákat sem!!!)
Pedig mi is csak emberek vagyunk, nekünk is csak 24 óra a nap, mi is találkozunk hihetetlenül idegesítő emberekkel, nekünk is van igényünk arra, hogy most az egyszer minket értsenek meg, mi is lehetünk fáradtak, bennünket is érhet (ér is!) stressz... A szépségdíj az egészben viszont az, hogy ezek csak a mi problémáink, azonban minden nap megkapjuk mások problémáit is. Vagy megoldásra, vagy megértésre.
Ki gondolná, hogy ez is megterhelő tud lenni, hiszen az, hogy a négy éves gyerekünk játszani akar a kertben a kismacskával, az csak a gyerek gondja. De ha nekünk éppen ekkor már régen a megbeszélt helyen kellene lennünk, nincs is macskánk, csak a szomszédnak, és éppen esik az eső, ellenben senki más nincs otthon, aki tudna kicsit figyelni a picurra, rögtön a mi problémánk lesz az egész, méghozzá meglehetősen frusztráló kivitelben. Mert a kicsi nekünk fog hisztizni, mi késünk el már megint, és nekünk kell már megint elmagyarázni a szomszédnak, hogy a négy éves gyerek nem kínozza a macskáját, hanem csak így játszik vele...
Hogyan is lehetne ezeket a helyzeteket jól kezelni?
1. A legelső, ehhez szükséges tulajdonság a nyugodtság. (Szándékosan nem nyugalmat írtam, mert azt sokan a kikapcsolódással, pihenéssel azonosítják, itt viszont rapid megoldásokról lesz szó.) Tudom, tudom, ha az idő kevés, akkor a nyugodtság, a türelem egyenes arányban fogy vele. De talán léteznek még praktikák, amikkel vissza lehet szerezni még a csekélyke nyugalmunkat, türelmünket is.
- Ne szégyelljünk nevetni - ha kell, magunkon! Nem mondom, ehhez a verzióhoz szükségeltetik nem kevés önismeret, de hidd el, a nyomorult szituációk, netán önmagunk kinevetésének képessége, azaz hogy humorral szemléljük a dolgot, felszabadító tud lenni! Arról már nem is beszélve, hogy ez a fajta reakció a másik felet is kibillenti a megszokott szituációból, "felállásból", és őt is elgondolkodásra, szemléletváltásra készteti.
- Kezdj el énekelni! Na, jó, legalább dúdolni! A zene, főleg a jól megválasztott, vidám zene, a ritmus csodákra képes. Ez nem véletlen! Az életünk gyakorlatilag már a fogantatásunk pillanatától tele van ritmussal (pl. a szívverés hangja), így nem véletlen, hogy egy jó zene szó szerint képes "áthangolni" minket. Biztosan Neked is több kedvenc számod van. Ami tiszta haszon, mert kiválaszthatsz egyet arra az esetre, amikor kimondottan nyugtató zenére van szükséged, és egy másikat, amikor viszont az kell, hogy valami felpörgessen, feldobjon. Ez persze személyes ízlés kérdése. Nekem nyugira Offenbach: Hoffmann meséi c. operájából az egyik csodaszép duett vált be, felpörgetésre viszont Martika: I feel the Earth move under my feet c. száma. (Ha már csak meghallom, úgy érzem, képes lennék akár a hegyeket is megmozgatni!)
- Csak egy pillanatra csukd be a szemed, és gondolatban a füled is, és képzeld Magad egy gyönyörű helyre! Ez a módszer megint csak arra alkalmas, hogy hirtelen kirántson az adott szituációból, majd a gondolati játék után a valóságba visszatérve már kívülállóként legyél képes a helyzetre tekinteni.
- Ha máshogy nem megy, akkor menj egy másik szobába zárd Magadra az ajtót, és mintha a pusztában állnál, ordíts egy nagyot! Ezt a módszert azonban csak jól hangszigetelt szoba esetén ajánlom, a kisebb (de még a nagyobb) gyerekeket is megijesztheti, ha ordítani hallják az anyukájukat. Ettől az egy apróságtól eltekintve egyébként a módszer műxik, ki van próbálva! (Igen, rám is furán nézett először a férjem, ellenben őt is sikerült meghökkentenem, így rögvest új alapokra helyeztem a tárgyalási pozícióinkat, és új rajtot vehettünk a vitánk rendezésében.)
2. Használd az emberismeretedet! Akárki teremtette is a frusztráló helyzetet, jól gondold meg, hogyan bánsz vele! Ha ismered, akkor azért, mert még biztosan fogsz vele máskor is találkozni (és ez fokozottan igaz a családtagjaidra!), ha nem ismered, akkor meg azért, mert úgyis híredet viszi, hogy hogyan viselkedtél vele. Ehhez vedd elő a józan eszed, meg a tapasztalatod, és a természetének megfelelően kezeld az illetőt. Családtagjaid esetén sem olyan egyszerű a dolog, mert ugye velük a legnehezebb objektívnek lenni, de egy kis gyakorlattal menni fog ez is. Előgyakorlatként nyugodtan figyeld meg az embereket és viselkedésüket akkor, amikor éppen nem Veled van problémájuk, vagy egyáltalán nincs problémájuk. Hidd el, később még jól jön!
3. Ha már lenyugodtál, és ezért fel is tudod már mérni, kivel is állsz szemben, akkor jöhet a diplomácia! (Már megint! Hiszed, nem hiszed, nőként ez az egyik legjobb útravalónk, amit az evolúciótól kaphattunk!)
Légy kompromisszumkész, ajánlj fel egy, esetleg két, mindkét fél számára kedvező, de legalábbis elfogadható kimenetet! Így demonstrálhatod, hogy Te keresed a megoldást, ill. figyelembe veszed a másik fél érdekeit, sőt azzal, hogy a döntést a másiknak ajánlottad fel, annak autonómiáját is elismered. A diplomáciai siker másik megalapozója a megértés, az empátia. Ezzel ugyanis szintén azt mutatod meg, hogy elismered a másik problémáját, ill. a másik autonómiáját, hogy joga van így éreznie magát. Tehát a diplomáciai tárgyalást kb. úgy építheted fel, hogy
A./ "Látom, hogy idegesít, ha ezt csinálom...", "Megértem, hogy most dühös vagy, azért, mert nem csinálhatod azt, amit szeretnél...", "Én sem érezném jól magam a Helyedben, amiért...", stb.
B./"Mivel rossz nekem, hogy dühösnek látlak...", "Nem esik jól, ha így haragszol rám..."
C./"Ezért csináljuk most azt, hogy..."
D./"Jó lesz így?"
(Pszichológiában műveltebbek biztosan rám sütik, hogy engem is utolért Thomas Gordon életműve. Bár nem ismerem az úr munkásságát teljes mélységében, tehát nagy az esély rá, hogy az itt felvázolt módszer nem autentikus Gordon-metódus, a hatás tagadhatatlan. Így aztán nem is tagadom.)
Helyzet nagy eséllyel megoldva. Az én gyakorlatom szerint legalábbis igen, és jó kimenetellel.
Ja, és még három nagyon fontos dolog.
Az egyik: a fenti leírásból az derül ki, hogy az én véleményem szerint ez az a kivételes eset, amikor érdemes megfelelni az elvárt (mellesleg) pozitív sztereotípiának. Nem egyszerű, de lehet, és érdemes.
A másik: szép tulajdonságok ezek egy nőnek, de nem kevésbé válnak becsületére egy férfinak sem. Szóval a türelem, az empátia, és a kompromisszumkészség szerintem uniszex tulajdonságok.
A harmadik: ha esetleg félreérthető lettem volna, most sietek leszögezni - az, hogy megnyugszol, türelmet, empátiát, megértést, és tiszteletet mutatsz a másik autonómiája iránt, még nem jelenti azt, hogy Neked ne maradna meg a sajátod! Éppen a nyugtató technikák azok, amelyek a szituációból történő kibillentéssel a másik felet is rá kell döbbentsék arra, hogy Neked is jogodban áll dühösnek, mérgesnek, haragosnak lenni.
És most gondolati játék következik - kezdj el tréningezni! Gondolatban zongorázd végig a legutóbbi olyan szituációt, amiről úgy érzed, hogy nem igazán sikerült megfelelően kezelned. Fejben készíts forgatókönyvet, hogyan zajlott volna le az egész helyzet, ha használtad volna az itt felsorolt technikák Számodra és a szituáció számára legmegfelelőbb keverékét! Tudom, néhányan ezt álmodozásnak neveznék. Én viszont tudatos elemzésnek.
Te mit gondolsz? Lehet ez Nálad is hatásos? Vagy csak nálam működik?
U.I.: Az itt felsorolt megoldások természetesen mind hirtelen használható, rapid technikák. A türelem, megértés, diplomácia hosszú távon inkább a helyes életvitelnek köszönhető. Értem ez alatt a rendszeres testmozgást (mint azt már gyerekkorunkban megtanultuk, a sport kiegyensúlyozottá tesz!), a helyes táplálkozást (koffein-, és egyéb adalékanyagoktól mentes ételekkel elkerülhető a felesleges feszültség-, ill. "túlpörgés"-érzet), a humor, a nevetés "életvitellé tételét", ill. a saját feltöltődésedre fordított időt (pl. jóga, ami testmozgásnak sem rossz, vagy kreatív hobbik gyakorlása, olvasás, zenehallgatás, autogén tréning, bármi, amitől úgy érzed, mintha heteket pihentél volna). Ajánlatos fontolóra venni az életmódváltást - nemcsak a Te , hanem a gyermekeid egészsége érdekében is. Hiszen számukra Te vagy a meghatározó minta, egyáltalán nem mindegy hát, hogy milyen példával jársz elől.
Mivel azonban tudom, hogy nem olyan könnyű váltani, hát íme néhány segítség:
www.csodano.hu
www.agipilates.hu
www.fittmami.hu
Jó szívvel ajánlom bármelyiket, ők ugyanis nemcsak mozgásról, hanem életvitelről, étkezési szokásokról, étrendről, motiválásról is írnak, és a kérdéseidre is viszonylag rövid időn belül, egyénre szabott választ kapsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése