2010. január 23., szombat

Hiedelmek, mítoszok - családanyáknak 6.

Ígéretemhez híven megkezdjük a családi életet "szabályozó", helyenként gúzsba kötő, sokszor a média által is erősített társadalmi, gazdasági mítoszok, hiedelmek "felismerését". Azt szokták mondani, a változásokhoz vezető út első lépése, ha felismerjük a változás szükségességét, aztán pedig azt, hogy mi az, amin változtatnunk kell. Úgyhogy vágjunk bele!

Mint azt már előző postomban is említettem, a nőket körülvevő hiedelmeket elemzem majd először, két okból is:

1. egyrészt, mert erről van saját tapasztalatom is;
2. másrészt, mert ezekből a mítoszokból, hiedelmekből van több.

Mindazonáltal ebből a jóval több mítoszból, "fals" elvárásból csak azokat emelném és elemezném ki ezen a fórumon, amelyek a család mint működési egység létét, életét befolyásolják.


Az utolsó mítosz, amivel itt foglalkozni szeretnék, az az a hiedelem, miszerint Anyu mindent kézben tart, ami a családdal kapcsolatos lehet, mindenre odafigyel, mindent ő tart észben, vagyis ő család lelke - és lelkiismerete...

Értem ezalatt azt, hogy betéve tudja a még a harmadunokatestvérek név- és születésnapjának pontos dátumát is, a gyerekek összes barátjának, barátnőjének nevét, tudja, hogy kinek mi a kedvenc étele, és a kedvenc színe és színésze/színésznője, valamint zenekara/énekese, a gyerekek összes különórájának, szakkörének, edzésének, haveri összejövetelének, az osztálykirándulásoknak, és a farsangi báloknak az időpontját és helyét, sőt esetleg ez utóbbiak megszervezésének is ő a motorja... Ha ezt valaki tényleg így tudja csinálni, akkor csak gratulálni tudok neki, még akkor is, ha főállásban "csak" anya... (Igen, saját tapasztalat, az ilyen kihívások engem is megtaláltak. Így aztán mivel a gyerekeim a mai magyar közoktatá alsó és középszintjén mindenhol előfordulnak, én is SZMK-tag vagyok óvodában, általános iskolában és gimnáziumban egyaránt... Tudom, tudom, már hallom is: én írtam, hogy tudni kell nemet mondani. Hát, akkor még én sem tudtam. A feladat azonban időközben megtetszett, jó csapatba kerültem, így aztán ott ragadtam :) )

Egy szó, mint száz: ha tényleg ennek a fals elvárásnak akarsz megfelelni, akkor válaszd ezt főállásnak, és vegyél memóriafejlesztésből órákat! Bár szerintem még akkor is necces a dolog.

Egy valamit viszont készséggel elismerek: azt, hogy Anyu a család központja. Igenis az anya az, aki összetartja a családot. Egyszerűen azért, mert minden emberi kapcsolat, viszony rajta fut keresztül, nála kereszteződik. Az anya-gyerek kapcsolat aza híd, amelyen a generációk közti kapcsolat alapul. A család alapját pedig a nő-férfi viszony képezi. Ebben a vizonyrendszerben gondolkodva kétségtelen az anya központi szerepe a családban. De csak ebben a rendszerben gondolkodva!

Vagyis nem az a Te szereped, hogy mindenki gondját, örömét, kapcsolatát Te oldd meg, hanem az, hogy mindenkivel legyen kapcsolatod, és az legyen kiegyensúlyozott! Ennyi. Hitted volna?

Nem az kell, hogy Te tartsd észben a gyerekeid pontos napi időbeosztását, mert az az ő felelősségük, hogy az ilyen-olyan kötelezettségeiknek eleget tegyenek, és a hozzájuk tartozó időbeosztást is tartsák. Neked az a dolgod anyaként, hogy úgy szeresd a gyerekeidet, hogy ők azt érezzék is! (Ajánlott irodalom: Gary Chapman: Gyerekekre hangolva, ill. Kamaszokra hangolva c. könyvei, amelyekben az öt szeretetnyelv használatáról ír.)

Nem az kell, hogy fejben tartsd mindenki születés- és névnapját, hanem az, hogy legyen egy naptár, amibe már év elején beírod mindenki ilyesféle ünnepét, és hó végén előre átnézed a következő hónapot, hogy lásd, kinek kell ajándék, dísztávirat, vicces email, stb.

Nem az kell, hogy a gyerekek haveri körének összes paraméterét ismerd, de legjobb barátok/barátnők nevét igen, meg azt, hogy a gyerekeid mikor, kivel, hová mennek. Éppen aktuálisan, és nem három hónapra visszamenőleg, és ugyanennyi időre előre.

Nem az kell, hogy mindenki kedvenc ételét fejből tudd, hanem az, hogy időnként megkérdezd őket, mit csinálj ebédre, vacsorára.

Nem az kell, hogy mindenki kedvenc zenekarát ismerd, csak az, hogy érdeklődést mutass a zenei ízlésük iránt. A neveket jegyezzék meg a gyerekeid. Ne félj, azt meg fogják!

Nem kell, hogy a fejed káptalan legyen, csak annyi, hogy a családod érezze, hogy érdeklődsz irántuk, hogy beszélgess velük, és néha tegyél nekik kis szívességeket. Tény, hogy Te vagy a családot "összetartó kovász". De nem a szétforgácsoltságod, hanem a szereteted fogja összetartani.

Ha mégis lelkiismeretfurdalásod lenne amiatt, hogy a fenti dolgokat nem tudod észben tartani, legalább vegyél egy filofaxot...



A mai játék edzésnek: felejtsd el egy estére, hogy egyedül robotolsz a konyhában, hogy vacsora kerüljön a család asztalára! Vacsi előtt mélyinterjú a családdal, hogy mit szeretnének, ha nem egyeznek a vélemények, kreatív ötletbörze indítása az igények összehangolásáról. Értsd kő-papír-olló. Ha így sikerült konszerzusra jutni vacsora-kérdésben, akkor családod tagjainak, de legalább a gyerekeidnek a kötények, konyharuhák, és szakácssipkák kiosztása, majd a konyhai feladatok ellátására a kiscsalád besorozása. Kicsit tovább fog tartani a főzőcske, mint egyébként, az biztos, de nagyon jó buli lesz. Közben díszíthetitek is kaját, pl. a szendvicseknek csinálhattok tojáskarikákból, piros aranyból, majonézből, stb. emberarcokat. A buli érdekében verseny, hogy kinek a szendvicse lesz murisabb. Közben lehetőség és vérmérséklet szerint kacagás, egymás megviccelése, és széles jókedv. Buli és vacsora után pedig közös takarítás.

Hogy ez túl idilli? Ki mondta? Nálunk működik. Nem mindig pont így, és ebben a sorrendben, de nagyvonalakban ez a lefolyás. Hogy Nálad is működjön, csak Rajtad múlik. Hsználd a fantáziád, és játssz sokat a családoddal!

Te is így gondolod?

2 megjegyzés:

  1. Így, így, így gondolom. :)
    És a közösen végzett dolgok kohéziós ereje sem elhanyagolható!

    VálaszTörlés
  2. Igen, erre még szeretnék később visszatérni, csak ennek a sorozatnak a keretében. Engem ugyanis a férjemmel a közösen végzett munka "kovászolt össze" úgy, hogy azóta is "úgy maradtunk"...

    Na, ez nemcsak a párunk vonatkozásában műxik, hanem a gyerekeinkkel is.

    :) Csilla :)

    VálaszTörlés