2010. január 29., péntek

Hiedelmek, mítoszok - családapáknak 1.

Ígéretemhez híven folytatjuk a családi életet "szabályozó", helyenként gúzsba kötő, sokszor a média által is erősített társadalmi, gazdasági mítoszok, hiedelmek "felismerését". Azt szokták mondani, a változásokhoz vezető út első lépése, ha felismerjük a változás szükségességét, aztán pedig azt, hogy mi az, amin változtatnunk kell. Úgyhogy vágjunk bele!

Mint azt már a témát felvezető első postomban is említettem, a férfiakat körülvevő hiedelmeket is elemzem ehelyt, két okból is:

1. egyrészt, mert bár erről jóval kevesebbet hallani, de nekik is jutott ilyesmiből dögivel;
2. másrészt, mert ezeknek a legtöbbje csak kb. negyven éves kor körül tudatosul a pasikban, mert nagyjából addigra fáradnak bele. De nagyon!

(Megjegyzés: én is tagja vagyok a Mentsük meg a férfiakat! mozgalomnak, mivel egyre inkább aggódva figyelem, hogy hogyan használódik el a férjem a mindennapokban. Minden olyan Anyukának, Apukának ajánlom szíves figyelmébe az oldalt, és vele a mozgalmat is, aki úgy érzi, családja férfitagjai nem azt az egészséges, nyugodt életet élik, amit megérdemelnének.)

Mint látni fogjuk, a férfiaknak is éppen elég mítoszuk, "fals" elvárásuk van, ami megkeseríti az életüket. Azonban az ő esetükben is csak azokat emelném és elemezném ki ezen a helyen, amelyek a család mint működési egység létét, életét befolyásolják.


Mivel is kezdhetném mással, mint azzal a mítosszal, ami független a családapai léttől, mert minden férfi életét meghatározza már kisgyerek korától. Eszerint a férfi soha nem sír, nem mutatja ki érzelmeit, mindig rendíthetetlen, mert csak ebbenaz esetben minősíti a környezete is igazi férfinak. Sőt, sokszor az az érzésem, hogy a férfiak önazonosságtudatának is ez az egyik fontos sarokköve.





Ha megnézed, a két kép két különböző kor férfiideálját ábrázolja, mégis van valami közös bennük, ami nem múlik. Mindkettőn rettenthetetlen, és erőt sugárzó a férfi. Ha a nők álmaik pasijára gondolnak, sokféle tulajdonsággal ruházzák fel, de nagy eséllyel a következő elvárásoknak meg is kéne felelniük:

- jóképű, kisportolt
- barna, szőke, fekete, kék szemű, barna szemű, stb. ízlés szerint
- okos
- határozott, talpra esett
- erős
- biztonságot adó
- érzékeny (a nő gondjaira, rezdüléseire mindenképpen)
- rettenthetetlen, vagyis ő legyen a kőszikla, amelyik állja a hullámok ostromát, és nem rendíti meg semmi, hiszen a pasi a nő, majd pedig a család támasza
- stb., stb., stb.

Nem tudom, jól megnézted-e az utolsó két, részletesebben kifejtett tulajdonságot a listán. Ugye, hogy ugyanabban a férfiban két, tök ellentétes jellemvonást akarunk viszontlátni??? Szerintem ez borzasztóan zavarhatja is a fiúkat, férfiakat kortól függetlenül.

Volt persze értelme annak is, hogy a férfiakkal szemben valamikor réges régen ez az elvárás alakult ki. A törzsi közösségeken belül is mindennaposak voltak a versenyhelyzetek, a hierarchiában mindenki jobb pozíció elfoglalására törekedett. Ezt pedig nem lehetett úgy, hogy közben együttérzőnek, úgymond "gyengének" mutatta magát valaki. Ez a vadászatok során a fizikai értelemben vett érzékenység tompulásával is járt, hiszen egy-egy kisebb sérülés miatt nem lehetett kidőlni a csatasorból, az a vadászat sikerét, ezzel a törzs fennmaradását veszélyeztette volna.

Csakhogy... a férfiak a csatározások, a vadászat befejezése után is megtartották maguknak az erős pasi imázsát, és ehhez illeszkedő stresszlevezetést is találtak maguknak. A barlangban erre a célra még a tűz bámulása szolgált, ma a TV-n a csatornaváltogatás, vagy a számítógépen a lövöldözős játékok. Mindezt persze a külső környezet teljes kizárásával, ami minket, társasági beállítottságú nőket manapság már különösen irritál.

Pedig...ha jobban belegondolsz, amikor mindezt a férfias viselkedésmintát "feltalálták", akkor érte ugyan stressz a férfiakat is jócskán, de nem ennyi, és nem folyamatosan. Azt még tényleg le lehetett vezetni a tűzbe bámulással. Arról nem is beszélve, hogy az ún. jó stressz volt, hiszen a pulzusszám megnövekedése, az érzékekek kiélesedése, a megfeszülő izomzat, stb. az életben maradást szolgálta. Ma viszont a stressz napi szinten és gyakorlatilag állandóan ér bennünket, és már köze nincs az életben maradáshoz. Az elhalálozáshoz sokkal inkább. Itt kellene nekünk nőknek minden befolyásunkat bevetni, hogy fivéreink, apáink, férjeink, fiaink találjanak maguknak új módszereket a stressz levezetésére, ill. annak kezelésére, netán elkerülésére.

És szerintem itt lép be a képbe a játék! A legkézenfekvőbb játék erre a célra mi más is lehetne, mint a sport. Itt persze nem a sakkra, vagy a dartsra gondolok. Megvan azoknak is a maguk helye - hobbiként, de nem kemény fizikai aktivitást igénylő testmozgásként. Itt jelzem a férfiaknak: a söröskorsó emelgetése szintén nem a sport kategóriájába tartozik, egyrészt ugyanis nem igazolt a bicepszerősítő hatása, másrészt pedig ebben az esteben nem a testmozgás, hanem az alkohol "oldja" a stresszt. Folyadékban. De ennek sajna több a kára, mint haszna, úgyhogy higgyétek el, nem ez a hosszú élet titka.

Lássuk csak a sport hasznait!
- fizikai aktivitásban tudod levezetni a dühöt
- kiegyensúlyozottabbá tesz
- kiélheted benne a versenyszellemedet (csapatsportoknál ez szinte evidens, de saját magaddal, vagy az idővel is versenyezhetsz)
- jó családi programnak is, így alkalmas a család összekovácsolására is
- kedvező élettani hatása van, egészségesebbé tesz
- jobb lesz az állóképességed - meglepő módon nemcsak a fizikai, hanem stresszálló képességed is!
- barátokat, ismerősöket szerezhetsz általa, ami a hasonló érdeklődésű emberek egy csoportba gyűjtésével szintén lehet stresszoldó hatású (persze csak ha sport után beszélgettek is)

Valószínűleg sporttal komolyan foglalkozó szakemberek ettől jóval több hasznosságot is össze tudnának szedni, de szerintem a témánk szempontjából nekünk ennyi is elég.

A másik stresszűző elfoglaltság a hobbi lehet. A "pöszmötölés" ugyanis egészen másfajta koncentrációt kíván, ez a fajta koncentrált figyelem pedig nyugalmat. Hogy megint csak pasis legyen a dolog, érdemes olyan hobbit keresni, ahol szerepet kaphat a stratégiaalkotás (pl. sakk), a versenyszellem (pl. darts), vagy a struktúraalkotás (barkácsolás).

Eddig csupa olyan elfoglaltságot kerestem, amivel egy férfi továbbra is fenntarthatja a "hős férfi" imázsát. Na, most jön a kevésbé "pasis" megoldás: a beszélgetés. Nem hiszem, hogy mindent magában kellene tartania valakinek, még akkor sem, ha hős férfinak született. És azt sem hiszem, hogy ezen bármi szégyellni való lenne. Tudom, egy férfinak az ilyesmi nehezen megy. Kedves Hölgyeim! Innen üzenem, hogy házasságunk hajnalán nekem is kb. jó három évembe telt megértetni a férjemmel, hogy nem azért kérdezgetem este, mikor hazaér, hogy mi történt aznap vele a munkahelyén, mert mindenáron bele akarok folyni az ő dolgaiba. Persze ezzel az indokkal mindig lerázott, volt, hogy sértésnek is vette, és veszekedett. Aztán egyszer valami nagy rumli volt a melóhelyén, és szerintem csak a kérdésemet várta hazaérkezéskor, mert szinte már az ajtóban állva dőlt belőle a szó. Én néha csak kérdeztem, hogy megértsem, pontosan mi is történt, de nem szörnyűlködtem, nem nyilvánítottam véleményt. A végén csak annyit mondtam, hogy "Sajnálom. Mit szeretnél, mit készítsek Neked vacsorára?" És csodák csodája elmosolyodott, és kaptam tőle egy nagy ölelést. Mit mondjak, nagy győzelem volt!

Tehát kedves Uraim, lehet férfiasan is beszélgetni. Még a házas-, vagy élettárssal is. Ha máshogy nem megy, akkor a haverokkal. De valakivel muszáj.

Ja, és a férjemmel azóta is minden este beszélgetünk. Igaz, volt már olyan is, hogy szabályosan barkochbázni kellett vele. Aztán rájött, hogy lényegében játszva húzom ki belőle az információkat. Akkor meg lezöttyent a kanapéra, és perceken keresztül tiszta szívből röhögött...

Nálatok mi a helyzet? Nálatok is van rettenthetetlen pasi a családban? És mihez kezdtek vele?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése