Hiedelmek, mítoszok - családapáknak 3.

Ígéretemhez híven folytatjuk a családi életet "szabályozó", helyenként gúzsba kötő, sokszor a média által is erősített társadalmi, gazdasági mítoszok, hiedelmek "felismerését". Azt szokták mondani, a változásokhoz vezető út első lépése, ha felismerjük a változás szükségességét, aztán pedig azt, hogy mi az, amin változtatnunk kell. Úgyhogy vágjunk bele!

Mint azt már a témát felvezető első postomban is említettem, a férfiakat körülvevő hiedelmeket is elemzem ehelyt, két okból is:

1. egyrészt, mert bár erről jóval kevesebbet hallani, de nekik is jutott ilyesmiből dögivel;
2. másrészt, mert ezeknek a legtöbbje csak kb. negyven éves kor körül tudatosul a pasikban, mert nagyjából addigra fáradnak bele. De nagyon!

Mint látni fogjuk, a férfiaknak is éppen elég mítoszuk, "fals" elvárásuk van, ami megkeseríti az életüket. Azonban az ő esetükben is csak azokat emelném és elemezném ki ezen a helyen, amelyek a család mint működési egység létét, életét befolyásolják.

A harmadik ilyen nagy társadalmi nyomás a férfiakon, hogy ők a családfenntartók, a kenyérkeresők, tehát ők azok, akiknek többet kell keresniük. Ez szintén olyan mélyen gyökerező mítosz, ami megint csak a férfiúi önazonosságtudat egyik sarokkövévé vált. Az pedig a másik oldala a kérdésnek, hogy a környezet, de lehet nyugodtan mondani, az egész társadalom szemében leírta magát az a pasi férfiként, akiről kiderül, hogy kevesebbet visz haza fizetéskor, mint a párja.

Pedig mi van akkor, ha két olyan ember szeret egymásba, akik szeretik a szakmájukat, jók is benne, de egyszerűen nem olyan a két szakma presztízse, hogy a fizetési kategóriák közelítenének egymáshoz? Mi van, ha a férfi például asztalosmester, és gyönyörű bútorokat csinál, de a felesége meg esetleg jól menő színésznő? (A sztárvilágban egyébként is láttunk már furább párosokat is.)

Aláírom, ez nem igazán az a felállás, ami a leggyakrabban előfordul az életben. Egész egyszerűen azért, mert hiába esélyegyenlőségi törvény, hiába hangzatos fogadkozások, ill. társadalmi felelősségvállalási kommunikáció, még ma is az aza általános, hogy azonos munkakörben, hasonló tapasztalattal, végzettséggel dolgozó férfi és nő közül biztos, hogy a férfi keresetét állapítják meg majd magasabban. Hogy miért van ez így? Éppen azért, mert a társadalomnak az a hallgatólagos, esetenként nem is olyan hallgatólagos elvárása, hogy a férfi legyen a családfenntartó, ez pedig azzal jár, hogy ő keresse a többet.

Nem azt mondom, hogy mindegy, mennyit keresel. Ez túlságosan valóságtól elrugaszkodott, és romantikus dolog lenne. Azt viszont igen, hogy ennek a társadalmi mítoszna a nevében bele kell-e hajszolnod Magad a "mindig többet, mindig jobbat, mindig magasabbat" spirálba. Biztos, hogy a gyereknek szüksége van a harminckettedik Barbie babára, vagy tizenhetedik LEGO-készletre? Biztos, hogy azért kell egyre többet dolgozva egyre többet keresned, hogy Te is elmondhasd Magadról, hogy az egész családodat el tudtad vinni külföldre nyaralni, mint a szomszéd? Biztos, hogy mindig kell az a "még több"? Vagy nem is valósak az igények, amelynek az anyagi fedezetét meg kell teremteni?

Ez rögvest felvet több kérdést is:

1. a valós igények felmérésének képessége kérdését
2. az igények közti rangsorolás képességének kérdését (beleértve a családod azon igényét is, hogy Veled is szeretne minőségi időt eltölteni!)
3. a takarékoskodásra való képesség kérdését
4. a hosszú távra való tervezés képességének kérdését
5. az időbeosztás képességének kérdését
6. az asszertív érdekérvényesítés képességének kérdését (beleértve azt is, hogy a munkahelyeden a váratlan extrafeladatokra úgy tudj nemet mondani, hogy ne rágjon be a főnök, és Te mégis hazaérj időben a családhoz)
7. stb., valószínűlg lehetne még sorolni, nekem most hirtelen ezek voltak a legfontosabbak.

Ha mindezt végignézed, akkor nagyjából két fontosabb kérdéskört csoportosíthatsz össze a fenti pontokból: az egyik a idő, a másik a pénz kérdésköre.

Időgazdálkodásról már ejtettem szót, igaz női-anyai vonatkozásban, de a lényeg azért a családapák számára is hasznos: nemcsak a munkaidőt kell hatékonyan beosztani, hanem a maradékot is. A maradékban pedig csak két rendezőelv lehet: az egyik a családodra szánt idő, a másik pedig a Magadra szánt idő. Ami marad, az alatt rendezheted az egyebeket (pl. fűnyírás).

A pénz témája is sok gondolkodást szokott okozni. Itt alapvetően a pénzügyi kultúránkat, gondolkodásmódunkat kell(ene) fejleszteni, és erre már vannak is nagyon jó oldalak itt a neten is, de rengeteg könyv is forog a piacon a témában. Egy biztos: olyan oldalt vagy könyvet válassz, ami foglalkozik a pénzhez fűződő kapcsolatunkkal általában is, tehát nem konkrét befektetéseket akar Rád tukmálni, hanem először is megtanít arra, hogy mik a főbb szempontok a mai világban, aminek mentén gondolkodnod kell a pénzről, a befektetéseidről, azok tervezéséről, stb.



Ja, és még valami: játsszatok a pénzzel! Nem, nem pókerre, meg félkarú rablóra gondolok. Vannak nagyon jó társasjátékok is már, amelyek kimondottan az újfajta pénzügyi gondolkodásra szoktatnak rá. Ha még emlékszel rá gyerekkorodból, a Gazdálkodj okosan is ezen a mezsgyén indult el. Nem rossz még ma sem, csak kissé túlhaladt rajta az idő. Egy fokkal jobb a Monopoly és változatai, de már erre is rászorulna egy kis fazonírozás. A legjobb, amivel én eddig találkoztam a piacon, az a Cash Flow társasjáték volt. Ez ugyanis megismertet a passzív jövedelem kényelmes érzésével is, kimondottan zsonglőrködni kell a kiadások, bevételek és jövedelmek számaival, ill. a befektetések kezelésével. Egyetlen bajom volt csak vele, hogy iszonyatosan adminisztrációigényes, ezért mi úgy oldottuk meg a dolgot, hogy egyikünk nem is játszik, csak adminisztrálja a többiek fejlődését, különben nagyon megakasztja a játék lendületét a többféle kártya kiosztása, kezelése, stb. Ettől eltekintve viszont jó. Téged is tanít, sőt, mivel van Junior verziója is, a gyerekeket is. Rögvest szeretném megjegyezni, hogy nem reklámot akarok a játéknak csinálni, annál is inkább, mivel nem olcsó. (Nálunk is közös ajándékként kapták a gyerekek, még úgyis erősen húzós volt, pedig én akciósan jutottam hozzá.) Viszont egyszeri befektetés, a haszna viszont annál lényegesen több: valami nagyon lényegeset és használhatót kaptok tőle, Te is és a gyerekek is - pénzügyi szempontból, de a családi együttműködés és a minőségi idő szempontjából is.

Te tudsz jobb játékot? Ki vele!