2010. január 1., péntek

(Meg)boldog(ult) újévet a hiedelmeinknek!

Kedves Olvasóm!

Új év, új remények, új célok.

Nos, nekem ebből a felsorolásból csak a reményeim lehetnek újabbak, a célom nem változott: még mindig azt szeretném, ha az Olvasóim új megvilágításban látnák a blog olvasása után a játék nevelésben betöltött szerepét, ill. a játékot (valamint a gyerekkel töltendő bármiféle időt) nem mint kipipálandó napirendi feladatot értékelnék, hanem mint a szülők számára is szórakoztató, feltöltődést biztosító időtöltést.

Tudom, ez nem egyszerű dolog a mai rohanó világban. De gondoljunk csak bele: biztos, hogy amikor gyerek(ek)ről álmodoztunk, az jelent meg a lelki szemeink előtt, hogy a napi robot után fáradtan még a háztartás is előbbre való, de legfőképpen a mi saját "személyes nyugalmunk", mint a gyerekkel való játék? Szerintem az elején mindenkinek egy boldog család képe rémlik fel, ahogy Apu biciklizni tanítja a kicsi fiút, később meg focizni, Anyu pedig kirakózik, fest vagy babázik a kislánnyal, később meg az egész család együtt társasjátékozik...



Hogy ez túl idilli? Hm... Ezt meg ki mondta?

Mi meg elhisszük?????

Ezek szerintem csak a mi hiedelmeink, amiket erős társadalmi nyomás alatt teszünk életünk részévé, mert mindenki másnak jobban meg akarunk felelni, mint a saját és a saját családunkról alkotott elvárásainknak.

A következőkben sorra veszem azokat a hiedelmeket, amelyeken túl néha nem sikerül látnunk, s azt is, hogy ezek mennyire képesek gúzsba kötni a mindennapjainkat. Természetesen a nőket övező (esetenként hamis és torz) társadalmi elvárásokkal, hiedelmekkel többet foglalkozom, egyrészt, mert szerintem azokból több van, másrészt meg mert erről van személyes tapasztalatom. Azonban van nekem egy nagyszerű férjem is (hála Istennek!), akin nagyon jól megfigyelhető, hogy egy pasinak, különösen ha családfő, talán kevesebb, de annál súlyosabb elvárásokkal, hiedelmekkel kell megküzdenie.

Számomra azonban mindentől rémísztőbb, hogy a gyerekeknek is mennyi ilyen elvárással, hiedelemmel, mítosszal kell szembesülniük, sőt esetenként teljesítményük, sikereik fokmérője is az, hogy ezeknek a rájuk osztott, sokszor hamis elvárásoknak mennyire tudnak megfelelni. Mindez nekünk is meglehetősen stresszes, nemhogy egy kialakulatlan jellemnek, amelyik még nem is lehet felvértezve ilyen nyomással és terhekkel szemben.

Éppen ezért nőtt meg a család szerepe, jelentősége a mai világban. Hihetetlen jelentősége van, hogy ilyen körülmények között érzelmi biztonságot adó hátteret találjunk mindnyájan a családban, a családi összetartozásban, ill. hogy legyen egy olyan szelep, amelyen keresztül rendszeresen le tudjuk ereszteni a "fáradt gőzt" - egyszerűen csak azért, hogy tovább tudjunk "működni", élni, és lelki egészségünk megőrzésével a testi betegségeket is meg tudjuk előzni. Mindnyájan: Apu, Anyu, gyerekek. Ez a szelep pedig nem más, mint a játék.

A fentiek szellemében néhány célkitűzést máris meg tudok fogalmazni a kedves Olvasónak:

1. az új évben, újult lendülettel fogunk dolgozni az alapító tagokkal a Működő Család mozgalom életre hívásán, beindításán, működtetésén;



2. újult erővel tárom Olvasóim elé a bizonyítékokat arról, hogy a játéknak milyen pozitív, családot, de egészséget erősítő, és fejlődést segítő szerepe van;

3. ha lehet, még provokatívabb módon fogom feltenni ezzel kapcsolatos kérdéseimet, hogy minél erőteljesebbé váljon az Olvasóban a rádöbbenés, ezáltal pedig a szemléletváltás igénye.

Nagy tervek, de fontosak is, ezért vagyok ilyen kitartó. Már csak azért is, mert személyes tapasztalataim alapján bátran le merem tenni a nagy esküt, hogy ezt igenis meg lehet csinálni, lehet és kell is tudni másképpen gondolkodni a családról, a gyereknevelésről, a játékról, és még sok minden másról.

Kezdjük tehát a hiedelmek, mítoszok életünket irányító szerepének kiirtásával!

Mit gondolsz, Téged mennyire befolyásolnak a társadalom, a média, a gazdaság(!) által generált hiedelmek, mítoszok? Vannak ilyenek egyáltalán? És Te vajon ellent tudsz-e, akarsz-e nekik állni?

Kívánok hát megboldogult jobblétet, újévet a hiedelmeinknek!

4 megjegyzés:

  1. Szia Csilla!

    Örülök írásodnak!
    Valóban nagyon fontos, hogy ebben a felgyorsult világban is tudjunk gyermekeinkkel, játszani, hancúrozni, jól érezni magunkat. Egyre inkább, most, hogy mindenben tudatosságot hirdetik az emberek, azt gondolom, hogy erre is tudatosan kell időt szakítani. Előre megtervezni, hogy mikor mennyi időt tölt a közös játékra, közös programokra a család.

    Sok sikert kívánok munkádhoz és örömökkel és vidámságokkal teli 2010-es évet!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Nóra!

    Köszönöm a megjegyzésedet, nagyon örültem, hogy "fél szemmel" követed az írásaimat. Tudom, Neked is mennyire fontos, a Működő, és ezen belül a Játszó Család, hiszen Te is arra tetted fel az időd, erőd, energiád nagy részét, hogy a családoknak vidám, élményt nyújtó közös programokat találj.

    Jó érzés látni, hogy nem csak nekem (meg még néhányunknak) olyan fontos, hogy megerősödjön a család mint intézmény. Várom már a közös munkát Veled és a többiekkel!

    Hasonló jókat kívánok Neked én is erre az új évre, meg persze boldog újévet is!

    Üdv:

    :) Csilla :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sok hasznos informaciót tartalmaz ez az írás. Teljes mértékben igazad van Csilla, hogy ebben a rohanó világban nincs már időnk a másikra, a családra. Az ember egy idő után mikor hazaérkezik már úgy érzi, mintha idegenekkel élne együtt, mert annyira kiveszett a kommunikáció a mindennapjainkból. Jó lenne ezen változtatni!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Zsófi!

    Nagyon örülök, hogy erre jártál, mivel a profilod és a blogod megtekintése kapcsán eszembe jutott valami, ami esetleg közös együttműködés kezdete is lehetne... ;)

    Mit szólsz?

    Üdv:

    :) Csilla :)

    VálaszTörlés