2010. január 11., hétfő

"Megszakítjuk adásunkat..."

Üdv minden kedves Olvasómnak!

Folytatni fogom megkezdett sorozatomat megkövesedett mítoszainkról, hiedelmeinkről, amelyek így, vagy úgy, de mindenképpen akadályoznak minket abban, hogy olyan családunk lehessen, amilyet megálmodtunk magunknak.

Most azonban jön a "Breaking News".



Éppen a sorozat írása közben kezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy szép, hogy most eldobjuk minden berögzült rossz szokásunkat, és játszani fogunk a gyerekeinkkel. De mit? És melyik szituációban mit? Ez a gondolat annál is inkább gyökeret vert a fejemben, mivel - megint csak hivatkozva az Anna, Peti, Gergő-könyvekre - másnál is láttam (jelen esetben Bartos Erikánál), hogy a játékot következetesen használja konfliktuskezelésre, stresszlevezetésre, sőt nevelési célzattal is. (Ahogy én is, és éppen ezt szeretném ehelyt népszerűsíteni.)

Időnként látom, hallom, kapom a visszajelzéseket, hogy szakemberek, óvó- és tanítónők is a blogomra tévednek, nekik meg ez "hivatalból kötelező", vagyis nekik mindennapi szinten kell így szituációkat kezelniük.

Éppen ezért "best practise" hozzászólásokat várok ehhez a posthoz. Azaz kérek midnen Apukát, Anyukát, Tanító és Óvó nénit (bácsit), hogy osszák meg velünk itt, hogy milyen konkrét esetben milyen játék vált be náluk mint konfliktuskezelő, -megelőző, stresszoldó, stb. eszköz!

Van Neked ilyen történeted? Oszd meg! Nincs? Akkor figyelj és olvass!

4 megjegyzés:

  1. Nem klasszikus játékról van szó, de a mi családunkban remekül bevált, a blogomban már írtam róla, de annyira jó hogy van nekünk, hogy le kell írnom itt is.
    A mi konfliktuselkerülő eszközünk, a családi alkotmányunk. Ha felmerül valami probléma, akkor alkotmányülést tartunk, megbeszéljük miért fontos megoldani ezt a helyzetet, és milyen megoldások vannak a feloldására, a végén pedig törvényt hozunk, amit mindenki aláír és lefűzzük egy mappába.
    Egyik ilyen eset, amikor a kisebbik lányom minden konfliktusát verekedéssel akart megoldani, ami természetesen további konfliktusokhoz vezetett. Úgyhogy meghoztuk a törvényt, hogy bárki a családból aki erőszakot alkalmaz, az milyen büntetésre számíthat. Első esetben, másodikban, vagy harmadikban. A felnőttek se maradtak ki.
    Nem mondom, hogy soha azóta egyetlen csípés, rúgás nem történt, de a mindennapos esetek, havi egy-két alkalomra csökkentek.
    Mint ahogy az életben, itt sem a büntetés volt a megoldás, hanem az, hogy eszközt is kaptak a konfliktusaik megoldásához.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Irén!

    Valami nagyon fontos dologra hívtad fel itt a figyelmet: a családon belüli demokráciára.

    A demokrácia sok jogot biztosít a benne létezőknek. De ahhoz, hogy a jogokhoz jussunk, kötelezettségeket is kell vállalnunk. Méghozzá egységesen, mindnyájunknak.

    Ti ezt modelleztétek kicsiben. Én ezt a magam sajátos látásmódjával igenis játéknak értékelem. Mert kicsiben lehet kipróbálni nagyon fontos dolgokat - viszonylag védett környezetben, körülmények között.

    Az más kérdés, hogy nagyon komolyan veszitek, és komolyan be is tartjátok. Ezzel kapcsolatban azonban hasonlóképpen gondolkodom, mint Karinthy a humorról: ő azt mondta, "A humorban nem ismerek tréfát." Én meg azt mondom, hogy "Játszani csak komolyan!" - azaz csak teljes figyelmedet a játéknak és játszótársaidnak szentelve, teljes belefelejtkezéssel...

    Mint látható, nálam elég széles a játék fogalmának értelmezése. De szerintem ez legyen a legnagyobb hibám az életben...:)

    Kedves Irén, ezer hála és köszönet a hozzászólásért, nagyon építő, és értékes volt!

    Üdv:

    :) Csilla :)

    VálaszTörlés
  3. Inkább csak úgy 90-95%-osan vesszük komolyan.
    tudjátok, a feljelentést is vissza lehet vonni. :)
    Eszembe jutott egy másik játék, és pedig a Villa Paletti. Néhány évvel ezelött volt az év játéka, akkor még igen borsos áron vásároltuk meg, ajándék pénzből. Megérte.
    Folyamatosan kell építeni egy tornyot, és az veszít, akinél összedől az építmény. Kisebbik lányunk akkor volt 3-4 éves, a szabályjátékokkal teljesen hadilábon ált, sírt ha nem ő nyert. Ez volt az a játék, mely megtanitotta, hogy vannak szabályok amelyeket be kell tartani, de mint minden 3 évesnek tetszett az összeborult építmény, így nem volt gond ha éppen ő veszített :) Szép lassan a többi játékban is elfogadta, hogy attól hogy egyszer veszít, még semmivel sem lesz rosszabb, mint elötte.

    VálaszTörlés
  4. Íme, ismét egy jó példa arra, hogy a jól megválasztott játék nevel - jelen esetben az önuralomra, önmérsékletre, a szabályok elfogadására.

    Szép volt, Irén!

    VálaszTörlés