Ha most mégis valaki a bulvárt látja a következő cikkben, azt sajnos már túlságosan is befolyásolták a mai magyar médiaállapotok.
Nagy figyelemmel követem nyomon Ovisvilág - Jusztina írásait, meg úgy általában a ténykedését, hiszen nagy tapasztalattal bíró óvónő, és minden mondatán átsüt a gyerekek hihetetlen szeretete. Nem kivétel ez alól a mostani írása sem. Fel van háborodva. Én pedig csatlakozom az előttem szólóhoz.
Hogy miért? Olvasd el itt.
Várom mindenki véleményét, hogy Szerintetek mit lehet tenni az ilyenfajta előítéletesség ellen - különösen gyerekkorban. Hogy hogyan is akarunk egy szebb, jobb világot hagyni a gyerekeinkre, ha ezt, és az ehhez hasonló jelenségeket szó nélkül nézzük végig/el...
Én pedig majd egy következő postban elmondom, hogy szerintem mit lehet tenni ezen a téren a játék eszközeivel.
Ezt írtam az oldalra: Dániában tapasztaltam meg, az IGAZI integrált oktatás mikéntjét. Népfőiskolán voltam egy fél évet, ahol fogyatékosok (testi vagy szellemi értelemben), priuszosok, súlyos balesetből felépülők, elváltak, idősek ugyanúgy be voltak fogadva. Az egész rendszer sugallta az elfogadást és azt a szemléletet, hogy mindenki, aki (akár új) életet szeretne élni, segítséget kap. Valós ismeretet az jelent, ha megtapasztalod a mások sorsát és gondjait. A többi csak teória, és sajnos sokszor mérhetetlen gonoszság is.
VálaszTörlésEz az IGAZI integráció, amit inklúziónak hívnak. Ez ugyanis nem egyszerűen annyit jelent, hogy egy osztályterembe pakolják a különböző képességű, hátterű gyerekeket, hanem azt, hogy az egész pedagógiai rendszert, az iskola alapító okiratát, a pedagógusok képzését, stb. ehhez igazították. Ezért láttál mindent olyannak, amilyennek leírtad.
VálaszTörlésBorzasztó sokrétű kérdés.
VálaszTörlés1. ha integrálni akarunk akkor a feltételrendszer is legyen meg. Az hibás ami most megy: x gyerekre benyomunk 1/2/3 sni-s gyereket a kvóta kedvéért. De nem jut röbb ovónó, max hetente 1x 45 perc gyógypedagógus foglalkozás. Ennek a "normál" gyerekek látják kárát, mert rájuk nem jut az sni-sek miatt idő. tehát már kialakul egyfajta ellenszenv irántuk.
ez meg kellene szüntetni
2. az emberi hozzáállás: ha anyuka sem tudja elmondani mi a másik ember baja pár szóban a gyerek nyelvén és nem tudja megmagyarázni mi az ha valaki nem lát, másképp ért,...stb akkor a gyerek is valami idegenkednivaló, furcsa dolognak fogja érzékelni.
3. a szülők túljátszott és demagóg "jóérzésből" nem mondják ki ami van. Nem azt mondják, h nem béna és nem tud járni (hátha hallja és megbántódik) hanem elterelik a gyerek figyelmét vagy eufemizálnak.
a tárgyilagosságnak, a tények kimondásának, az őszinteségnek van csak helye ebben a kérdésben (is). (hozzáteszem engem már más anyuka bunkózott le, a vak csak pedig megköszönte, hogy tárgyilagosan, normálisan mondtam el a gyerekemnek a helyzetet.... no comment)
4. még mindig a fogyatékosokban nem a potenciális lehetőséget látják állami/intézményi szinten, hanem az eltartanivaló fölösleget (bocs). pedig több helyen bebizonyították, hogy a fogyatékosoknak ha személyre/betegségre/állapotra szabottan megkeresnék, akkor lenne lehetőségük értelmes és hasznos dolgokat csinálni. Az, hogy összecsomóz, majd kibont valamit az nem tartozik ide. és a szocifogi (szociális foglalkoztató), mint degradáló kifejezés a sziszifuszi munkára nem véletlenül épült be a köztudatba....
Annyi minden mást is lehetne/kellene, de már így is túl hosszó lettem, bocs :)
Caitlin