2010. május 10., hétfő

Az ígért beszámoló a Gyerekirodalmi Fesztiválról

Kedves "kolléganőm" a neten, Pöszke engedélyével most az én blogomon is egy az egyben olvashatod első kézből a Gyerekirodalmi Fesztiválról az élménybeszámolót. Jó szórakozást!

"Gyermekirodalom témában firkálóként hihetetlen volt megélni a körülöttem blogoló, azonos témával foglalkozókkal való találkozást. Egyszerre volt komikus és elgondolkodtató látni, hogy a rendes nevem senkinek sem jelentett semmit (na jó a Papiruszportál főszerkesztőjének igen), viszont a Pöszke névnek mindenki megörült.
Sőt Kiss Ottónak be sem kellett mutatkozni, és még Sportszeletet is kaptam. Pásztohy Panka pedig előbb ismert fel, mint én őt. Természetesen én sem mentem üres kézzel, szatyorral. Az ajándékok helyére be sem fértek a könyvek, amelyekről írni is fogok hamarosan.

Aki inkább más beszámolóját olvasná annak figyelmébe ajánlom Takács Mari, Pompor Zoltán, Sándor Csilla blogját vagy a Papiruszportál, Litera oldalát.
Vagy A mai nő, Könyvesblog Revizor Pagony oldalain.

A konferencián is meg tudtam hallgatni pár előadást. Úgy vélem, ez a része nagyon jól sikerült a fesztiválnak. Természetszerűleg a lehetséges Magyar Gyerekkönyvintézetről szóló beszélgetés vonzotta leginkább a résztvevőket. Az asztalhoz beszélgetni Boldizsár Ildikó mesekutató, Budai Katalin, Sándor Csilla, Csík Tibor (OPMK) és dr. Pompor Zoltán ült Nyulász Péter moderátor mellé.(a bővebb beszámolóval törlesztem az adóságom Betweennek)
Péter anekdotával vezette fel a beszélgetést, elmondva a Facebook közösségi portálon virtuálisan már létrejött Magyar Gyerekkönyvintézet történetét. Miután megalakult, elkezdték a mögötte állót kutatni, keresték Göteborgban Melissánál, aztán Ulmban, majd Budapesten Nyulász Péternél, így akadtak rá a Csodaceruza főszerkesztőjére. (Itt jegyzem meg, hogy nálam is érdeklődtek Grácban, igaz mások, tudok-e valamit az alapítóról, persze én is Nyulász Péterhez irányítottam a kérdezőt. :D )
Elhangzott néhány adat a gyerekkönyvek piaci növekedésről, arról mik lennének a legfőbb célkitűzései az intézetnek. Abban mindenki egyetértett, hogy helyileg az OPMK lenne a legjobb.
Boldizsár Ildikó kezdte a nagyszerű felajánlások sorát: nemsokára, szeptember 30-án, nyit Palóznakon a Mesék Háza-Meseterápiás Központ,ahol ő, amíg az Intézet a kilépve a virtuális térből meg nem valósul, vezetőként szeretettel lát, és lehetőségeihez mérten támogat minden gyerekirodalommal kapcsolatos konferenciát, szakmai rendezvényt, ezzel a témával foglalkozó személyt.
Hozzá csatlakozott Simon Zsolt, aki a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége nevében ajánlotta fel támogatását a kommunikáció, reklám terén.
Csatlakozott a Hunra Magyar Olvasástársaság, és szerintem lélekben minden jelenlévő.

A konferencia következő programpontja a Top 50-es lista, amelyet az egyszervolt.hu portálon mindenféle szemszögből megvizsgálhatnak az érdeklődők. (Hamarosan a Csodaceruzában és Pompor Zoltán oldalán a Mesekalauzon is biztosan olvasható lesz bővebb értékelés.)

Aki, mint én is, lemaradt Lovász Andrea szocio-gyerekkönyvek témában tartott előadásáról, az itt részleteiben bepótolhatja.

Vasárnap a "Mit olvasnak a gyerekek? – Óvodáskortól a kamaszkorig – moderátor Fenyő D. György" című előadásra ültem elsőként be. Sok érdekes dolgot hallottam, a legmegdöbbentőbb az volt, amikor Fenyő D. György az asztalnál ülőknek szegezte a kérdést, hogy mi a helyzet a nem-olvasó gyerekekkel? A válasz egyöntetűen a kategória meglétének tagadása volt.
Jelentem, ahol én tanítok akad nem-olvasó gyerek, akad 9. évfolyamra észre nem vett diszlexiával bekerülő, pedig megyeszékhelyi, középkategóriás középiskoláról beszélek, az ország nyugati részén...

A gyermekkönyvírás titkai – Gyerekkönyvírók beszélgetnek (Ifjúsági irodalom a Móra Kiadó műhelyében: Nógrádi Gábor, Mikó Csaba, Kiss Attila, Dóka Péter – moderátor Pompor Zoltán)
Ez a rész megér egy külön bejegyzést. Következni fog hamarosan.

Programok
Felejthetetlen Lackfi János humora az Aranysityakkal a fején, és Kiss Ottó felolvasása. 



A gyerekeim és én is nagyon élveztük az emeleti kreatív asztalok sorát.
Ezúton is köszönöm Nánási Yvettenek a rajzolást a lányommal, és a mesét Pettsonról és Finduszról. (Bár ő pont a földszinten állomásozott.)

Míg én előadást hallgattam addig ők Loláztak nagy örömmel D. Tóth Krisztánál, aki fesztiváltündérként is tündérinek bizonyult.

A kicsi persze a Cifra palotás játszóházat élvezte leginkább.

Mindannyiunknak tetszett Szabó T. Anna és Szalóki Ági közös szereplése, a bábelőadáson sajnos boszorkány volt a főszereplő, így azt nem tudtuk megnézni, de a tömegből és a hangokból ítélve nagy sikere volt annak is.


Szombatra esett még Nyulász Péter Miazmég című új könyvének bemutatója, a késői időnpont miatt családiasan kevesen voltunk, de azért körbeülték a gyerekek, egymással versengve próbálták kitalálni a rejtvényeket, ugráltak vele egy Zsubattás mondókára. A szülők meg elszaladtak a könyveiért, hogy otthon is folytatódhasson a móka.

 A legnagyobb élményünk persze Berg Judit interaktív, élő meséje volt, nem bántuk meg, hogy az egyébként izgalmas Kerekítőt otthagytuk érte. Mivel moderátor, szervező és konferancié nemhogy három, egy sem akadt, így Gévai Csilla vette át a szerepet kifogástalanul, közben jutott ideje Kálmán Anna és Pásztohy Panka mellett a rajzolásra is. Berg Judit két kis mini dínóról kezdett mesélni, amihez a kulcsszavakat a gyerekek adhatták. Nem volt egyszerű feladata Juditnak, mert a Zsírkréta korszaki dínók mellé a furfangos kis kópék egeret, kacsát, felnőttet, bébit, babát, gumicukortengert, vulkánt, farkast, sőt még gőzmozdonyt is kértek a mesébe.
Ne izguljon tovább senki, elárulom Berg Judit híréhez hűen elképesztő történetet sikerített, helyén volt benne minden. És még a folytatásra is ígéretet kaptak a jelenlévők. Szóval jövőre meghallgathatjuk remélem a folytatást.


Vasárnap délutánra esett Bartos Erika Bogyó és Babócájának filmvetítése. Aki régebb óta olvassa a blogot tudja, hogy különösebben nem vagyok oda érte, de most megváltozott kissé a véleményem.
A Kedd Stúdió által készített mesefilm egészen más megvilágításba helyezi a sorozatot. Azt gondolom, hogy a Bogyó és Babóca  most nyerte el igazán végleges formáját, alakját. Kellett neki az animáció, és jó volt látni a vásznon. Pogány Judit hangja és az Alma együttes lágyabbá csiszolt zenéje jól illett a mesefilmhez.
Várhatóan sikeres esti mese sorozat lesz, reméljük sort nyitva ezzel más kedvenc mesehősök képernyőre való lépése előtt.
Nagyon jó ötlet volt az adaptáció fesztiválon való bemutatása.


A gyerekek és szüleik számára ilyen és ehhez hasonló változatos programokat kínált a fesztivál. Mindenki megtalálhatta a neki leginkább megfelelőt, ha sikerült odatalálnia időben. 
Célszerűbb lett volna a programot listázás helyett excel táblázattal megoldani, átláthatóbb lett volna,így  talán a szervezők megfeszített munkája ellenére, az először a MÜPÁban járók sem csak keveregnek a sok lépcső, lift, terem dzsungelében. Útbaigazító táblák nem, vagy alig voltak, bár a MÜPAsok készségesen segítettek. De így is el lehet tévedni a lépcső és liftrengetegben. Pankával a kiállítást keresve magunk is találtunk elveszett gyereket, nem beszélve arról, hogy babakocsival időnként nehéz feladat volt boldogulni.


Az olvasósarok pedig pontosan a bejárat mellé került, így valószínűleg kevesen tudtak elmélyedni a választott könyv olvasásába, felolvasásába. 


Az általam eddig látogatott könyves fesztiválokon a kiadók alapból 10-20% kedvezményt adnak a könyveikből. (A MKKE a saját rendezvényein kötelezővé teheti, és szokta is a 20% engedményt, mint részvételi feltételt.) Ezúttal ez hiányzott, egyes kiadványok pedig nem is voltak kaphatók, és itt most nem a siker miatt elfogyott Sötétben látó tündérre gondolok. Példának okáért a Csiribí és Panka sorozatának csak az első darabja volt ott, a Ruminiből is csak két rész volt kapható...


A legnagyobb probléma azonban, és erre bizony a MÜPÁnak is  kellett volna gondolnia, hogy egy fesztiválon kisgyerekkel érkezők nem feltétlenül szerelkeznek fel egész napos étel-ital készletekkel, nem beszélve a meleg ebédről, ami egy egész napos otthagyhatatlan programsorozat esetén feltétel. Volt büfé, de a perecért (más nem is volt) és kétszer két deci almaléért 1300 forintot fizettem. Ha ehhez hozzáveszem a BKV jegyet, vagy benzinpénzt és parkolási díjat... (250 Ft/óra, igaz nem mindig kérték) 
A MÜPÁnak van ugyan étterme, de egyrészt drága, másrészt egy darab etetőszékük van, harmadrészt a főpincér kiment dohányozni, röhögni vagy bosszankodni a gyermekeim étkezési szokásai láttán. (Jelzem két 3 év alatti lurkóról van szó, akik normális esetben, hétköznapi és nem gasztronómiai különlegességet, teljesen normálisan kanállal, villával, a nagyobb már késsel is, esznek.)
Emiatt esett meg, hogy bár a szombat a leglátogatottabb nap volt, de délutánra alig lézengett a programokon valaki.  És mivel az épület szép, ám kieső helyen van, plusz május elsején amúgy is minden zárva volt, aki "elugrott" ebédelni az bizony vissza sem jött.

Vasárnap estére mindenki kifulladt, így eshetett meg, hogy a Mesepiacra, bár a cél az lett volna, egyetlen kiadó vagy azok képviselője sem jött el. Illetve bocsánat a NTK-tól igen. Szerencsére Both Gabi és Paulovkin Bogi állták a sarat, készségesen válaszoltak a kérdésekre, és adtak biztatást, kritikát, kinek mire volt szüksége.
A tervezett párbeszédek elindultak, néhány névjegykártya emailcím, telefonszám is gazdát cserélt.


Összességében elmondható, hogy a VI. GYIF jól sikerült. A látogatók száma 2000 főre tehető, ami a szerencsétlen időpontválasztás dacára magasnak mondható. Aki ott volt, és részt vett a programokon valószínűleg hírét viszi, és jövőre elhozza az ismerőseit is. Hiszen a VII. GYIF még ennél is százszorta jobb lesz. Remélhetőleg már a Gyerekkönyvintézet égisze alatt."

Az eredeti postot itt tudod elolvasni.

2 megjegyzés: