2010. május 24., hétfő

Életrevaló Gyerek Konferencia - beszámoló 1.

Mint már korábban beharangoztam, múlt szombaton az Életrevaló Gyerek Konferencián töltöttem a napomat, és ígértem is beszámolót azoknak, akik viszont nem tudtak aznap velem tartani.

Mivel a konferencián négy előadást hallgathattunk meg neves előadóktól, és mindegyik előadás olyan témákat feszegetett, amelyek önmagukban is megérdemelnek egy-egy külön postot, így ennél a megoldásnál is maradtam, azaz több részletben fogok tudósítani az elhangzottakról.



Ha időrendben haladunk, akkor elsőként Alkér Orsolyát kell megemlítenem, aki nem mellesleg a Konferencia házi- és ötletgazdája is volt. Orsolya a csodasuli.hu, az eletrevalogyerek.hu, és az elsomillio.hu oldalak tulajdonosa is egyben, ami már jelzi széles tevékenységi körét. Előadásában az első millió témakörét boncolgatta, tanácsokat adva a szülőknek gyermekeik pénzügyi neveléséhez, pénzügyi intelligenciájának kiműveléséhez. (Ehelyt kizárólag és tárgyilagosan csak az elhangzottakat ismertetem.)

Orsolya jól felépített, gondosan megtervezett előadásának nyitógondolata maga a pénz volt. Nem is elsősorban az, hogy mi maga a pénz, hiszen szerintem akárhány embert megkérdeznénk, mind más választ adna, bár lehet, hogy a válaszok csak árnyalatokban térnének el egymástól, de ezek az árnyalatok komoly szemléletbeli különbségekre világítanának rá. Ezért az előadó is inkább azt ecsetelte, hogy mi az, amit a pénzhez való eddigi, megszokott hozzáállásunk mellett a gyerekek tőlünk megtanulnak a pénzről. Mindenek előtt azt, hogy a pénz:

- gyorsan megy,
- hiánya megkeseredéshez vezet,
- hiánya családok felbomlásához is vezet(het).

Mindez elég ijesztő távlat egy gyereknek, és emellett meglehetősen felületes rálátást enged csak a pénzre, és valódi természetére.

A gyerekek persze éppen a szüleiktől hallanak másról is. Olyan fogalmakról, mint adó, adósság, infláció, kamat, nyugdíj - sajnos azonban ezen fogalmakkal sokszor a szülők sincsenek teljesen tisztában, így a gyerekekben meglehetősen kusza kép él ezekről, az összefüggéseket pedig szinte abszolúte nem ismerik. (A legtöbb szülő sem...) Az infláció hatásának illusztrálására pl. Orsolya megemlítette, hogy húsz éve 600 forintért egy akkor jó minőségűnek számító bőröndöt tudott venni, ma pedig az egyik szállodában capuccinot vett ennyiért, vagyis húsz év alatt ekkora volt a pénz romlása.

Orsolya némi történelmi áttekintést is adott, amelyben a pénz kialakulását, fejlődését mutatta be. A halászó-vadászó-gyűjtögető életformától indult, ahol ugye az életforma jellegéből adódóan nem is volt szükség pénzre, majd érintve a feudalizmust, ahol már a csere intézménye volt kiemelkedő fontosságú, eljutottunk az ipari forradalomig, amely az ipari kor kezdetét jelentette.

Az ipari kor tömegtermelésével sok olyan dolog vált a szélesebb tömegek számára is elérhetővé, amely addig csak egy szűkebb réteg kiváltsága volt. Mivel a tömegtermelés szélesebb társadalmi réteget tett fogyasztóvá, így egyre több ember számára vált fontossá, hogy ezeket a termékeket meg is tudja vásárolni, vagyis legyen a vásárláshoz elegendő pénze. A pénz egyre fontosabbá vált.

Ennek a korszaknak alapvető jellemzője a pénzzel kapcsolatos hozzáállásban, hogy "Legyen egy jó szakmád, legyen egy jó állásod, és akkor majd jól fogsz élni." Mindez jól is működött a XX. század végéig, hiszen a pénz elsősorban a termékelőállításhoz kötődött.

Csakhogy aztán jött az információs forradalom. Megérkezett az internet, a különböző, globalizált elektronikus rendszerek, amelyeknek révén már nem a termékek álltak a pénzszerzési, pénzteremtési lista élén, hanem az információ. Ebben a korszakban alapvetően kell megváltoznia a pénzhez való hozzáállásunknak. A következő fejlődést láthatjuk:

1. az ipari korban mi is sokszor hallhattunk a megtakarítás fontosságáról. Mindez azonban már nem lesz elegendő az információs korban, ahol nemcsak megtakarítani kell majd, hanem meg kell tanulnunk befektetni is.
2. az ipari kor gyakori intelme, amin mi is felnőttünk, hogy "Legyen egy szakmád, és legyen egy jó állásod!". Ma már, ha azt akarjuk, hogy gyermekünknek jó szakmája legyen, vagyis olyan, amit szeret, akkor először pénzügyi tudást kell szereznie, hiszen ha tud bánni a pénzzel, akkor már nem az motiválja a pályaválasztását, hogy a szakmájával keressen minél több pénzt, hanem az, hogy mi az, amit szívesen csinál majd.
3. amit még nagyon sokszor hallottunk annak idején, hogy a befektetésekhez sok pénz kell, és idő kell ahhoz, hogy elkezdje kiforogni magát, vagyis pénzt hozzon. Ezzel szemben az információs korban ideje lesz a befektetésekre is más szemmel nézni. Befektetésként ugyanis csak azt szabad értékelni, ami már az első pillanattól kezdve jövedelmet termel számunkra. (Legalábbis a jó befektetés esetén ez így van.)

A befektetések kapcsán elhangzott az is, hogy ma már rengetegféle befektetés közül választhatunk, és éppen ezért van nagy szükség a pénzügyi műveltségre, hogy rövid- és hosszútávú céljainkhoz a megfelelő formákat tudjuk kiválasztani.

Dogmadöntésként hagzott el, hogy ahhoz, hogy pénzünk legyen, nem kell pénz, tehát a régi mondás, miszerint csak a pénz fial pénzt, idejét múlt. Abban a tekintetben legalábbis mindenképpen, hogy pénzt saját tőke nélkül is lehet csinálni. Itt jött be a képbe egy újabb fogalom is, a jó adósság. Van jó adósság, ami olyan kölcsön vagy hitel, amit olyan jövedelemtermelő befektetésbe forgatunk bele, amelynek jövedelmezősége elég nagy ahhoz, hogy kitermelje nemcsak a mi jövedelmünket, hanem a költségeket - beleértve a hitel törlesztő részleteit is.

A befektetésekkel kapcsolatos másik féligazság az, hogy a befektetések kockázatosak. Való igaz, azok. Ellenben ez csak abban az esetben igaz, ha nincs a befektetések mögött a befektető pénzügyi műveltsége, vagyis hiányoznak az alapvető ismeretei a pénzről, a befektetésekről. Ha a tudás rendelkezésre áll, akkor ezzel a kockázatokat is drasztikusan csökkenteni tudjuk.

Orsolya elmondta, hogy a témát annyira fontosnak tartja, hogy a jövőben már nem az Életrevaló Gyerek Konferenciát fogja megszervezni, hanem kimondottan egy Gyerekpénzügyek Konferenciát, vagyis önálló fórumot kíván biztosítani ennek a témakörnek. Ennek részleteiről a későbbiekben még biztosan hallunk tőle.

A szerkesztő zárszava:

mint azt a post elején is hangsúlyoztam, amit itt leírtam, az Alkér Orsolya előadásának az elhangzottakhoz hű leírása, legalábbis ahogy én értettem. Az biztos, hogy én személy szerint több ponton is tudnék vitatkozni azzal, amit itt olvashatsz. A későbbiekben, egy más formában meg is teszem. Neked viszont itt a lehetőség, hogy Te véleményt mondj: Te mit gondolsz? Egyetértesz? Tiltakozol? Felháborodtál? Megvilágosodtál?

Add közre!

4 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom, hogy erről lemaradtam.

    Köszi Csilla a beszámolót! Kíváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  2. Sebaj, Nóra, Alkér Orsolya nem arról híres, hogy várná a sült galambot, úgyis ki fog találni megint valamit. Majd legfeljebb én is csinálok neki egy kis hírverést, hogy nehogy még egyszer lemaradjon róla olyan is, aki pedig nem akart...:)

    VálaszTörlés
  3. Elolvassa ezeket a sorokat, én nagyon sok mindenben tudnék vitatkozni Orsolyával. Lehet, hogy ezt meg is fogom tenni vmilyen formátumban.
    Viszont Csilla a te tárgyilagosságod nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi, Zsófi, igyekszik az ember...

    VálaszTörlés