Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, hogy egy hét szünet után jelentkezem csak. A "hiányzás" oka nem más, mint az egészség, ill. annak megromlása: először a picuré, aztán az enyém. Most már azonban harcra kész vagyok, úgyhogy igyekszem pótolni a lemaradást.
Adós vagyok még tehát dr. Ranschburg Jenő előadásának utolsó részletével. Alapvetően a kapcsolati krízisek és azok gyerekekre gyakorolt hatásairól folyt a szó eddig, amelynek során tettünk némi kitérőt a pszichopátia felé is - bár mint láthattuk, a kitérő nem is volt olyan nagy, hiszen szervesen kapcsolódott az eredeti témához.
Éppen a pszichopata jellemzőket mutató gyerek tulajdonságai kellenek, hogy a leginkább arra intsenek minden szülőt, hogy Ranschburg dr. szavaival élve - a nevelés legfontosabb feladata az kell, hogy legyen, hogy a gyerek megértse, hogy ő csak része a világnak, nem ő maga a világ. Azaz tessék empátiára nevelni, szoktatni a gyermeket, hogy idővel meg tudja magát különböztetni a világtól, sőt a világot több különálló egység rendszereként legyen majd képes felnőttként szemlélni. Ez a szülői útravaló teszi majd képessé 6 éves kora táján a gyermeket arra, hogy tartós barátságokat kössön, mert ekkorra alakul ki benne a kölcsönösség, és a mélyebb motivációk.
Szintén erre a korra tehető annak a sajátos gondolkodásmódnak az elsajátítása is, amit leginkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy "Te azt hiszed, hogy én azt hiszem, hogy Te azt hiszed..." Ez szintén az empátiában gyökeredzik, és annak a képességét jelenti, hogy a gyerek tud a másik fejével gondolkodni, bele tud helyezkedni a másik helyzetébe. Dr. Ranschburg Jenő nagyjából 8 éves korra tette annak a határát, hogy a gyermek személyiségét formálni lehessen. Tehát ez az az életkor, ameddig még jó esélyünk van arra, hogy az empátiát mint nélkülözhetetlen társas készséget megismertesük a gyerekkel.
Ez felvet azonban egy másik nevelési problémát is: a bizalom kérdését. Az empátia, a másik helyzete, érzelmei iránti fogékonyság feltételezi azt is, hogy a gyereknek bizonyos fokú bizalmat kell éreznie a másik iránt. Éppen ezért az empátiára neveléshez hozzátartozik az is, hogy nem szabad bizalmatlanságra nevelni a gyerekeket. A tanár úr ezt a momentumot nevezte a gyereknevelés kockázatának, hiszen a bizalmat akár ki is használhatják mások, ez okozhat sérüléseket is, de egészséges lelkű gyerek ezekből tanul, és nem összeroppan tőlük.
Kérdésekre válaszolva Ranschburg dr. előadása lényegét, és a szülőknek szánt legfőbb üzentét a következőkben foglalta össze:
válás után -
1. a szülők feltétlenül maradjanak emberi kapcsolatban, kommunikáljanak egymással, működjenek együtt. Ez ugyanis a gyerek elemi érdeke.
2. mindkét szülő maradjon a gyermek életének a része. Ez szintén a gyerek érdeke. Egyik szülőnek sincs joga ahhoz, hogy a másik szülőjétől megfossza a gyereket, mert a gyereknek mindkettejükre szüksége van. Bár a magyar ítélkezési gyakorlat a lehető legritkábban alkalmazza, a magyar jogban is létezik az angolszász jogban ismert intézmény, az ún. joint custody, azaz a közös felügyeleti jog. Ez valós megosztását jelenti a gyerek felügyeletének, ill. szó szerint nyer értelmet az a kitétel is, amely szerint mindkét szülő a gyermek életének része marad. Persze ehhez elengedhetetlen az 1. pontban már említett együttműködés és kommunikáció. Ehhez nyilvánvalóan szükséges, hogy a két szülő ne költözzön messze egymástól, mert csak így lehet megvalósítani azt, hogy pl. a gyerek két hétig egyik szülőnél lakik, két hétig a másiknál, de közben ugyanabba az óvodába, iskolába jár. Persze ez csak egy lehetőség, a megoldások változatai a szülők lehetőségeire és fantáziájára van bízva. A nézők közül azonnal fel is vetették, hogy eddig az volt az elfogadott álláspont, hogy a gyerek életében az állandóságot kell biztosítani, és ebbe a pl. kéthetenkénti lakásváltoztatás nehezen illeszthető be. Válaszában a tanár úr elmondta, hogy a kétheti ismétlődés is egy idő után állandó ritmussá válik, ill. sokkal nagyobb csapás lenne a gyerek számára bármelyik szülő kivonulása az életéből, mint az, hogy egy ideig az egyiknél, egy ideig pedig a másiknál lakik.
3. nagyon kell figyelni mindkét szülőnek arra, hogy a gyerek mutatja-e az irracionális bűntudat jeleit. A gyerekek ugyanis különösen az első időszakban hajlamosak magukat okolni. Ez az az időszak főleg óvodás korban, különösen a fiúk esetében kritikus, mert ekkor - 3-4 éves kor táján - nagyon feszültté válhat a viszony az apával.
Dr. Ranschburg Jenő előadása sajnos messze nem terjedt ki minden tervezett témára, hiszen olyan sok mindent szeretett volna átadni a szülőknek. Ennek ellenére határozottan az egész konferencia legnagyobb közönségsikere a tanár úr előadása volt.
A következő post dr. Vekerdy Tamás Agresszió és kényes helyzetek az óvodában és az iskolában c. előadása lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése