Életrevaló Gyerek Konferencia - beszámoló 6.

Ígértem a folytatást, hát itt vagyunk - a folytatás meg én is...:)

Még mindig dr. Vekerdy Tamás gyermekkori agressziót taglaló előadásának ismertetésénél tartok, és folytatom az agressziót kiváltó okok, magatartásformák vizsgálatát, feltárását.

A tanár úr a konferencia nyilvánosságát kihasználva újra figyelmeztetett a szabad mozgás biztosításának fontosságára. A szabad mozgás ugyanis élettani szükséglete a gyereknek, és mint ilyen, elengedhetetlenül szükséges az egészséges fejlődéséhez. Ennek legfontosabb élettani okai a következők:

- a gyerek agyának mérete már óvodás korban is csaknem akkora, mint felnőtt korában lesz majd. (Nem véletlen, hogy csecsemőként egészen más fej/törzs testaránnyal jövünk a világra.) Azt is régóta tudjuk, hogy az agy a legnagyobb oxigénfelhasználó szervünk, tehát ha az agy megfelelő fejlődését akarjuk biztosítani, ahhoz meglehetősen sok oxigén kell. A gyermek tüdeje viszont éppen a már említett testarányok miatt messze nem képes nyugalmi állapotban kielégíteni az agynak ezt az oxigénigényét. Milyen lehetősége van tehát egyedül a gyereknek arra, hogy növelje az oxigénfelvételt? Az, hogy emeli a pulzusszámot, és vele élénkíti a vérkeingést, hogy a szaporább légzésszámmal tüdejébe jutó több oxigént el tudja juttatni az agyához. Vagyis az, hogy egy kisgyerek ún. "perpetuum mobile"-ként viselkedik, és le sem lehet állítani, mert fel-alá futkározik, az nem rossz magaviselet, hanem egyszerűen élettani kényszer, ha gondolkodni és fejlődni akar!

- a gyógypedagógusok, logopédusok a megmondhatói, hogy a gyerek mozgásfejlődése, pl. az, hogy a baba kúszik-mászik, vagy kimarad ez a mozgásfejlődési fázis az életéből, mennyire képes befolyásolni a későbbi tanulási, elsősorban olvasási, írási, számolási képességeit. Hiszen az ilyen, már bonyolultabbnak tekinthető mozgásformák járulnak ahhoz, hogy olyan idegi kapcsolatok jöjjenek létre a gyerek agyában, amit a későbbiekben, sok esetben majd csak az iskolában fog használni, legalábbis ott lesz a legszembetűnőbb, ha ezek hiányoznak. Ezek a mozgásformák is csak akkor alakulnak ki, és gyakorlódnak be, ha a gyereknek lehetősége van a szabad mozgásra.

Már csak ez a két élettani, fejlődési ok is elegendő ahhoz, hogy belássuk, milyen fontos szerepe van a gyerek életében a szabad mozgásnak. Mi van akkor, ha ezek mégis hiányoznak? Pl. a számítógépezés, a TV-zés miatt?

A mozgásnak nemcsak baba-, és óvodáskorban van meg ez a fajta jelentősége, hanem a későbbiek során is nagy szerepet játszik abban, hogy a gyerek milyen teljesítményt nyújt - az élet egyéb területein is. Ugye rémlik még, amikor iskolás korunkban osztályfőnöki órán, vagy a védőnő egészségnevelési előadásán azt hallottuk, hogy "A testedzés, a mozgás kiegyensúlyozottá tesz"? Most dekódoljuk ezt az állítást a XXI. század körülményeire alkalmazva!

A már említett élettani igények miatt szükséges mozgás elfojtása a TV-vel, a számítógéppel, vagy csak az egyszerű lustasággal (,ami többnyire a rossz szülői példával is párosul) nem azt jelenti, hogy a gyerek szervezetének erre nincs igénye, csak azt, hogy ez egy idő után már nem tudatosul a gyerekben. Amíg kicsi, hat ökörrel sem lehetne visszatartani attó, hogy akár a szobában ne ugráljon, futkosson, labdázzon, vagy akár a könyvespolcot meg ne mássza. (Saját gyakorlati tapasztalat...:) Később, mikor már az ösztönök kisebb szerepet kapnak a gyerek életében, és jóval nagyobbat a szülői példa(!), már elfojthatja ezeket a természetes igényeket, de attól még a szervezetének szüksége lenne erre. Amit a szervezete jelez is. Többnyire ok nélküli agresszióval. Vagyis az agresszió harmadik rétege a szabad mozgás hiánya.

A TV és a számítógép más vetületükben is szóba kerültek az agresszió kapcsán. Itt szeretném hangsúlyozni a magánvéleményemet: nem akarom mumusnak, ördögtől valónak kikiáltani sem a TV-t, sem a számítógépet! Egyszerűen csak itt is igaz a régi bölcsesség, hogy mindent mértékkel, és maga helyén és idejében.

Visszatérve a TV és a számítógép agressziót kiváltó hatására - nem csak a szabad mozgás elfojtásában lehetnek ugyanis ludasok. Akár a TV, akár a számítógép ugyanis kész képeket, képsorokat nyújt a gyerekeknek, méghozzá olyan sebességgel, és ez a legfőbb probléma vele, hogy a gyereknek nincs ideje arra, hogy elaboráljon, feldolgozzon. A gyerek agya ugyanis képekben gondolkodik. Bár hajlamosak vagyunk tagadni, pedig a mi felnőtt agyunk is hajlamosabb inkább a képeket megjegyezni, feldolgozni, semmint a szavakat, avgy a betűket. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az alternatív pedagógiák, de pl. a gyógypedagógia is szép sikereket érnek el azáltal, hogy képekké fordítható módon tálalják a tananyagot. Ez alól egy kivétel van csak, a szóképes olvasás. Ez azonban a magyar nyelv sajátosságai miatt van így, annak sokkal jobban megfelel a szótagolva történő olvasástanítás.)

A gyereknek éppen ezért nagy szüksége van arra, hogy elengedhesse a fantáziáját pl. mesehallgatás közben, és ő maga alkothasson belső képeket a történetet hallva. Sokszor látni olyan mesehallgató gyereket, akin már látszik, hogy a tekintete már rég nem a mesét olvasó óvónőt, vagy szülőt látja, ő már régen másol jár, mert ekkor alkotja magában a belső képeket. Ő már a saját fantáziája képeit látja, ő már abban a világban jár, elaborálja a saját képeit, és ezáltal a szöveget is. Éppen ezért a jó mese lehetőséget is ad erre a fajta feldolgozási folyamatra, méghozzá a redundanciával, az ismétlődéssel.

Talán nehezen hihető, de a belső képek alkotására való képesség kiteljesítésével a későbbi tanulási folyamatokat alpozzuk meg. Hiszen ezen belső képek, ismétlődések nyomán tanul meg a gyerek összefüggésekben gondolkodni, logikai rendszert, időrendiséget, stb. találni egy adott történetben, ill. a történet különféle mozzanatait a későbbiek során előhívni. Ugye, így már kivehetőbb a párhuzam a mesehallgatás, a belső kép alkotása, és a tanulási folyamatok között?

Ha erre azonban nincs meg a lehetősége a gyereknek, vagyis nem tud saját képeket alkotni, akkor az alkotó energiái, a fantáziája nincs munkára fogva, így ezek a szunnyadó energiák máshol fognak felszínre törni. Vagyis az agresszió negyedik rétegét a szabad játék közbeni belső képek készítésének hiánya jelenti. Éppen ezért kiemelt jelentőségű, hogy a gyerek olvasson, vagyis olvasóvá neveljük a gyereket, mert ezzel teret engedünk még idősebb korban is ezeknek a folyamatoknak. (Nem véletlen, hogy még felnőtteknek is tartanak bibloterápiát, mert még ilyenkor is jót tesz a belső képek alkotása, feldolgozása, segít a későbbi traumák feldolgozásában is.)

Ennyit mára, mivel még nagyon sokat tudnék írni Vekerdy tanár úr előadásáról is, amit egy post terjedelme messze nem bír el. Legközelebb a családi hatásokról, ill. az iskolába lépésről lesz szó.