2010. július 22., csütörtök

Életrevaló Gyerek Konferencia 9.

Ünnepélyes pillanat következik, képzeld el, hogy dobpergést is hallasz: íme, az utolsó része annak a beszámolósorozatnak, amelyet az Életrevaló Gyerek Konferenciáról készítettem! Így most már teljes képet kaphatsz az ott elhangzottakról.

A múlt alkalommal F. Várkonyi Zsuzsa előadásának első részét adtam közre. Az előadás A szexuális nevelés iránytűje óvodás, iskolás és kamaszkorban címet viselte. Mit mondjak, roppant tanulságos volt, főleg, hogy mi, felnőttek mikre nem vagyunk képesek, hogy megzavarjuk a gyerek szexuális fejlődését. Persze mindezt szigorúan jó szándéktól vezérelve. De apukám kedvenc mondása szerint: a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve... És ez a szexuális nevelésre messzemenően igaz! Vagyis az én számomra az első részben elhangzottakból az volt a legnagyobb tanulság, hogy nem elég, hogy csak én akarom a jót, de észre kell vennem azt is, hogy a gyerek mit akar!

F. Várkonyi Zsuzsa persze nem állt meg az óvodás, majd iskolás gyerekek szexuális fejlődésénél. A legtöbb szülőnek ezen a téren érthető módon a kamaszkorú gyermekével van problémája, így a pszichológusnő ennek a témakörnek egy kicsit több időt szentelt.

Ha a gyermeket ugyanis megfelelően nevelik, és itt most nem kizárólag a szexuális nevelést kell érteni, akkor kamaszkorára már be kell, hogy épüljön a gyerek személyiségébe egy bizonyos értékrend. Ez az értékrend nyilvánvaló, hogy családfüggő, hiszen családonként is változik, hogy kinek mi a fontos az életben, mit tekint értéknek. Szülőként azonban éppen ez adja majd meg nekem a biztonságot, hogy tudjam, mit nem csinál a gyerek. A szilárdan beépült értékrend lesz az a tartóoszlop, ami a gyereknek segít eligazdoni a világ dolgaiban, ami zsinórmérték lesz számára a dolgok értékelésében, ill. ami a szilárd tartást, sőt az önbizalmat is adja majd neki. Éppen ezért nem lehet, nem szabad alábecsülni a fiatalabb életkorokban végzett nevelőmunka jelentőségét, különösen a szülő nevelőmunkájáét! Hiszen annyi különféle, esetenként egymásnak ellentmondó hatás éri a gyereket nap, mint nap. Ebben a káoszban ki más tudna neki irányt mutatni, ki más tudna segíteni neki rendet tenni, ha nem az apja, meg az anyja?

Ezért sem mindegy, milyen hatások érik a szülők részéről a gyereket. Mindennek nyilvánvalóan megvan a maga érzelmi vonzata is. Már a fontos értékek tudatosítása, az értékrend megszilárdítása kapcsán is beszélni kell a gyerekkel az érzelmi háttérről. A szexuális nevelés keretein belül pedig elképzelhetetlen a gyerek egészséges fejlődése anélkül, hogy a szex, a szexuális élet érzelmi hátterét ne világítanánk meg a gyerek előtt. Ezt a beszélgetést persze minden szülő másképpen végzi. Én személy szerint kezdettől fogva nagy hangsúlyt helyeztem arra, amit Dr. Czeizel Endre genetikus úgy fogalmazott meg a költővel szólva, hogy "Ki viszi át a szerelmet?..." Azaz ki fog már végre beszélni a szexuális felvilágosítás kapcsán nemcsak a biológiáról, hanem arról is, hogy a szex akkor igazán jó, ha érett érzelmi kötődés alapozza azt meg? Vagyis mivel a hivatalos "felvilágosító" órákon ezt sem a védőnő, sem az osztályfőnök nem tette meg, hát megtettem én. F. Várkonyi Zsuzsát hallgatva viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy naiv elvárás is lett volna bárkivel szemben, hogy ezt helyettem elintézze. Vagyis kedves Anyukák és Apukák, ne nyugodjatok meg, ha a gyereknek 7-8. osztály környékén felvilágosító órát tartanak az iskolában. Ott csak a "mechanikai" tudást, ismereteket kapja meg. És valószínűleg több kérdés marad a gyerekben, mint előtte volt. Ezeket pedig nekünk kell megválaszolnunk.



Nagyon fontos aspektusa volt a témának a média szerepe a gyerekek szexuális fejlődésében. Egészen drámai hatásokat vázolt fel a pszichológus-előadó. Nemes egyszerűséggel ugyanis több generációt érintő traumának nevezte azt. Ennek több oka is van, és mindegyik szigorúan a gyerek szexuális fejlődése oldaláról nézve került a listára:

- a média kész képeket sugároz, valaki másnak a képi megjelenítését egy bizonyos dologról, esetünkben éppen a szexről. Ezek a képek azonban nem olyanok, mint a saját belső képeim, fantáziáim: nem tudom őket kontrollálni.
- ez egyrészt ijesztő lehet egy gyereknek (még 14 évesen sem tudja ugyanis egy gyerek kezelni mások fantáziáit!), mert a képeket a gyerek valósággá alakítja. Így ezek a számára feldolgozhatatlan, vagy rosszul feldolgozott képek ijesztőek, és szorongást válthatnak ki.
- másrészt éppen azért, mert nem tudja a mások fantáziájának képeit kezelni, hamis képet alakít ki a gyerekben a felnőttekről. Ez ugyanúgy vezethet ijedtséghez, szorongáshoz, de bejön egy új elem is: a bizalomvesztés a felnőttek irányában. Hogyan is bízhatna meg a felnőttekben, különösen a szexualitás témáját illetően, ha egyszer olyan ijesztő dolgokat művelnek? Ha mindehhez a felnőttek rosszul értelmezett szemérmessége társul, akkor még a dolog "piszkossága" is kapcsolódik. Ijesztő és piszkos: máris kész az életre szóló gátlás.

A szexuális gátlások kialakulásának másik fontos oka a felnőttek tapintatlansága a szexuális érdeklődés első jeleinél. Mire is gondolt itt F. Várkonyi Zsuzsa? Tipikus példa erre az ovis gyerekek nyiladozó érdeklődése a saját testük, nemiségük iránt, ami esetenként abban nyilvánul meg, hogy játszanak a nemi szerveikkel. Ez azonban teljesen normális és életkornak megfelelő történés. Később azonban a szülői kérdésekből kiderült, hogy mennyire nem tekinti annak még sok képzett óvodapedagógus sem! "A kezeket a takaró fölé!" felszólítás hihetetlen indiszkréció a gyerekkel szemben, hiszen a gyerek éppen azért csinálja ezt a játékot a takaró alatt, mert nem akarja, hogy bárki lássa! Arról nem is beszélve, hogy már ilyen zsenge korban szégyenérzetet társít az első szexuális megnyilvánuláshoz. Komoly, és szó szerint értve egész életre szóló szexuális gátlásokat építhetünk ki így a gyerekekben.

Más szempontból is lényeges azonban, hogy ilyenfajta tapintatlanságra ne ragadtassák magukat a felnőttek a gyerekkel szemben. Akárhogy is nézzük, a gyereknek ez a fajta játék is egy természetes megnyilvánulása, olyan, amely hozzátartozik a fejlődéséhez. Ilyenkor egyszerűen csak normálisan működnek. Ő is, meg a teste is. A test működése azonban csak akkor zavartalan, ha közben nem kell kifelé figyelni. A szex pedig tipikusan ilyen dolog. (Sőt, egyes orvosok szerint a gyerkeszülés is. De ez egy egészen más téma.)

A fentiek alapján már talán nem is olyan meglepő F. Várkonyi Zsuzsának az a kijelentése, hogy igenis, elsősorban a szülőt terheli a felelősség azért, hogy később a gyereknek milyen párkapcsolatai lesznek. Ennek alapvető eleme, hogy társas kapcsolatunkban partnerként kezelem-e a gyerekem. Ha ugyanis partner, akkor a gyerek ezt tanulja meg, vagyis az lesz a természetes számára, hogy egy társas kapcsolat így működik. Ezért a későbbiekben a saját kapcsolataiban is ilyen lesz.

A szexualitáshoz hozzátartozik az intimitás is. A gyerekek már nagyon korán megérzik és megértik azt, hogy mi intim, és mi nem. Éppen ezért már a szexuális érdeklődésük megnyilvánulásának első jeleinél is érdemes erről beszélni velük. Hogy ez nem rossz dolog. Hogy ez természetes. Hogy kiskorában anyu és apu is csinált ilyet. De ahelyett, hogy azt mondanánk: "Ez a Te titkod!", mondjuk inkább azt, hogy "Ez a mi titkunk!" A közösség a titokban segít rávezetni a gyereket a dolog intim jellegére, arról nem is beszélve, hogy imádják, ha közösen van titkuk a "nagyokkal".

Annak, hogy milyen a szülő reakciója egy-egy ilyen spontán testi-szexuális megnyilvánulásra, nem csak abban van szerepe, hogy a gyerekben kiépülnek-e szexuális gátlások, vagy sem. Ha ugyanis a szülő természetesnek veszi ezeket a dolgokat, és eszerint is beszél, viselkedik a gyerekkel, az a gyereknél azt is eredményezi, hogy természetessé válik számára a testképe. A testkép természetessége pedig önbizalmat ad.

Összefoglalva tehát: kell az őszinteség, kell a beszélgetés, kell a tapintat, és kell a partnerség. Ami nem kell, az a szűretlen "mások valósága", vagyis a média. Legalábbis ebben a korban ez biztos, hogy nem kell.

Ajánlott cikk: Zavaró a szex a tévében - Sulinet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése