2010. július 1., csütörtök

A játék nemzetközi nyelve

Elnézést kérek mindenkitől, aki türelmetlenül várja, hogy végre befejezzem a kissé már cseppfolyóssá váló beszámolómat Vekerdy tanár úr előadásáról, de én is emberből vagyok, aki időnként vágik egy kis pihenésre, így aztán most éppen jól megérdemelt szabadságomat töltöm...:)



Éppen itt ülök, helyi idő szerint este háromnegyed tízkor a kis apartman lakás teraszán, és nézem, hogy itt már öreg este hogy tombolnak a háziak gyerekei, a többi szálló vendég gyerkőcei, az éppen vendégségbe jött görög családok csemetéi, no meg persze az én legkisebbem... (Korosztályi különbségek okán a két nagyobb gyerekem már nem kívánt részt venni ebben a "vircsaftban".) Van itt minden, kérem, sikítozás, futkosás, biciklizés, labdázás, buborékfújás, fogócskázás, babázás, bármi, amit csak a gyerekek játszani képesek. Legalább három-négy nyelven mennek a különféle instrukciók a játék menetére nézve, kész bábeli zűrzavar, igazi délies habitusú hangorkán...(helyenként fülsértő is:)

És mégis...mégis megértik egymást! Nem azért, mert nekifognak mutogatni, nem azért, mert értenék egymás szavát.

Azért, mert játszanak.

Az éppen, hogy több, mint egy éves kisgyerektől a kb. 10 évesig terjed a szórás életkorban, és mégsem okoz nekik gondot, hogy megértsék, mit akar a másik, a játék zavartalanul folyik, ahogy az eddigi négy napban is zavartalanul folyt.

Nem tudom, ki hogy van vele, engem lenyűgözött az a nemes egyszerűség, ahogy a gyerekek a játék közvetítésével megtalálják a közös hangot, holott sem a kultúra, sem a nyelv, sem a szokások, semmi nem köti őket össze - csak az, hogy mindannyian szeretnek játszani. Nincs faxni, csak együttműködés, egymásra figyelés, és közös élmény. Mindenki egyenrangú a játékban, nincs kihagyva, kiutálva senki, pedig megtehetnék. Nem értik egymás szavát, mégis megértik egymást.

És ekkor elgondolkodtam: ha ez ilyen jól megy, és ilyen varázslatos a hatása, akkor mi, felnőttek, miért szégyellünk játszani??? Pedig a vállalati tréningeken is milyen jól szoktak elsülni a tematikába becsempészett játékos gyakorlatok, még csapatépítő szerepe is van, akkor is, ha nem direkt annak szánták. Mert egészen más szituációban látom, ismerem meg azt, akivel együttdolgozom, és egészen meglepő dolgok derülhetnek így ki emberekről. Hogy nem is olyan savanyú pofa, mint amilyennek látszik, hogy jó a humora, pedig nem is vettem észre, hogy figyelmes, pedig eddig pont az ellenkezőjét hittem róla...

Kedves Felnőttek! Csak egyet kérek Tőletek. Játsszatok! Mindenek előtt a gyerekeitekkel, de néha a szélesebb családdal, a barátaitokkal, a kollégáitokkal is elengedhetitek Magatokat! Mi akadályoz meg benne? Az, hogy gyerekesnek tartanak majd a többiek? Hívjátok meg őket is Magatok közé!

Tudod: légy bátor - legyél újra gyerek!!!

Te kipróbálnád?

Netán már ki is próbáltad? Oszd meg a tapasztalataidat!

7 megjegyzés:

  1. Kedves felnőttek! Bizony nagyon fontos, hogy Ti is játszatok, hogy a gyermekeitek lássanak játszani. Különben mi a csudáért hagynák ott a TV-t és a monitort?

    Ui: Tetszeik az új külső!

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Csiri, igyekszem haladni a korral... :)

    És csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz: a gyereknevelés legfontosabb eszköze a példamutatás. Úgyhogy itt az ideje példát mutatni - ebben is!

    VálaszTörlés
  3. Kihasználva annak minden előnyét, hogy saját blogom van, kisajátítottam magamnak az első tapasztalatmegosztó hozzászólást...:)

    Éppen most a nyaralás alkalmával figyeltem el a férjem, ahogy legnagyobb elmélyüléssel épített a tengerparton a homokban gátat a kicsi lánnyal... A kicsi együttműködést és előregondolkodást, tervezettséget tanult az apjától, mert a párom jó férfiemberként persze már előre vázolta a kész konstrukció megvalósítási lépéseit... :)

    Ezen kívül jó közös élménynek a társasjáték, meg a kártya is. Na, az utóbbiban lehet igazán vérre menő csatákat is vívni! (Ezt persze már inkább a nagyobbakkal.)

    Ti milyen eszközöket használtok fel a "családi csapatépítéshez"?

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik, amit itt találtam!!
    6 gyermekes édesanya vagyok, legkisebb gyermekem 20, legidősebb 34. évében van (2 lány, 4 fiú), tehát van egy kis viszonyítási alapom, - vagy hogy is mondjam. :)

    CSAK GRATULÁLNI TUDOK, CSILLA!!

    VálaszTörlés
  5. Hű, Ani, köszi szépen!

    Tudod, mindig hízik az ember lányának a mája, ha megdicsérik, de ez most lehengerlő volt. Nem is tudom, mit mondjak!

    Talán annyit, hogy köszi! Meg hogy igyekszem továbbra is legalább így... :)

    VálaszTörlés
  6. Mi rendszeresen játszunk együtt, az activity és egyéb társasjátékok mindig kellemes időtöltés. A legtutibb befutó mégis a memória játék. Talán a legegyszerűbb játékok egyike, mégis a legnagyobb örömet az jelenti a fiamnak, ha ő győz. És általában ő győz. Nem azért,mert hagyjuk,hanem mert tényleg olyan ügyes. Szóval mostanában azon megy a fogadás,hogy sikerül-e legyőznünk a család legkisebb tagját,vagy megint ő lesz a nyertes!

    VálaszTörlés
  7. Viki, nem egyedi a jelenség!!! Nálunk is a most öt éves lányom az, aki már két évvel ezelőtt is(!) kenterbe verte a családot a memóriajátékokban... Fogalmam sincs, hogy csinálja.
    A fura meg az az egészben, hogy a gyerekeim ahogy megnőttek, úgy lettek egyre kevésbé sikeresek ebben a játékban. Ez valahogy mindig csak a kicsiknek megy jobban... Nálatok is így van?

    VálaszTörlés