Életrevaló Gyerek Konferencia - beszámoló 2.

Ígéretemhez híven folytatom a 2010. május 22-i Életrevaló Gyerek Konferenciáról szóló beszámoló beszámolósorozatomat.



A konferencia időrendben második előadója dr. Ranschburg Jenő volt, akit szerintem senkinek sem kell külön bemutatni. Szerintem a legtöbbünknek még gyerekkorából is rémlik, hogy volt valaha egy Családi Kör cmíű műsor, amelynek "házi szakértőjeként" ismerte meg őt az ország. Mindazonáltal nem ez volt a legfőbb szakmai érdeme, hiszen rengeteg könyv, szakmai szimpozion, előadás, stb. szerzője, társszerzője, résztvevője, előadója volt már. Azóta már kaptam emailt a konferencia szervezőitől is, és ők is egyértelműen a konferencia legnagyobb sikerű előadásának tartják az övét. (Ezt én is visszaigazolhatom. Amikor a szervezők figyelmeztették dr. Ranschburg Jenőt, hogy lassan lejárt az előadásra szánható idő, és most már a közönség kérdéseinek kellene következnie, a közönség kiabált egy emberként, hogy hadd fejezze be a tanár úr, az sem baj, ha nem tudnak majd kérdezni.) Mindehhez persze kellett dr. Ranschburg Jenő kivételes egyénisége is: ugyanis nemcsak nagy tudásával, széles látókörével bűvölte el hallgatóságát. Az a közvetlenség, amivel beszélt, olyan érzést keltett bennem, mintha a kedves idős bácsival beszélgetnék a szomszédból. Mindehhez pedig társult egy olyan fokú lelkesedés a gyerekek iránt (ne tessék ezt félreérteni!!!), ami magával ragadó volt. De mi mást is várhatnánk egy olyan embertől, aki 50 évesen vált harmadszor is apává, amikor - saját bevallása szerint is - már egyértelműen a helyén tudta értékelni a dolgokat, tehát tudta, hogy mi a fontos az életben? Márpedig a gyerektől nincs fontosabb...

Most, ahogy átnézegetem a jegyzeteimet, rá kellett döbbennem, hogy három oldalt írtam tele, hiszen a Kapcsolati krízisek és azok hatása a gyerekre címmel tartott előadás kapcsán meglehetősen távoli(nak látszó) témaköröket is érintett a tanár úr, mint a pszichopata báj. De haladjunk sorjában!

Kapcsolati krízis és gyerek témájának összefüggésében hajlamosak vagyunk rögtön a válásra asszociálni. Dr. Ranschburg Jenő azonban azonnal feltette a kérdést, hogy vajon maga a válás, vagy inkább az azt megelőző diszharmonikus házasság van-e rosszabb hatással a gyerekre? Minden eddigi kutatási eredmény azt támasztja alá ugyanis, hogy attól, hogy a gyermek szülei elváltak, még lehet a gyermekből egészséges felnőtt, hiszen a gyerekek lelke hihetetlenül rugalmas. Nyilvánvaló, hogy nyomot fog hagyni bennük, de ez egyedül nem elég ok arra, hogy lelkileg megnyomorított felnőtt váljon belőlük. A kutatások arra is rávilágítottak, hogy az ilyenfajta kapcsolati válságok a lányokat általában jobban megviselik, de legalább ennyire függnek a hatások attól is, hogy a gyermek mennyi idős, amikor azok őt érik.

Meglepő volt számomra a tanár úrnak az a kijelentése, miszerint a legnagyobb baj a gyermek szempontjából akkor van, ha a válás még a gyermek születése előtt, vagyis magzat korában következik be. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis a gyerek bizony tudni, érezni fogja, hogy valami baj van. Egész egyszerűen azért, mert az anya a válás miatt maga is érzelmi válságban van, nem lehetetlen, hogy depressziós is, és ebbe az érzelmileg labilis állapotba érkezik bele a gyermek. Nem kevés anyuka "alapból" hajlamos a szülés utáni depresszióra, ami kifejezetten súlyos lehet, ha ezt megelőzi a válás felett érzett érzelmi kiüresedés is. Sokan sok helyen elmondták már, hogy mennyire fontos a gyermek egészséges fejlődése szempontjából az erős anya-gyerek kapcsolat, hiszen a szeretetet tanulni kell, és a gyermek első lehetősége ennek megtanulására az anyjával kiépített feltétel nélküli szeretet. A gyereknek éreznie kell a törődést, a szeretetet, mert ennek hiánya okozza majd a későbbi felnőttkori lelki problémákat, nem pedig maga a válás.

Ennek kapcsán a tanár úr kifejtette annak fontosságát is, hogy a gyerekek milyen fajta gondozást igényelnek aszerint, hogy milyen temperamentummal születnek. Sezrintem bármelyik szülő visszaigazolja nekem azt a tényt, hogy a gyermeke már babaként is külön egyéniség volt. Ez nem véletlen, hiszen a veleszületett temperamentum "üt ki" már ilyenkor is a gyermeken. A temperamentum szempontjából három nagyobb csoportba sorolhatjuk a babákat:

1. ingerkereső gyerekek - igen élénkek, ők azok, akiknek jár kezük-lábuk, minden hangra, fényre felfigyelnek, fejüket forgatják, keresik az ingerek forrását. Tipikusan ők azok a gyerekek, akiknek hiába teszik nyugodttá, csendessé a környezetüket, hiába sötétítenek el neki úgy, hogy egy fotonnyi fény sem szűrődik be a szobába, nem fognak elaludni. Ezeket a gyerekeket ugyanis az nyugtatja meg, ha van valami körülöttük, ami, ha éppenhogy is, de mozog, derengő fénnyel világít, alig hallhatóan zümmög, zenél, stb. A szeretetmegnyilvánulásokra is jól reagálnak, hiszen számukra azok is ingerek.

2. újdonságkerülő gyerekek - éppen az ingerkereső gyerekek ellentétei. Ők éppen, hogy nem keresik az ingereket, hiszen nagyon alacsony az ingerküszöbük. Ők az ún. érzékeny, szenzitív gyerekek, akiket a szüleik hajlamosak félénknek titulálni. Ez a viselkedés azonban ne tévesszen meg senkit, mert ezek a gyerekek nem félénkek, sőt, az érzékenység nem törvényszerűen, de sok esetben a tehetség jele. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nagyobb ingertömegben kicsit visszahúzódóbbak, mint a többi gyerek. Éppen ezért őket nem ajánlatos túlterhelni ingerekkel. Ezt figyelembe kell(ene) venni ezeknek a gyerekeknek a tanítása során is.

3. jól kezelhető gyerekek - ők azok a babák, akik úgy viselkednek, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva: esznek, isznak, alszanak, ahogy nőnek, és többet vannak ébren, akkor is jól eljátszanak magukban, nem nehéz lekötni őket. Azonban azok a szülők, akiknek ilyen jól kezelhető gyereke van, vigyázzanak! Éppen a gyerekek jól kezelhetőségében rejlik ugyanis annak a kockázata, hogy könnyű őket elhanyagolni. Ezek a gyerekek ugyanis, mivel jól tűrik környezetük szinte minden változását, nem is képesek kiállni magukért, vagyis már babaként sem fognak különösebben nagy sírást, később hisztit csapni, ha valami hiányérzetük van. Az ilyen gyerekek éppen ezért szintén nagyon igénylik a szülők odafordulását, odafigyelését.

Összefoglalva tehát bármelyik temperamentumtípusba is tartozik a babánk, mindenféleképpen igényli, hogy feltétel nélkül szeressük. Vagyis egy gyerek életében az a legnagyobb tragédia, ha a szülei, nevelői részéről hiányoznak a gondozói attitűd, az érzelmek.

A szerkesztő megjegyzése:

Tudom, úgy látszik, kicsit elkanyarodtunk a címben szereplő témától, de ez nem így van. Sajnos azonban a postnak is van egy egészséges terjedelme, amit már messze túlléptem, holott Ranschburg tanár úr előadásának még csak a harmadánál tartok... Éppen ezért a folytatást a következő bejegyzésben közlöm. Türelem, a végén minden összeáll!

Könyvajánló szülőknek - gyereknevelésről

Éppen most bóklásztam a Magyar Pszichológiai Egyesület (MaPsziE) honlapján, ahol találtam egy nagyon jó könyvet.

Nem tudom, Vajda Zsuzsanna neve a szélesebb közönségnek mennyire ismerős, viszont szakmai berkekben meglehetősen jól cseng. Több írását is volt már szerencsém olvasni, bár ezt speciel pont nem. Minden esetre kijelenthetem, hogy nagy tapasztalatú és tudású szakemberről van szó.

Ezért merem a könyvet látatlanban is ajánlani.

A címe: Az ember és kicsinye. Alcíme: Könyv a józan gyereknevelésről. Szerintem mindkettő árulkodó.

Kinek? Tulajdonképpen mindenkinek, aki vagy már szülő, vagy az szeretne lenni, de bármelyik csoportba is tartozzon, mindenképpen felelős döntést szeretne hozni a saját és gyermekének életével kapcsolatban.

Ahogy azt már Vajda Zsuzsannától megszokhattuk, most is meglepi az olvasót néhány stabilnak, szinte megdönthetetlennek hitt, áltudományos álláspont, érv megdöntésével. Segít a szülőknek megőrizni saját és gyermekük lelki épségét egy olyan világban, ahol egyre inkább terjedőben van egy olyan nevelési szemlélet, amelynek következtében a gyerekek fejlődése, fejlesztése mind inkább elszakad életkori sajátosságaiktól, tehát alkalmatlan arra, hogy szerepét betöltse, viszont a gyereket teljesíthetetlen elvárások elé állítja.

A könyv a Könyvhéten, 2010. június 2-6 között fog megjelenni, ekkortól keressétek a könyvesboltokban, ill. a Könyvhét rendezvényein.

Életrevaló Gyerek Konferencia - beszámoló 1.

Mint már korábban beharangoztam, múlt szombaton az Életrevaló Gyerek Konferencián töltöttem a napomat, és ígértem is beszámolót azoknak, akik viszont nem tudtak aznap velem tartani.

Mivel a konferencián négy előadást hallgathattunk meg neves előadóktól, és mindegyik előadás olyan témákat feszegetett, amelyek önmagukban is megérdemelnek egy-egy külön postot, így ennél a megoldásnál is maradtam, azaz több részletben fogok tudósítani az elhangzottakról.



Ha időrendben haladunk, akkor elsőként Alkér Orsolyát kell megemlítenem, aki nem mellesleg a Konferencia házi- és ötletgazdája is volt. Orsolya a csodasuli.hu, az eletrevalogyerek.hu, és az elsomillio.hu oldalak tulajdonosa is egyben, ami már jelzi széles tevékenységi körét. Előadásában az első millió témakörét boncolgatta, tanácsokat adva a szülőknek gyermekeik pénzügyi neveléséhez, pénzügyi intelligenciájának kiműveléséhez. (Ehelyt kizárólag és tárgyilagosan csak az elhangzottakat ismertetem.)

Orsolya jól felépített, gondosan megtervezett előadásának nyitógondolata maga a pénz volt. Nem is elsősorban az, hogy mi maga a pénz, hiszen szerintem akárhány embert megkérdeznénk, mind más választ adna, bár lehet, hogy a válaszok csak árnyalatokban térnének el egymástól, de ezek az árnyalatok komoly szemléletbeli különbségekre világítanának rá. Ezért az előadó is inkább azt ecsetelte, hogy mi az, amit a pénzhez való eddigi, megszokott hozzáállásunk mellett a gyerekek tőlünk megtanulnak a pénzről. Mindenek előtt azt, hogy a pénz:

- gyorsan megy,
- hiánya megkeseredéshez vezet,
- hiánya családok felbomlásához is vezet(het).

Mindez elég ijesztő távlat egy gyereknek, és emellett meglehetősen felületes rálátást enged csak a pénzre, és valódi természetére.

A gyerekek persze éppen a szüleiktől hallanak másról is. Olyan fogalmakról, mint adó, adósság, infláció, kamat, nyugdíj - sajnos azonban ezen fogalmakkal sokszor a szülők sincsenek teljesen tisztában, így a gyerekekben meglehetősen kusza kép él ezekről, az összefüggéseket pedig szinte abszolúte nem ismerik. (A legtöbb szülő sem...) Az infláció hatásának illusztrálására pl. Orsolya megemlítette, hogy húsz éve 600 forintért egy akkor jó minőségűnek számító bőröndöt tudott venni, ma pedig az egyik szállodában capuccinot vett ennyiért, vagyis húsz év alatt ekkora volt a pénz romlása.

Orsolya némi történelmi áttekintést is adott, amelyben a pénz kialakulását, fejlődését mutatta be. A halászó-vadászó-gyűjtögető életformától indult, ahol ugye az életforma jellegéből adódóan nem is volt szükség pénzre, majd érintve a feudalizmust, ahol már a csere intézménye volt kiemelkedő fontosságú, eljutottunk az ipari forradalomig, amely az ipari kor kezdetét jelentette.

Az ipari kor tömegtermelésével sok olyan dolog vált a szélesebb tömegek számára is elérhetővé, amely addig csak egy szűkebb réteg kiváltsága volt. Mivel a tömegtermelés szélesebb társadalmi réteget tett fogyasztóvá, így egyre több ember számára vált fontossá, hogy ezeket a termékeket meg is tudja vásárolni, vagyis legyen a vásárláshoz elegendő pénze. A pénz egyre fontosabbá vált.

Ennek a korszaknak alapvető jellemzője a pénzzel kapcsolatos hozzáállásban, hogy "Legyen egy jó szakmád, legyen egy jó állásod, és akkor majd jól fogsz élni." Mindez jól is működött a XX. század végéig, hiszen a pénz elsősorban a termékelőállításhoz kötődött.

Csakhogy aztán jött az információs forradalom. Megérkezett az internet, a különböző, globalizált elektronikus rendszerek, amelyeknek révén már nem a termékek álltak a pénzszerzési, pénzteremtési lista élén, hanem az információ. Ebben a korszakban alapvetően kell megváltoznia a pénzhez való hozzáállásunknak. A következő fejlődést láthatjuk:

1. az ipari korban mi is sokszor hallhattunk a megtakarítás fontosságáról. Mindez azonban már nem lesz elegendő az információs korban, ahol nemcsak megtakarítani kell majd, hanem meg kell tanulnunk befektetni is.
2. az ipari kor gyakori intelme, amin mi is felnőttünk, hogy "Legyen egy szakmád, és legyen egy jó állásod!". Ma már, ha azt akarjuk, hogy gyermekünknek jó szakmája legyen, vagyis olyan, amit szeret, akkor először pénzügyi tudást kell szereznie, hiszen ha tud bánni a pénzzel, akkor már nem az motiválja a pályaválasztását, hogy a szakmájával keressen minél több pénzt, hanem az, hogy mi az, amit szívesen csinál majd.
3. amit még nagyon sokszor hallottunk annak idején, hogy a befektetésekhez sok pénz kell, és idő kell ahhoz, hogy elkezdje kiforogni magát, vagyis pénzt hozzon. Ezzel szemben az információs korban ideje lesz a befektetésekre is más szemmel nézni. Befektetésként ugyanis csak azt szabad értékelni, ami már az első pillanattól kezdve jövedelmet termel számunkra. (Legalábbis a jó befektetés esetén ez így van.)

A befektetések kapcsán elhangzott az is, hogy ma már rengetegféle befektetés közül választhatunk, és éppen ezért van nagy szükség a pénzügyi műveltségre, hogy rövid- és hosszútávú céljainkhoz a megfelelő formákat tudjuk kiválasztani.

Dogmadöntésként hagzott el, hogy ahhoz, hogy pénzünk legyen, nem kell pénz, tehát a régi mondás, miszerint csak a pénz fial pénzt, idejét múlt. Abban a tekintetben legalábbis mindenképpen, hogy pénzt saját tőke nélkül is lehet csinálni. Itt jött be a képbe egy újabb fogalom is, a jó adósság. Van jó adósság, ami olyan kölcsön vagy hitel, amit olyan jövedelemtermelő befektetésbe forgatunk bele, amelynek jövedelmezősége elég nagy ahhoz, hogy kitermelje nemcsak a mi jövedelmünket, hanem a költségeket - beleértve a hitel törlesztő részleteit is.

A befektetésekkel kapcsolatos másik féligazság az, hogy a befektetések kockázatosak. Való igaz, azok. Ellenben ez csak abban az esetben igaz, ha nincs a befektetések mögött a befektető pénzügyi műveltsége, vagyis hiányoznak az alapvető ismeretei a pénzről, a befektetésekről. Ha a tudás rendelkezésre áll, akkor ezzel a kockázatokat is drasztikusan csökkenteni tudjuk.

Orsolya elmondta, hogy a témát annyira fontosnak tartja, hogy a jövőben már nem az Életrevaló Gyerek Konferenciát fogja megszervezni, hanem kimondottan egy Gyerekpénzügyek Konferenciát, vagyis önálló fórumot kíván biztosítani ennek a témakörnek. Ennek részleteiről a későbbiekben még biztosan hallunk tőle.

A szerkesztő zárszava:

mint azt a post elején is hangsúlyoztam, amit itt leírtam, az Alkér Orsolya előadásának az elhangzottakhoz hű leírása, legalábbis ahogy én értettem. Az biztos, hogy én személy szerint több ponton is tudnék vitatkozni azzal, amit itt olvashatsz. A későbbiekben, egy más formában meg is teszem. Neked viszont itt a lehetőség, hogy Te véleményt mondj: Te mit gondolsz? Egyetértesz? Tiltakozol? Felháborodtál? Megvilágosodtál?

Add közre!

Hétvégi program: Életrevaló gyerek Konferencia

Mivel már tavaly is részt vettem a konferencián, így nagyjából már sejthetem a színvonalat, ami a mostani összejövetelen is vár rám.

Már tavaly októberben is nívós volt az előadói csapat, amelyet különösen F. Várkonyi Zsuzsa, és dr. Vekerdy Tamás neve fémjelzett, persze sokaknak ismerősen csengett a konferencia szervezőjének Alkér Orsolyának a neve is. Az idei előadói csapat gerincét ismét ők alkotják, kiegészülve még dr. Ranschburg Jenővel. Hát, mit mondjak, sikerült összekürtölni a hazai gyerekpszichológia nagy öregjeit, úgyhogy mindenképpen várakozással tekintek az idei közös gondolkodás elé is.

A konferenciáról bővebben - legalábbis előzetesként - itt olvashatsz.

Utólag pedig ígérhetek Neked egy beszámolót is. A témák a következők:

Dr. Vekerdy Tamás: Agresszió és kényes helyzetek az óvodában és az iskolábanF.
Várkonyi Zsuzsa: A szexuális nevelés iránytűje óvodáskorban, kisiskoláskorban és kamaszkorban
Dr. Ranschburg Jenő: Kapcsolati krízisek és azok kihatása gyermeked emberi kapcsolataira
Alkér Orsolya: Érthet-e egy gyerek egyáltalán a pénzhez, és ha igen, milyen mértékben?

Jövő hét elején már olvashatod, hogy mi is történt a konferencián!

Olvassunk együtt! - mozgalom az olvasásért, a társadalmi különbségek felszámolásáért

Mivel rendszeresen olvasom dr. Pusztai Éva Tanulásmódszertan blogját is, most olyan dologra bukkantam általa, amit ezen helyben muszáj továbbkürtölnöm.



Ez év áprilisában a Nyílt Társadalom Intézet kezdeményezésére és irányításával indított közös programot több jelentős magyarországi kiadóvállalat, valamint a Litera Irodalmi Portál és a Karton-Art Design. A program célja, hogy a "hogy ösztönözze és elősegítse az elszegényedett családok, gyerekek és szülők rendszeres olvasását. Az olvasás, mint eszköz és lehetőség segítségével élénkíteni szeretnénk a társadalmi párbeszédet, fel akarunk lépni a megosztottság ellen és a megbékélés mellett. Olyan nagy nyilvánosság mellett folyó programot kívánunk bonyolítani – közismert és véleményformáló személyiségek aktív részvételével –, amely ténylegesen hozzájárul az adott közösségek, települések, kerületek olvasási szokásainak megváltoztatásához, s egyúttal felhívja a figyelmet a társadalmi és személyes felelősségvállalás szükségességére is." (Az idézet a mozgalom oldaláról származik.)

Ennek érdekében több könyvgyűjtő pontot is létesítettek, pl. a Millenárison, vagy az A38 hajóklubban is. Ha van régi, de még jó állapotú könyvetek, amit már kinőttek a gyerkőcök, de más még biztosan örülne neki, nézzetek szét a mozgalom oldalán, keressétek meg a Hozzátok legközelebb eső gyűjtőpontot, vagy érdeklődjetek az oldalon, hogyan lehetne még a szervezőknek eljuttatni a könyveket.

Hogy miért tartom ennyire fontosnak azt, hogy olvassanak a gyerekek?

Szerinted az az olvasásgyakorlás, amire a gyerekek az iskolában kapnak lehetőséget, plusz a kötelező olvasmányok elegendőek ahhoz, hogy a gyerek magabiztosan, készségszinten elsajátítsa az értő olvasást? Nos, aki arra szavazott, hogy nem, annak jelzem, hogy még ő is alábecsülte a dolgot. A helyes válasz ugyanis az, hogy messze nem elég. Miért kell a több gyakorlás? Mert ha nem alakul ki a gyerekben legkésőbb negyedik osztály végéig az értő olvasás, akkor nem sajátított el egy olyan fontos kultúrtechnikát, amelyik hozzásegíthetné az eredméynes tanuláshoz. Ahogy dr. Pusztai Éva is írta:

a tanulási problémák 75%-a a gyenge olvasással és szövegértéssel függ össze.

Ez iszonyatosan nagy szám ahhoz, semhogy alá lehetne becsülni az értő olvasás jelentőségét! Éppen ezért kell mindent elkövetni azért, hogy a gyerekek kedvtelésből is olvassanak, méghozzá úgy, hogy nem a rájuk zúdított információáradatból kell szűrni a számukra is fontos, vagy annak tartott tartalmakat, hanem hogy a kizárólag az olvasásnak szentelt időben a tartalomra koncentráljon, és így "megrágja", megértse, lelki szemei előtt meg is jelenítse, amit olvas. Később, amikor ez a fajta olvasási stílus már megszilárdult, akkor lehet nekiszabadítani a netnek, hogy a "szűrőolvasást" is elsajátítsa.

Hogy mit lehet tenni ennek érdekében? Egy korábbi, novemberi postomban már feszegettem ezt a témát, akkor le is írtam néhány ötletet, hogyan lehet olvasóvá nevelni a gyereket. Vannak más módszerek is, ezekről majd további blogbejegyzések szólnak, de indulásnak ezek sem rosszak.

Egy biztos: felelős szülőként nekünk kell ehhez lerakni az alapokat. Az iskola egyedül nem képes megoldani ezt, de nem is oldhatja meg, mert nemcsak, sőt nem elsősorban az iskola neveli a gyerekeinket, hanem mi.

Hát tegyük is meg!

Akar-e a gyereked író lenni? - Esszéírópályázat középiskolásoknak

A Könyvműhely hírlevelében találtam ezt a pályázati kiírást, amelyet kimondottan középikolás diákoknak kínál lehetőséget arra, hogy megcsillogtathassák tehetségüket.



A pályázat kiírója pedig nem más, mint a Szabó Magda Szellemi Örökségéért Alapítvány. Éppen ezért a pályázat lehetséges témái:

1.Hétköznapi hősiesség hajdan és ma (Abigél; középpontban Kőnig tanár úr vagy Horn Mici figurája)
2.Lázadás egykor és ma (Abigél; Vitay Georgina alakjának értelmezése a jelenből)
3.Konzervatív vagy szabad szellemű az ideális iskola? (Abigél; a Matula és saját iskolám összevetése)
4.Az alkotás titkai (A Kívül a körön c. esszékötetből Az író ideje c. levél egyéni értelmezése)
5.Döntések és választások (Csokonai életének drámája A macskák szerdája alapján)

A pályázatról bővebben itt olvashatsz. Ha gyermeked érdeklődik az irodalom iránt, és szeret írni, akkor bátorítsd, hogy vegyen részt a pályázaton!

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell...

Idén is országos körúton népszerűsítik a sport, és a mogás szeretetét, fontosságát a Nagy Sportágválasztó c. rendezvény szervezői.

Ezen a hétvégén, május 14-15-én az országban két városban, Budapesten és Dunaújvárosban lesznek sportesemények, ahol idős és fiatal egyaránt jóízűt mozoghat, és kiválaszthatja a sok, összesen 90 sportág közül a neki leginkább megfelelő mozgásformát.

Miért olyan fontos a rendszeres mozgás? Azért, mert az evolúció erre tervezett minket. A helyzet az, hogy természet anyánk roppant bölcsességgel a tízezer évekig(!) tartó életmódnak megfelelően alakította ki testünket és génjeinket olyannak, amilyenek. Azt viszont sajnos ő sem láthatta előre, hogy az az intelligencia, amit nekünk adott, az "csak" arra elég, hogy az életünket minél kényelmesebbé, é. civilizáltabbá tegyük, arra viszont már nem, hogy el is higgyük, ez lehet legalább olyan ártalmas, mint őseinkre nézve a barlangi medve, vagy a kardfogú tigris. Vagyis a szervezetünk még mindig arra a fizikai megterhelésre van optimalizálva, mint az őskorban, mi pedig mindetn elkövettünk eddigi fejlődésünk során, hogy ezzel szembemenjünk. Meg is van az eredménye, ezeket hívjuk most roppant eufémisztikusan civilizációs betegségeknek.

Hogy ennek sem mi, sem a gyerekeink ne legyenek kitéve, egyet lehet tenni: rendszeresen biztosítani szervezetünknek azt a mozgásmennyiséget, amit az evolúció beleprogramozott. Ha tanácstalan vagy, hol is kezdd, akkor keresd a Nagy Sportágválasztó rendezvényeit. Most éppen Dunaújvárosban és Budapesten.

Érezzétek jól Magatokat! Játsszatok, mozogjatok!

A rendezvénysorozatról bővebben itt olvashatsz!

81. Ünnepi Könyvhét és 9. Gyerekkönyvnapok

Már megint találtam valamit, ami jó alkalmat adhat arra, hogy olvasót nevelhess a gyermekedből.

És ez az alkalom nem más, mint a Könyvünnep, vagyis a 8. Ünnepi Könyvhét és a 9. Gyermekkönyvnapok.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése már 1929 óta rendezi meg az Ünnepi Könyvhetet. Ennek eseményeihez kapcsolódik a 9. alkalommal megrendezendő Gyerekkönyvnapok Budapesten 2010. június 3 és 6 között a Vörösmarty téren és környékén.

Az olvasás és a színvonalas könyvek ügyének terjesztése érdekében idén két másik nagyvárosban is, Debrecenben és Miskolcon is rendeznek kapcsolódó programokat. Debrecenben 2010. június 2-6. között a Kossuth téren, míg Miskolcon ugyanebben az időszakban az Erzsébet téren és a Miskolci Városi Könyvtár fiókkönyvtáraiban várják az olvasás és a könyvek szerelmeseit.

Az Ünnepi Könyvhét mindenekelőtt a kortárs magyar irodalom, a kortársírók ünnepe. Remek alkalmat ad arra, hogy tájékozódhassunk a legfrissebb művekről, alkotóikról és a művek kiadóiról.

A Gyermekkönyvnapok pedig gazdag programsorozattal várja a gyerekeket. Mindemellett persze a gazdag könyvkínálat is érdeklődésre tart számot. A program elsődleges célja, hogy ezekből a gyerekekből könyvszerető, olvasó felnőttek váljanak.

Aki teheti, menjen el, és érezze jól magát! Mert olvasni jó!

Játékos, szép napot!

Az ígért beszámoló a Gyerekirodalmi Fesztiválról

Kedves "kolléganőm" a neten, Pöszke engedélyével most az én blogomon is egy az egyben olvashatod első kézből a Gyerekirodalmi Fesztiválról az élménybeszámolót. Jó szórakozást!

"Gyermekirodalom témában firkálóként hihetetlen volt megélni a körülöttem blogoló, azonos témával foglalkozókkal való találkozást. Egyszerre volt komikus és elgondolkodtató látni, hogy a rendes nevem senkinek sem jelentett semmit (na jó a Papiruszportál főszerkesztőjének igen), viszont a Pöszke névnek mindenki megörült.
Sőt Kiss Ottónak be sem kellett mutatkozni, és még Sportszeletet is kaptam. Pásztohy Panka pedig előbb ismert fel, mint én őt. Természetesen én sem mentem üres kézzel, szatyorral. Az ajándékok helyére be sem fértek a könyvek, amelyekről írni is fogok hamarosan.

Aki inkább más beszámolóját olvasná annak figyelmébe ajánlom Takács Mari, Pompor Zoltán, Sándor Csilla blogját vagy a Papiruszportál, Litera oldalát.
Vagy A mai nő, Könyvesblog Revizor Pagony oldalain.

A konferencián is meg tudtam hallgatni pár előadást. Úgy vélem, ez a része nagyon jól sikerült a fesztiválnak. Természetszerűleg a lehetséges Magyar Gyerekkönyvintézetről szóló beszélgetés vonzotta leginkább a résztvevőket. Az asztalhoz beszélgetni Boldizsár Ildikó mesekutató, Budai Katalin, Sándor Csilla, Csík Tibor (OPMK) és dr. Pompor Zoltán ült Nyulász Péter moderátor mellé.(a bővebb beszámolóval törlesztem az adóságom Betweennek)
Péter anekdotával vezette fel a beszélgetést, elmondva a Facebook közösségi portálon virtuálisan már létrejött Magyar Gyerekkönyvintézet történetét. Miután megalakult, elkezdték a mögötte állót kutatni, keresték Göteborgban Melissánál, aztán Ulmban, majd Budapesten Nyulász Péternél, így akadtak rá a Csodaceruza főszerkesztőjére. (Itt jegyzem meg, hogy nálam is érdeklődtek Grácban, igaz mások, tudok-e valamit az alapítóról, persze én is Nyulász Péterhez irányítottam a kérdezőt. :D )
Elhangzott néhány adat a gyerekkönyvek piaci növekedésről, arról mik lennének a legfőbb célkitűzései az intézetnek. Abban mindenki egyetértett, hogy helyileg az OPMK lenne a legjobb.
Boldizsár Ildikó kezdte a nagyszerű felajánlások sorát: nemsokára, szeptember 30-án, nyit Palóznakon a Mesék Háza-Meseterápiás Központ,ahol ő, amíg az Intézet a kilépve a virtuális térből meg nem valósul, vezetőként szeretettel lát, és lehetőségeihez mérten támogat minden gyerekirodalommal kapcsolatos konferenciát, szakmai rendezvényt, ezzel a témával foglalkozó személyt.
Hozzá csatlakozott Simon Zsolt, aki a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége nevében ajánlotta fel támogatását a kommunikáció, reklám terén.
Csatlakozott a Hunra Magyar Olvasástársaság, és szerintem lélekben minden jelenlévő.

A konferencia következő programpontja a Top 50-es lista, amelyet az egyszervolt.hu portálon mindenféle szemszögből megvizsgálhatnak az érdeklődők. (Hamarosan a Csodaceruzában és Pompor Zoltán oldalán a Mesekalauzon is biztosan olvasható lesz bővebb értékelés.)

Aki, mint én is, lemaradt Lovász Andrea szocio-gyerekkönyvek témában tartott előadásáról, az itt részleteiben bepótolhatja.

Vasárnap a "Mit olvasnak a gyerekek? – Óvodáskortól a kamaszkorig – moderátor Fenyő D. György" című előadásra ültem elsőként be. Sok érdekes dolgot hallottam, a legmegdöbbentőbb az volt, amikor Fenyő D. György az asztalnál ülőknek szegezte a kérdést, hogy mi a helyzet a nem-olvasó gyerekekkel? A válasz egyöntetűen a kategória meglétének tagadása volt.
Jelentem, ahol én tanítok akad nem-olvasó gyerek, akad 9. évfolyamra észre nem vett diszlexiával bekerülő, pedig megyeszékhelyi, középkategóriás középiskoláról beszélek, az ország nyugati részén...

A gyermekkönyvírás titkai – Gyerekkönyvírók beszélgetnek (Ifjúsági irodalom a Móra Kiadó műhelyében: Nógrádi Gábor, Mikó Csaba, Kiss Attila, Dóka Péter – moderátor Pompor Zoltán)
Ez a rész megér egy külön bejegyzést. Következni fog hamarosan.

Programok
Felejthetetlen Lackfi János humora az Aranysityakkal a fején, és Kiss Ottó felolvasása. 

A gyerekeim és én is nagyon élveztük az emeleti kreatív asztalok sorát.
Ezúton is köszönöm Nánási Yvettenek a rajzolást a lányommal, és a mesét Pettsonról és Finduszról. (Bár ő pont a földszinten állomásozott.)

Míg én előadást hallgattam addig ők Loláztak nagy örömmel D. Tóth Krisztánál, aki fesztiváltündérként is tündérinek bizonyult.

A kicsi persze a Cifra palotás játszóházat élvezte leginkább.

Mindannyiunknak tetszett Szabó T. Anna és Szalóki Ági közös szereplése, a bábelőadáson sajnos boszorkány volt a főszereplő, így azt nem tudtuk megnézni, de a tömegből és a hangokból ítélve nagy sikere volt annak is.


Szombatra esett még Nyulász Péter Miazmég című új könyvének bemutatója, a késői időnpont miatt családiasan kevesen voltunk, de azért körbeülték a gyerekek, egymással versengve próbálták kitalálni a rejtvényeket, ugráltak vele egy Zsubattás mondókára. A szülők meg elszaladtak a könyveiért, hogy otthon is folytatódhasson a móka.

 A legnagyobb élményünk persze Berg Judit interaktív, élő meséje volt, nem bántuk meg, hogy az egyébként izgalmas Kerekítőt otthagytuk érte. Mivel moderátor, szervező és konferancié nemhogy három, egy sem akadt, így Gévai Csilla vette át a szerepet kifogástalanul, közben jutott ideje Kálmán Anna és Pásztohy Panka mellett a rajzolásra is. Berg Judit két kis mini dínóról kezdett mesélni, amihez a kulcsszavakat a gyerekek adhatták. Nem volt egyszerű feladata Juditnak, mert a Zsírkréta korszaki dínók mellé a furfangos kis kópék egeret, kacsát, felnőttet, bébit, babát, gumicukortengert, vulkánt, farkast, sőt még gőzmozdonyt is kértek a mesébe.
Ne izguljon tovább senki, elárulom Berg Judit híréhez hűen elképesztő történetet sikerített, helyén volt benne minden. És még a folytatásra is ígéretet kaptak a jelenlévők. Szóval jövőre meghallgathatjuk remélem a folytatást.


Vasárnap délutánra esett Bartos Erika Bogyó és Babócájának filmvetítése. Aki régebb óta olvassa a blogot tudja, hogy különösebben nem vagyok oda érte, de most megváltozott kissé a véleményem.
A Kedd Stúdió által készített mesefilm egészen más megvilágításba helyezi a sorozatot. Azt gondolom, hogy a Bogyó és Babóca  most nyerte el igazán végleges formáját, alakját. Kellett neki az animáció, és jó volt látni a vásznon. Pogány Judit hangja és az Alma együttes lágyabbá csiszolt zenéje jól illett a mesefilmhez.
Várhatóan sikeres esti mese sorozat lesz, reméljük sort nyitva ezzel más kedvenc mesehősök képernyőre való lépése előtt.
Nagyon jó ötlet volt az adaptáció fesztiválon való bemutatása.


A gyerekek és szüleik számára ilyen és ehhez hasonló változatos programokat kínált a fesztivál. Mindenki megtalálhatta a neki leginkább megfelelőt, ha sikerült odatalálnia időben. 
Célszerűbb lett volna a programot listázás helyett excel táblázattal megoldani, átláthatóbb lett volna,így  talán a szervezők megfeszített munkája ellenére, az először a MÜPÁban járók sem csak keveregnek a sok lépcső, lift, terem dzsungelében. Útbaigazító táblák nem, vagy alig voltak, bár a MÜPAsok készségesen segítettek. De így is el lehet tévedni a lépcső és liftrengetegben. Pankával a kiállítást keresve magunk is találtunk elveszett gyereket, nem beszélve arról, hogy babakocsival időnként nehéz feladat volt boldogulni.


Az olvasósarok pedig pontosan a bejárat mellé került, így valószínűleg kevesen tudtak elmélyedni a választott könyv olvasásába, felolvasásába. 


Az általam eddig látogatott könyves fesztiválokon a kiadók alapból 10-20% kedvezményt adnak a könyveikből. (A MKKE a saját rendezvényein kötelezővé teheti, és szokta is a 20% engedményt, mint részvételi feltételt.) Ezúttal ez hiányzott, egyes kiadványok pedig nem is voltak kaphatók, és itt most nem a siker miatt elfogyott Sötétben látó tündérre gondolok. Példának okáért a Csiribí és Panka sorozatának csak az első darabja volt ott, a Ruminiből is csak két rész volt kapható...


A legnagyobb probléma azonban, és erre bizony a MÜPÁnak is  kellett volna gondolnia, hogy egy fesztiválon kisgyerekkel érkezők nem feltétlenül szerelkeznek fel egész napos étel-ital készletekkel, nem beszélve a meleg ebédről, ami egy egész napos otthagyhatatlan programsorozat esetén feltétel. Volt büfé, de a perecért (más nem is volt) és kétszer két deci almaléért 1300 forintot fizettem. Ha ehhez hozzáveszem a BKV jegyet, vagy benzinpénzt és parkolási díjat... (250 Ft/óra, igaz nem mindig kérték) 
A MÜPÁnak van ugyan étterme, de egyrészt drága, másrészt egy darab etetőszékük van, harmadrészt a főpincér kiment dohányozni, röhögni vagy bosszankodni a gyermekeim étkezési szokásai láttán. (Jelzem két 3 év alatti lurkóról van szó, akik normális esetben, hétköznapi és nem gasztronómiai különlegességet, teljesen normálisan kanállal, villával, a nagyobb már késsel is, esznek.)
Emiatt esett meg, hogy bár a szombat a leglátogatottabb nap volt, de délutánra alig lézengett a programokon valaki.  És mivel az épület szép, ám kieső helyen van, plusz május elsején amúgy is minden zárva volt, aki "elugrott" ebédelni az bizony vissza sem jött.

Vasárnap estére mindenki kifulladt, így eshetett meg, hogy a Mesepiacra, bár a cél az lett volna, egyetlen kiadó vagy azok képviselője sem jött el. Illetve bocsánat a NTK-tól igen. Szerencsére Both Gabi és Paulovkin Bogi állták a sarat, készségesen válaszoltak a kérdésekre, és adtak biztatást, kritikát, kinek mire volt szüksége.
A tervezett párbeszédek elindultak, néhány névjegykártya emailcím, telefonszám is gazdát cserélt.


Összességében elmondható, hogy a VI. GYIF jól sikerült. A látogatók száma 2000 főre tehető, ami a szerencsétlen időpontválasztás dacára magasnak mondható. Aki ott volt, és részt vett a programokon valószínűleg hírét viszi, és jövőre elhozza az ismerőseit is. Hiszen a VII. GYIF még ennél is százszorta jobb lesz. Remélhetőleg már a Gyerekkönyvintézet égisze alatt."

Az eredeti postot itt tudod elolvasni.

Gyermekeink jövője - képességfejlesztési kiállítás

Az idén már harmadik alkalommal rendezik meg a Gyermekeink jövője c. kiállítást, ahol a sok kiállító mind azt mutatja be a szakmai és a szélesebb közönségnek egyaránt, hogy mit és hogyan kíván tenni azért, hogy gyermekeink élvezetes módon szerezhessenek minél szélesebb körű tapasztalatokat a világról.

Az idei program is garantáltan színes és érdekfeszítő lesz. Hogy pontosan mi, azt nem árulom el, de látogass el a kiállítás honlapjára, ott mindent megtudhatsz. Az biztos, hogy rengeteg játékos képességfejlesztő megoldással fogsz találkozni.

Bővebb információkat itt találsz.

A játék íze...

A mai napom úgy látszik már csak ilyen termékeny...:)



Éppen most bukkantam rá az Újreformkor oldalán a következő cikkre, és nekem annyira "profilba vágott", hogy muszáj volt közkinccsé tennem.

A cikket itt olvashatod.

Játékos napot!

:) Csilla :)

Játszik a gyerek, játszik a család - kint, a szabadban

Mint az előző postban már írtam, kitört a jó idő, és bár átmeneti visszaesésről beszélnek a meteorológusok, nem hiszem, hogy újra a szobákba kellene húzódnunk. (Egyébként is, a meteorológusok tévedtek már ettől nagyobbat is...:)



Mindennek szellemében újabb csiripsorozatot tervezek, amelynek keretében egy héten többször is kaphatsz játéktippeket a szabadtéri időtöltéshez. Lesznek játékok, amelyek kimondottan gyerekeknek szólnak, és lesznek olyanok is, amelyeket az egész család játszhat. Egy a lényeg: érezzétek jól Magatokat!

Figyeld a #jatekosneveles és a #szabadterijatekok hashtag-eket!
Szép napot, jó játékot!

:) Csilla :)

Egészségnevelés játékkal - rajzpályázat

Ma találkoztam ezzel a pályázati felhívással, amelyet a Netambulancia.hu hirdetett meg 3 és 14 éves kor közötti gyerekeknek három korcsoportban.



A pályázat feltételeiről bővebben itt tájékozódhatsz.

Kedves Anyukák, Apukák, Óvónénik, Tanító nénik/bácsik, Tanár nénik/bácsik, hajrá!

Kitört a jó idő - mit lehet csinálni?

Hát, nálam erre a kérdésre egyértelműen csak egyféle válasz születhet. Persze, hogy játszani!

És mivel a szebbnél is szebb az idő, hát vétek lenne ezt nem kihasználni, ezért természetesen a szabadtéri játékokat részesítem előnyben.



Miért is jó, ha kint játszik a gyerek? Hú, hadd soroljam:

- mert egészséges (jó levegő, napfény kedvező hatása a szervezetre - ugye ismerős?)
- mert kielégítheti a mozgásigényét, ami nem csak azért jó, mert ennek is kedvező hatása van a gyerek egészségére, növekedésére hanem azért is, mert ugyanennyire kedvező hatása van a gyerek alvására is (jobban alszik és többet is, jó eséllyel nyugodtabban is, hacsak nem vasszögeket vacsorázott...)
- a szabadabb mozgás révén olyan képességeit, készségeit is fejlesztheti, amelyeknek jó hasznát veszi az iskolában (mint pl. egyensúlyérzék, mászás, stb. - ez talán elsőre meglep, de néhány későbbi postban még ejtek pár szót erről is)
- a nagyobb tér megélése a mozgás által segíti a gyerek térbeli képzelőerejének fejlődését
- ha netán társakkal játszik, megtanul együttműködni, szabályokat betartani, közösségi élményekhez jut
- sok hasznos ismeretet szerezhet a természetről, annak törvényeiről, stb.

Ami nagyon fontos még, hogy a gyerek számára a természetet valaki meg is mutassa. Erre jobb mentor, tanár nem is lehet a szülőnél, nagyszülőnél. Ezért csak tiszta szívből javasolni tudom, hogy kedves Anyukák, Apukák, Nagymamák, Nagypapák, Nagynénik, Nagybácsik, hogy vegyenek részt a gyerek minden ilyen tevékenységében, hogy együtt fedezzék fel a világot, együtt játsszanak, és érezzék jól magukat együtt!

Nálunk bejött a kirándulás, a kertben a kidobós (ez még a nagyobbaknak is "fekszik"!), de még a nem egészen ötéves lányom is kész egy bicikliversenyre a nagyobbakkal (hiába, őt még nem feszélyezik az olyan körülmények, hogy léteznek korcsoportok).

Jut eszembe, Te mit tervezel mostanában, hogy a gyereked kicsald a szabadba?