2011. július 25., hétfő

Nosztalgiajátékok - első felvonás

Nálunk is kitört az oviban a szünet, ráadásul az idő is vacak, úgyhogy csak időnként tudom lekötni a hatéves csemetémet azzal, hogy "Menj ki a kertbe a kutyával játszani!" (Pedig éppen a múlt héten számoltam össze, hogy összesen nyolc helyre írok blogpostokat, úgyhogy néhanapján igencsak jól jönne valami huzamosabb időre beálló nyugalom, de ha ez nem lehet, akkor anyu ugye napközben játszik a gyerekkel plusz háztartást vezet, éjjel meg kopog a billentyűzeten.)

Mégis, mi a kakukkfüttyel lehet lekötni egy eleven eszű, és eleven lábú hatéves gyereket? Igen, kitaláltad, van egy pár gondolatom a témához, úgyhogy most oszoljunk... Kétfelé. Egyik fél a szabadtéri bulik lesznek, mert hát csütörtöktől állítólag csak jönnie kell a jó időnek is, a másik fél meg a beltéri játékok, mert ma még csak hétfő van... És éppen ennek okán a második féllel kezdünk... :)))

Na szóval, beltéri játékok. 10 + 1.

Előre kell bocsátanom: mindegyiket tuttira nem tudod játszani éppen a Te gyereke(i)ddel, mert egyrészt a gyerekek nem mind hatévesek, másrészt nem biztos, hogy pont ugyanazt szeretik játszani, ami az enyémeim. Ellenben bármelyik eset is forog fenn az előzőek közül, van megoldás. Mégpedig Te. Konkrétan a fantáziád. Ereszd el. Csak úgy, hadd menjen! Így aztán elképzelhető, hogy a gyereked életkorához, érdeklődéséhez is hozzá tudod idomítani azt, amit itt találsz. (Ha Neked ez nem menne mégsem, akkor nemes egyszerűséggel dobd be a gyereknek az itt szereplő játékokat, és add ki neki az ukázt, hogy most ebből hozzon ki valamit. Szóval engedje el ő a fantáziáját...)

És tudod, mi az egészben a legszebb??? Hogy nosztalgiázhattok! Ugyanis a játékoknak ismerőseknek kell(ene) lenniük - a gyerekkorodból. :) Közben mesélhetsz a gyereknek a régi, szép időkről, hidd el, nagyon fogja érdekelni... (Az én nagyobb gyerekeimet még most 15 és 18 éves korukban is nagyon érdekli...:)))

Na, csapjunk bele!

1. Indiános - nem hiszed el, de még az ovis lányom, akinek gőze nincs arról, hogy kik az indiánok, némi magyarázat (é. érzékletes mesélés) után, bármikor kész rá, hogy fölös energiáit így vezesse le. A plüssállataiból bármikor képes egy egész törzsre való indiánt kreálni, a játéklovaival pedig még üldözéses jeleneteket is lejátszani. (A fiúk, gondolom, inkább a csihipuhira helyezik a hangsúlyt.) Meglepő módon még a harci jelenetekhez is van kedve - két okból:
  • egyrészt előtte az egész törzs arcát kisminkelheti harci színekre,
  • másrészt a csata során kedvére ordíthat, ahogy csak a torkán kifér.
Ha mindezt súlyosbítjátok azzal. hogy pl. a kék pléd a folyó, a szekrény a Nagy Szellem hegye, stb., még élvezetesebb lesz a dolog.

Az indiánosnak megvan az a nagy előnye is, hogy kellékek is szükségeltetnek hozzá. Pl. fejdísz, fegyverek, stb. Ezzel simán el tudtok tölteni egy egész délutánt is akár, amíg elkészítitek - bár az én hatévesem már most is elég önállóan kezeli az ecsetet, ollót, ragasztót, úgyhogy amíg én az étkezőasztal egyik végében kalapálom a postot, ő a másik végén rajzol, kivág, fest, ragaszt.

Pluszpont az indiánosnak, hogy ha javul az idő, akkor az egész gyereksereget kipaterolhatod a kertbe indiánozni, Te pedig békével nekifoghatsz odabent összatakarítani a romokat.

2. Királylányos-lovagos - tulajdonképpen ugyanez pepitában, csak itt most nem indiánok, hanem lovagok, hercegek, hercegnők, királyok, tábornokok, stb. tombolnak. De jöhet akár a hétfejű sárkány is.

Előny hasonló, mint az indiánosnál: kellékek tömkelegét lehet elkészíteni hozzá, és ha van kertetek, akkor abban is kinevezhető a legközelebbi fa a királyi várnak.

Pluszlehetőség, hogy papírból kivághatjátok, ragaszthatjátok a vár makettjét, és kivágott figurákkal is lejátszhatjátok a sztorit. A mi váras játékunk már szinte makett, és seprűn repülő banya, sárkány, valamint egy szellem is tarkítja a szereplő gárdát.

3. Kártyajátékok - kisebbeknek a Fekete Péter típusú játékok jöhetnek. Nagyobbaknak már a römi, és kanaszta is. Az én lányom speciel összeadni még nem tud, de százig simán elszámol, és el is tudja olvasni a számokat (jó, OK, csak felismeri). Tehát sorba is tudja őket rakni. Elképesztően fejlődik, pedig nem csinálok mást, csak römizni tanítom... (Abba még a nagyobbak is szívesen beszállnak, úgyhogy máris kész a családi party.)

4. Társasjátékok - vannak egyszerűbb játékok, pl. malom, vagy a Ki nevet a végén. Ezekkel az én leányzóm már kiscsoportos korában már elboldogult. A szabályok betartásával már kevésbé, ahhoz még nőnie kellett, de mostanra már az is sokat alakult.)

5. Bábozás - ez is lehet átfogóbb hadművelet, ahol is megelőző csapásként elkészítitek a bábokat (pl. fakanálbábot, vagy ujjbábot papírból, textilből), de ha ehhez végképp nincs ingeretek, akkor elő lehet venni a plüssállatokat. (A lányom ez utóbbit részesíti előnyben, és a kanapé mögül adja elő a történeteit. Ma is éppen ezzel lepett meg születésnapomra... :)))

6. Akadálypálya - bármilyen meglepő, ez is beltéri játék, pontosabban lehet akár az is. Nem nagy cucc, néhány párna, szék, sámli, seprű-, vagy partvisnyél, netán szennyestartó, stb. kell hozzá, vagy bármi, amiben fantáziát láttok. Bármit lehet megkerülni, átugrani, átbújni rajta, vagy alatta, labdát, babzsákot beledobni, stb.

Igaz, kissé időigényes az előkészítés, mert kissé át kell rendezni hozzá a lakást, ha nem akarod, hogy bármi törjön, tönkre menjen, és van benne még egy rizikófaktor: az, hogy utána sokkal nehezebb lesz önként jelentkezőt találni az elpakoláshoz. Viszont ha jó előre beígéred, hogy valami sütit készítesz nekik, amíg a gyerkőcök összerámolnak, az elég ösztönző tud lenni.

7. Amerikából jöttem, mesterségem címere... - asszem, nem nagyon kell senkinek sem bemutatni ezt a betűzős-mutogatós játékot. Az én hatévesem most ismerkedik a betűkkel (érdekli..:))), és nagyon jól elmolyol rajta, hogy hangoztassa is a betűket, tehát hogy kisillabizálja, melyik hang van a foglalkozást jelentő szó elején, és melyik a végén. Az meg, hogy még mutogatni is kell, hab a tortán - jókat rötyögtek rajta akkor is, amikor éppen nyaralni mentünk, és a kocsival még csak a szerb határ előtt voltunk... (Szóval nem csak otthon, hanem bizonyítottan kocsiban is játszató. Itt külön nehézségi foknak számít, hogy a kocsiban ülve sokkal nehezebb elmutogatni a mesterségeket, mint egyébként.)

8. Találd ki, hogy ki vagy! - ehhez nem kell feltétlenül még írni sem, mert éppen rajzolható is. A lényeg, hogy mindenki lerajzol, vagy leír egy valamit: állatot, növényt, embert, stb., ami neki éppen tetszik. Ezt legpraktikusabb, ha post it-en teszitek, mert annak egyik vége legalább ragad is. A rajzokat, feliratokat összekeveritek, és mindenki húz egyet, amit nem nézhet meg, hanem azon nyomban a homlokára ragasztja. Valamilyen módon eldöntitek, hogy ki lesz a kezdő játékos (kő-papír-ollóval, kiszámolóval, vagy aki éppen a rövidebbet húzza), és először neki kell kitalálnia, hogy milyen felirat, vagy rajz van a homlokán. Ehhez persze adtok neki segítséget is: ha kérdez, akkor válaszolhattok "Igen-nem-talán"-nal, vagy Ti is adhattok utalásokat, de az legyen minél kétértelműbben megfogalmazva. (Pl. ha valakinek a homlokán a szilva virít, akkor mondhatod azt is, hogy "Amikor zöld vagy, akkor vagy piros.")

9. Barkochba - tulajdonképpen az előbbi játék eredetije. Egyezzetek meg előre, hogy a kérdésekre milyen válaszokat lehet adni, tehát az "igen" és a "nem" elfogadott csak, vagy belefér a "talán", "nem jellemző" is.

10. Képregény - millió dolog történik a gyerekkel, ami neki nagy dolog, éppen ezért mindentől fontosabb neki, hogy elmondhassa, akkor is, ha éppen a főnököddel beszélsz telefonon. Erre jó megoldás, ha azt mondod, rajzolja le képregényben. A gyerek leköti magát, a sorrendiségről és a történet logikus felépítéséről is tanul közben egyet s mást, no meg a finommotorikájának is jót fog tenni. Nálunk erre az adta az ötletet, hogy Julcsi (a hatévesem) egyszer találkozott egy laza szombati munkanapon a férjem melóhelyén a férjem egyik kolláganőjének az unokájával. (Kb. egyidősek és mindketten lányok.) Valamiért nem akarták, hgy egy délelőtt után megszakadjon a kapcsolat, ezért a férjem és a kolléganője rendszeresen kispostást játszanak a két gyerek között. Mivel írni és olvasni még nem igazán tudnak, ezért elkezdtek rajzokkal levelezni. Most meg már egész képregényeket küldenek egymásnak... Az egyszerűbb szövegeket már maguk írják bele, a bonyolultabbakat meg én, vagy a nagyi a másik oldalról... :)))

+1. Kincskereső - hasonlóan az akadálypályához ez is okoz némi kupit, ráadásul komoly tervezést is igényel: nem árt egy kincskereső térképet készíteni, amit követhetnek, de ez végülis nem olyan fontos, mert kivédhető máshogy is, de a feeling miatt jó, ha van. Ellenben az útvonalat jó előre meg kell tervezni, hogy hol viszed végig a kincskeresőket a házon, melyik állomáson mi lesz a dolguk, feladatuk, hogy ne unják el magukat és egymást, és persze nem árt, ha tényleg van egy "kincs" az egész turné végén... Nagyszerű bulijáték, ami alkalomadtán szabadtéren is játszható, és millió témát választhatsz hozzá: lehet kalózos kincskereső, vagy éppen Afrika-felfedező, netán egyiptomi piramisban bolyongó...

Ennyiféle játékból, főleg ha saját verziókat is alkottok, már két hétre elég játszanivalót lehet kihozni. Közben meg talán még a gyerek fantáziája is kap egy nagy lökést, hogy ne csak a számítógépes játékokban tudjon gondolkodni...

Jó játékot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése