2011. október 25., kedd

Ki fogott mellé? - válasz Vidi Rita cikkére


Olvastam egy cikket, amire muszáj reagálnom. Bizonyos állításaival mélységesen egyet értek, másokat ugyanilyen vehemensen vitatok. 

Az eredeti cikket itt olvashatod. Vidi Rita írása. Rita, hűen saját magához, "különvéleményt" fogalmaz meg, és ez jó.  A kiinduló pont, amelynek mentén a következtetéseit levonja, viszont fals - és ez nem jó. Nézzük meg, mi a bajom ezzel az egésszel!

A cikkben Rita tulajdonképpen azt taglalja, hogy mekkora melléfogás 18 éven aluliakat pénzügyekre és helyes pénzkezelésre tanítani, mivel ezt az értelmetlen energiabefektetés tipikus példájának tartja. Mert hogy 18 év alatt max azt a gyereket érdekli a kamat, meg a THM, meg a devizahitel, aki kimondottan a pénzügyek felé tendál, tehát ahhoz van "tehetsége", ehhez Rita egyfajta "tehetséggondozást" javasol. 

Nekem már innentől sántít a dolog. 

Ad 1: a pénzügyi nevelés, a helyes pénzkezelés tanítása nem ugyanaz, mint a THM, a devizahitel, a kamat, stb. fogalmainak tanítása. Az első ugyanis pénzügyi nevelés, ill. pénzügyi IQ, a másik ezeknek csak egy kis alrendszere, a pénzügyi ismeretek. A kettő tehát nem összemosható. 

Ad 2: abban tökéletesen egyet értek Ritával, hogy az iskolába bevitt pénzügyi ismeretek tantárgy tanítása nem fogja megoldani a problémát. A jelenlegi iskolarendszer ugyanis jellegénél fogva a tankönyvi ismeretek továbbadására alkalmas. (Erről már írtam egy másik cikket itt.) Tehát a pénzügyi nevelést az iskolától elvárni nem lehet, ezt az állam nem fogja, nem tudja megoldani. A bibi Rita gondolatmenetében, hangsúlyozom, ott van, hogy összemosta a pénzügyi ismereteket a pénzügyi neveléssel. 

Ad 3: igen, láttam már közelről gyereket. Testközelből hármat, mert annyit szültem. Nevelem is őket becsülettel erőmhöz mérten. Nem, nem vagyok tökéletes szülő. Egyrészt tisztában vagyok a saját korlátaimmal, másrészt tökéletes szülő nincs, mert az képtelen lenne bármire is megtanítani a gyerekeinek. Én ugyanis azt a mondást tartom hülyeségnek, hogy más kárán tanul az okos. Láttál Te már olyan embert, aki a másik hibájából tanult? Én még nem. Szóval egy szülő is csak a saját hibáiból tanul, és az azokból levont tanulságokat tudja majd megtanítani a gyerekének. Ha ebből az jön le neki, hogy "gyerekem, az életben ne merj devizahitelt felvenni, különben eltöröm a kezed, amelyikkel aláírtad a hitelszerződést!", akkor azt tanítja meg neki. 

Ad 4: még mindig állítom, hogy láttam már közelről gyereket, és nem csak a sajátjaimat. El nem hiszed, mennyi mindent képesek megjegyezni, megtanulni, értelmezni és használni(!) is, ha a saját szintjükön, koruknak megfelelően tálalod nekik! Tehát én sem magyarázom a THM-et a gyerekemnek 6-7 évesen. Aki nem hiszi, járjon utána! Megteheti, ha feliratkozik, és megnézi a tökingyenes Alaphang tréningem videoleckéit, vagy ha elolvassa a Játéktár c. e-bookomat. Tényleg nem fogják érdekelni a gyereket a pénzügyek, ha csak a pénzügyi ismereteket akarom a fejébe önteni. Az felnőtteknek való. De nekem mint szülőnek az is a dolgom, hogy azt is megmutassam a gyerekemnek, hogy milyen sok minden létezik ebben a világban. Akár a pénzügyek is. Amúgy meg, ha már láttál kisgyereket, akkor tudod, hogy egy gyerek eredendően kíváncsi. Amit csak lát, arról kérdez. Márpedig a pénz körülveszi mindenhol (tehát ebben is egyet értünk Ritával), látni fogja, hogy ez van, és éppen ezért kérdezni is fog a működéséről. A legrosszabb, amit egy szülő ilyenkor tehet, ha azt mondja, "Á, fiam, Te még ehhez nem értesz, kicsi vagy Te ehhez!". Na, akkor tényleg nem fogja többet ebben a büdös életben érdekelni a gyereket a pénz, még akkor sem, amikorra a prefrontális kéreg megérik. 

Ad 5.: amikor azt olvastam Rita cikkében, hogy írni-olvasni, számolni, logikusan gondolkodni kell a gyereket megtanítani, úgy bólogattam, hogy majd leesett a fejem. Ez így igaz. A ciki ebben csak az, hogy a mai iskolarendszerből kikerülő gyerekek 20%-a(!) funkcionális analfabéta, azaz képtelen értelmezni az olvasott szöveget. A matekkal sem jobb a helyzet. Egy valamit azért a figyelmedbe ajánlanék: itt is van egy téves kiindulási alap. Csak a jó matematikai képességek nem elegendőek ahhoz, hogy valaki jól tudjon majd bánni a pénzzel. Ezért is van az, hogy Ritának az az állítása is igaz, hogy a közgazdászi végzettség még nem feltétlenül jelent belépőt a gazdagsághoz. (Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy persze, hogy nem. Az, hogy valaki közgazdász, csak arra jogosítja, hogy vállalatok ügyeiben igazodjon ki, és nem arra, hogy a személyes pénzmenedzsmentben guru legyen. Tudom, miről beszélek, közgazdász vagyok és mérlegképes könyvelő... :))

Ad 6: még valamit a logikus gondolkodásról... A suliban a magasabb matek nem azért kell, hogy legyen mivel kitölteni az alap- és középfokú oktatásban eltöltött 12 évet, hanem azért, mert a matek a színtiszta logika. Ez kellene, hogy megtanítsa a gyereket a logikus gondolkodásra. Hogy milyen eredménnyel, az már más kérdés.

Ad 7: abban is egyet értek Ritával, hogy a meggazdagodáshoz matematikai téren elég a négy alapművelet alapos elsajátítása, a magasabb műveletek közül pedig a hatványozás és a százalékszámítás. Ennyi. Nem több. 

Ad 8: abban is egyet értünk, hogy a szülői példa az a tényező, ami a legfontosabb talán a gyerek (pénzügyi) nevelésében. De ahhoz a szülőnek is ki kéne művelődnie pénzügyekben. 

Ad 9: a pénzügyi nevelés szülői feladat, mint bármelyik másik nevelési feladat, és nem egy középiskolát követő pénzügyi gyorstalpalóé. Addigra már ugyanis megvannak a "programok", hiedelmek, tabuk, amiket otthonról hoztunk, és kattognak is az agyunkban. (Erről mint gyakorló coach sokat tudnék mesélni.) Egy gyorstalpaló megint csak pénzügyi ismereteket adna, de helyes pénzügyi gondolkodásmódot nem. Lehet, hogy akkor megtudná ott a tini, hogy mi a deviza-, meg a diákhitel, de arra még nem biztos, hogy rájönne, mik a hátulütői, hogy tényleg arra való-e, amire használni akarja, vagy csak arra, amit a bankban bedumálnak neki. 

Ad 10: nem kötelező a pénzügyi nevelés, mindenkinek saját szabadságjoga szegénynek lenni. És itt van még egy fals alapvetés: ma nem attól van benne a szószban mindenki, mert gyerekkorában nem kapta meg a szükséges pénzügyi nevelési dózist, hanem attól, hogy nem azt a pénzügyi nevelési dózist kapta meg, amire ma szüksége lett volna a boldoguláshoz. (Magyarul egyszerűen csak elavultak a pénzügyi ismereteink, amiket a szüleinktől hoztunk.) Meg attól, hogy felnőttként sem tett érte sok mindent, hogy aktualizálja az ismereteit - nem tanult. 

Összefoglalva:
  • ne keverjük a szezont a fazonnal, vagyis a pénzügyi nevelést a pénzügyi ismeretekkel
  • a pénzügyi nevelés nem az állam, nem az iskola, nem egy pénzügyi gyorstalpaló feladata, hanem a szülőé - ahogy Rita is mondta, példaadással
  • jogos Rita felvetése: hagyjuk hibázni a gyereket, de a szülőt is... Egy követelmény van csak: mindennki tanuljon abból, amit hibázott!!! Ha a gyerek ezzel önállóan nem boldogul, akkor a szülő segítsen neki egy beszélgetéssel.
  • a gyereket csak az fogja érdekelni, amit lát, hall, amivel már találkozott. Ha találkozik a pénzzel, és választ is kap a kérdéseire, akkor a pénz is érdekelni fogja - akkor is, ha a gyerek nem "tehetséggondozós"...
  • a gyerek tanuljon meg önállóan tanulni! Ehhez kell az írás-olvasás, plusz a négy alapművelet és néhány magasabb művelet magabiztos ismerete, valamint a logikus gondolkodás képessége. Ez alapvetően az iskola feladata kellene, hogy legyen, de sajna nem mindig képes ennek megfelelni. Úgyhogy megint csak a szülő jön. 
  • elsősorban a szülő dolga, hogy kiművelődjön pénzügyileg, mert csak akkor tud bármit is megtanítani a gyereknek, akkor tud maga is példa lenni. Akkor lesz hiteles. 
  • pénzügyekről mindig is lehet, és kell is beszélni a gyerekkel - de csak a maga szintjén, az ő érdeklődésének megfelelően. Hidd el, akkor érdekelni fogja a gyereket is a pénz - kortól függetlenül. 
  • pénzügyi ismereteket szerezni nem kötelező. Viszont akkor jómódúnak lenni sem. 
És igen, valóban van mit tanulni a gyerekektől. Én sem lennék ma az, aki vagyok, ha nem tanultam volna meg a gyerekeimtől egyet s mást. Például azt, hogy milyen befogadóak, mennyire éles eszűek és kíváncsiak.

6 megjegyzés:

  1. kedves Csilal!
    időm nem volt teljesen végigolvasni a cikket, ígérem pótolom! :)
    csak egy észrevétel: ha tényleg tanítani fogják gyermekeinknek a pénzügyi ismereteket, én biztos vagyok benne, hogy az száraz lesz és THM-ről és EBKM-ről fog szólni!! sajnos. mert már első osztályban sem az alapok mély elsajátításával foglalkoznak, hanem azzal, hogy minél több mindent a gyerek fejébe verjenek, akkor is, ha nem tud olvasni!!számolni meg főleg nem tudnak!! ez van sajnos, én ezt tapasztalom.

    VálaszTörlés
  2. @zsutta: igen, nekem is vannak ilyen problémáim, ezt már többször is kifejtettem ezen a blogon is. A pénzügyi neveléssel kapcsolatban is azt emlegettem én is, hogy a tankönyvi részét be lehet vinni a suliba, de attól többet ne is várjon senki az iskolától, mert sem szemléletet, sem gondolkodásmódot, vagyis a pénzügyi IQ részét nem fogja megtanítani. Azt működés közben, tehát "csinálva" fogja megtanulni a gyerek, ahhoz meg a szülő kell. Mondjon bárki bármit.

    Uff én beszéltem... :)

    VálaszTörlés
  3. És mit szóltok ehhez: http://www.ejam.hu/ ?
    A gyerekem 12 éves, a sulijuk most csatlakozik a programhoz. Volt például olyan feladatuk azt hiszem matek órán, hogy csoportos munkában össze kellett állítaniuk egy párizsi családi utazást az adott lehetőségekből. Az nyert, aki a legjobban jött ki a keretből.
    ... és az iskolában történt :)

    VálaszTörlés
  4. Mit szólok hozzá? Azt, hogy hurrá!!! Sok ilyen kezdeményezés van, a baj velük csak az, hogy elszórtan.

    A másik: változatlanul azt mondom, hogy erre nem képes az iskola. Nézd meg, ez a program sem iskolai kezdeményezés, max annyiban, hogy csatlakoztak hozzá. A mostani oktatási koncepció viszont végképp nem efelé halad, hanem sokkal inkább visszaporoszosítja még azt is az iskolában, ami eddig kicsit angolszászosabbra volt véve. Ez magában még nem lenne baj, ha a kreativitásnak elég tere maradna. Az új közoktátási koncepcióval ezek a kezdeményezések valszeg kiszorulnak matek óráról... De a jelen rendszerben sem ez az általános egy iskolában, amit Te felvázoltál, sajnos. Minden tiszteletem annak az iskolának a pedagógusaié, akik ebbe belevágtak, több ilyen iskola és tanár kellene.

    Harmadik: akármilyen hasonló kezdeményezés is van az iskolákban, ez nem menti fel a szülőt az alól a felelősség alól, hogy ő is példakép, minta a gyereke számára. Tehát csinálhat bármit a suli, ha otthon a szöges ellentétét látja a gyerek annak, amit az iskolában próbálnak beleverni. Abból csak egy káosz lesz a fejében.

    VálaszTörlés
  5. Ugye tudod, hogy én sem abban bízom, hogy ez elég lesz?! :) Csak gondoltam pozitív leszek, és mutatok egy ilyet is :)

    VálaszTörlés
  6. Aminek nagyon örülök, mert már ezen a blogon is mutattam én magam is nem egy olyan jó példát, ami másoknak is minta és inspiráció lehet arra, hogy még a most létező rendszerben is lehet máshogy és jobban. Nagyon jó, hogy felhívtad rá a figyelmet, én is meg fogom nézni magamnak ezt jobban! Úgyhogy köszi!

    A pozitívumról még csak annyit, hogy coach is vagyok, és ebbéli gyakorlatom nagyon alátámasztja a Gandhi-féle mondást: a változás Te Magad légy! És örülök, ha erre más is fogékony. Legyen akár szülő, akár pedagógus.

    Még egyszer köszönöm, hogy megosztottad ezt az infot Veracs!

    VálaszTörlés