Farsangi rémálom?

Beindult a farsangi szezon. Ezt onnan tudom a legbiztosabban leszűrni, hogy nálunk az oviban feltűnően megszaporodtak az enyhén frusztrált anyukák, akik a faliújságra kitett farsangi plakát előtt kapnak kisebbfajta idegrohamot. Különösen annak fényében, ahogy a dátum közeledik. (Nálunk spec ezen a pénteken lesz a nagy nap.) Ha jobban belegondolok, akkor meg is értem ezeket az anyukákat. Ha náluk csak fele akkora felhajtással jár a farsang, mint nálunk (már két hete a jelmezt készítjük - igaz, nem haladunk nagy léptékben, mindig csak egy kicsit csinálunk, mert annyi időt tudunk rászánni, viszont mégis haladunk:) ), akkor egy alkalmazottként létező anyuka tényleg meglehetősen nehezen veszi ezt a kanyart. (Főleg ha az alkalmazotti lét két, vagy három műszakos munkarenddel is van súlyosbítva.) 

Mit tehet ilyenkor egy szülő? 

foto: freedigitalphotos.net

Először is, legalább az ötletig eljut már jó időben. Az már maga megnyugtató tudat, hogy tudod, hogy mit akarsz. Erre pedig iszonyú sok lehetőséged van. Hogy kapásból hármat is említsek: 

• internet - ehhez nem kell magyarázat
• saját kútfő, aka fantázia - tudom, ez fárasztó, de műxik
• a gyereked, aka gyermeki fantázia - meg is lehet kérdezni a gyerekedet. :) Ha úgy érzed, a saját fantáziád használatához már túl fáradt vagy, akkor hagyatkozz a gyerekére. Az övé tutti kimeríthetetlen. 

Az én jól bevált gyakorlatom néhány pontja:

1. a gyerekkel közösen döntünk a jelmezről. Így tuttira olyan lesz, amit aztán majd szívesen hord is a farsangon.
2. Ha már nagyon nincs lövése egyikünknek sem, akkor a gyerek ovis jelét "adjuk elő". (Ez a fenomenális ötletem akkor jött, amikor még a nagylányom volt ovis. Az ő jele szív volt. Mit lehet ilyenkor csinálni? Volt piros pulcsink, meg harisnyánk, ez eddig pipa. Piros kartonból kivágtam két akkora szívet, ami éppen takarta a gyerek felsőtestét. A két szív felső részeit egy-egy piros fonallal kötötöttem össze úgy, hogy azt pont a lányom válla tartotta. Az arcára rúzzsal rajzoltam két szívet, és komplett szívecskeként vonult be a farsagra. Az óvónők meg el voltak ájulva, hogy milyen eredeti a jelmeze. Olcsó volt, gyors volt, szép volt.) 
3. Ha már megvan, mit csináljunk, akkor szégyentelen módon gyermekmunkát alkalmazok: a gyerek is mindig részt vesz a jelmez tervezésében, elkészítésében. Így ugyanis azon sem lehet vita, hogy nem olyan lett, mint amilyet ő akart, és azért nem hajlandó a farsangra indulás előtt fél órával sem magára venni. 

És kész. Ennyi bőven elég a sikerhez. :) (Jövő héten majd megmutatom mazsolámat is, ahogyan virít a jelmezében. A projekt sajnos péntekig még titkos. :) )