Hisztikezelés á la Csilla...

Igen, nálam is előfordult néha, hogy a gyerek hisztivel próbálkozott. Most már elmúlt hatéves, természetszerűleg több mindent lehet megbeszélni vele, mert több mindent megért, de kisebb korában nálunk is napirenden volt az "érdekérvényesítés" eme sajátos módjával való bepróbálkozás. Háromgyerekes anyaként úgy gondoltam, hogy a két nagyobb gyerekemmel szerzett tapasztalataim bőségesen elegendőek lesznek majd ahhoz, hogy a gyerekemet leszereljem, ha kitörni készül belőle a hiszti. Így aztán önbizalommal telve annál nagyobb volt a pofára esés, amikor be kellett látnom: két egyforma gyerek nincs - még akkor sem, ha a végeredmény, jelen esetben a hiszti, tökugyanaz. 

Mit tud ilyenkor tenni egy magára kicsit is adó anya? 

Hát először is tanul. Olvas mindenfélét, amit eddig még nem olvasott el a hisztiről, és annak kezeléséről. Aztán újfent megerősödik abban a meggyőződésében, hogy egyengyerek, egyenprobléma, és így egyenmegoldás nincs, tehát könyvek behajítva a sarokba, és jöjjön, aminek jönnie kell:

foto: shutterstock.com

ingujj felgyűrve, és nekifeszülés a saját megoldás kikísérletezésének. 

És igen, már sejtheted is, nem én lennék "Csillanyu", ha nem a játékkal próbálkoztam volna, vagy legalábbis azokkal a tapasztalataimmal, amiket a gyerekeimmel való játék közben szűrtem le. 

Valamit azonban előre kell bocsátanom: 

a hiszti elég komplex magatartásforma - legalábbis tapasztalataim szerint. (Egyáltalán nem biztos, hogy ott és amiatt és akkor robban ki, ami a legközvetlenebb oknak tűnik...) Éppen ezért nem elég csak a játék, hanem más is kell hozzá. 

Az az alap, hogy a gyerekkel vagy olyan viszonyban, hogy el merjen mondani Neked bármit, ami a szívét nyomja. Most nem jövök azzal, hogy mindig minden dolgodat tedd félre, akámilyen fáradt is vagy, légy mindig türelmes a gyerekhez, mert szerintem nincs olyan ember lánya, vagy akár fia, aki erre képes lenne. De annyit talán még bármilyen helyzetben ki tudsz nyögni a gyereknek, hogy "Kicsim, még van egy kis dolgom, de két perc múlva csak a Tiéd vagyok!", az rendben van. A gyereknek is, mert tudja, hogy meghallgatod (ugye, betartod, amit ígérsz neki???), meg Neked is, mert van két teljes perced, amíg kifújhatod Magad, és erőt is gyűjthetsz. (Tapasztalat: nagyon sok mindenre alkalmas tud lenni két perc!) 

Azzal, hogy a gyerek beszélhet Veled gyakorlatilag bármikor, nagyon sok hisztire lehet megelőző csapást mérni. Az ilyen beszélgetésekre akár játék közben is sor kerülhet, pl. amikor kirakóztok, festegettek, stb. Vagy akár a problémáról magáról is folyhat a játék: a gyerekek sokszor dolgozzák fel mindazt, ami éri őket napközben, játékkal. Bár ők nem így mondják, de dramatizálnak: ha előző este netán összebalhéztál a pároddal, akkor garantált, hogy már másnap előkerül a papás-mamás játékban, hogy a maci és Barbie összevesznek. Ha netán errefelé terelődik a közös játék, hagyd, hogy a gyerek irányítsa a játékot, ne állítsd le, ne szólj közbe! Utána viszont mindenképpen üljetek le, és beszéljétek meg, mi is volt ez, és miért ezt, és miért éppen így játszott a gyerek. Hidd el, el fogja mondani. Ez is egy nagyon jó megelőző csapás a hisztire. 

foto: shutterstock.com

És mit csináljon az egyszeri anya, ha már áll a bál? 

Őszintén szólva a leghasználhatóbb tanács, amit anno a könyvekből hiszti-ügyben össze tudtam szedni, az volt, hogy zökkentsük ki a gyereket a hisztiből. Tulajdonképpen ezzel kiragadom a szituból. Aztán amikor coachként "képződtem", ott rájöttem, hogy egy coach napi gyakorlatként használja a kizökkentést. (Igaz, nem hisztikezelésre, hanem a berögzült gondolati sémák kibillentésére, de a módszer ugyanaz.) Így aztán amit anno még ösztönösen használtam a gyereknevelésben, azt most már sokkal tudatosabban a saládi konfliktuskezelésben. 

Mi az, ami kizökkentheti a gyereket?

Sok minden. Egy alapszabály van csak: a kizökkentés soha nem jelenthet figyelemelterelést! A gyereknek fontos az a valami, amit el akar érni, ezért is csinál patáliát körülötte. Ha figyelmen kívül hagyod, azzal magát a gyereket hagyod figyelmen kívül. Ő legalábbis így fogja érezni. Ha pedig eltereled a beszélgetést, vagy a figyelmet, azzal gyakorlatilag ugyanazt csinálod, csak másképp - a gyerek számára. Tehát mindenképpen maradj a hiszti tárgyánál!

Akkor nézzük, mi lehet az, ami kizökkenti a gyereket: 

• Természetesen a humor. Ezzel nem árt óvatosan bánni, mert ilyenkor a legtöbb szülő hajlamos átcsapni gúnyolódásba. De nem az a cél, hogy a gyereket megalázzuk, mert akkor kapsz csak aztán olyan hisztit bele az arcodba, hogy még nagymamakorodban is emlegeted, és tikkes rohamokat kapsz már csak az emlékétől is. A hiszti ugyanis mindig akaratpróba. Amikor a gyerek úgy gondolja, hogy az akarata érvényesítésére már nem maradt más lehetősége, vagy éppen ez a "bevált" módszer, ami tényleg működik, akkor veti be. Éppen ezért a gyerekkel valókapcsolatod szempontjából életveszélyes, ha úgy akarod a hiszti élét elvenni, hogy a gyereked figurázod ki, hogy "Jaj, ilyet nem csinál egy nagyfiú/nagylány!", vagy hogy "Tudod, milyen vicces vagy, amikor így üvöltesz?"... Ezzel csak semmibe veszed azt, hogy a gyereket frusztrálja a tény, hogy éppen nem az van, amit ő elképzelt. Na, frusztrált embernek próbálj szépen magyarázni! Min lehet akkor humorizálni? Magadon. Pontosabban: azokon az érzéseiden, amelyeket a szitu keltett Benned. Mondjuk így: "Tudod, hogy érzem most magam? Képzeld el, hogy van egy piperkőc macska, amelyik peckesen sétál a gyönyörű napsütésben - ez voltam én ma reggel, amíg el nem kezdtünk veszekedni - aztán pedig kaptam a nyakamba egy vödör hideg vizet. Most gondold el! Ott állok talpig csinosban - és csöpögősen... Szerinted tetszenék az utca legjobb kandúrjának?" Ha pedig már kellően kinevette magát a gyerek, akkor felteheted a kérdést is: "Szerinted mennyire érzem most jól magam?" Választhatsz persze bármilyen képet hasonlatként, a lényeg, hogy jól kiszínezd! A gyerekeknek eszement jó a képzelőerejük, és hihetetlenül élénk a vizualitásuk. Meg fog fájdulni az oldaluk, ha elég jól mesélsz... (A meséről lesz még szó!) Egy valamire kell figyelned: már akkor dobd be ezt, amikor még nem lovalta bele magát a gyerek a hisztibe, és még csak látható, hogy ebből balhé lesz!
• A szokatlan kérdés. Valami váratlan, szokatlan, nem elvárt megnyilvánulás kell, amitől egy pillanatra el kell, hogy gondolkodjon, hogy hogy is kerül ez ide, az ő dühöngése közepére. Ez a pillanatnyi megállás már elég ahhoz, hogy a szituáción kívülre kerüljön a gyerek. Pl. a gyerek fejébe vette, hogy legyen akármilyen hideg is, ő bizony nem húz kesztyűt, mert neki az nem tetszik. Ilyenkor meg lehet kérdezni, hogy "Jó, akkor nem veszel kesztyűt. Mit szeretnél helyette a kezedre húzni? Zoknit?" vagy "Jó, akkor találjunk valami másik feladatot a kesztyűdnek. Mit szólsz ahhoz, ha orrmelegítőnek hordanád?" Mindezt természetesen a legnagyobb komolyság hangján. Ha a gyerek elneveti magát, az tiszta haszon, de hogy megáll egy pillanatra a döbbenettől, az tutti. 
• A szokatlan viselkedés. Hasonló az előzőhöz. Mit vár a gyerek, ha már benne van a hisztiben? Azt, hogy a szülő csak vele foglalkozik: vagy azért, mert enged neki, és vigasztalja, vagy azért, mert elkezd vele vitatkozni, veszekedni. Ez a bevett szokásoktól függ. de mi van, ha nem ezt teszed? Mondjuk, ha nem akarja megenni az elé tett tökfőzeléket, mert nem és kész, akkor ülj le a gyerek mellé úgy, hogy előtte maradjon a kaja, és egyél bele a főzelékbe. Nem kell bizonygatni, hogy ez milyen jó, mert akkor átlátszó lesz az egész. Ha a gyerek viszont nem érti a dolgot, akkor adhatsz annyi magyarázatot, hogy "Miért, mit gondoltál? Majd hagyom kihűlni? Melegen a legfinomabb..." Ha most viszont azért kezdene el hisztizni, hogy de ez az övé volt, akkor nagyon gyorsan szedj neki egy új adagot, mielőtt újabb hisztit kéne hárítanod. 
• "Tükrözés". Ez a coachingban is bevált gyakorlat, igaz, nem is kizökkentésre használjuk, éppen ezért gyerekeknél óvatos vagyok vele. Nem mindenkinél jön be ugyanis. Van, aki viszont jól veszi a kanyart, és megdöbben rajta, hogy ha ugyanazzal a viselkedéssel találkozik, amit ő is produkál. (Ez egyébként a Waldorf-pedagógiában bevett dolog. Ott is az az alapelv, hogy a suliban a "rossz" gyereket nem egy mintakölyök mellé ültetik, hogy majd az példát mutat neki, hanem egy ugyanolyan típusú rossz gyerek mellé. Ők ugyanis abban hisznek, és működik is a dolog a legtöbbször, hogy a "rossz" gyerek ilyenkor szembesül a saját viselkedésével és azzal, hogy ez milyen kellemetlen a másiknak, ez pedig elég megdöbbentő ahhoz, hogy a "rossz" gyerek is leálljon ezzel a viselkedéssel.)
• A "hisztin túli" viselkedés. Tulajdonképpen már a hiszti közben is úgy viselkedsz, mintha túllennétek a cirkuszon. Arról beszélsz, hogy mit csináltok majd együtt a hiszti után. Két fontos szabály van: 1. menet közben azért beszélned kell arról is, hogy tudatában vagy annak, hogy a gyerek MOST hisztizik, tehát nem hagyod figyelmen kívül a jelenlegi szitut, ill. benne a gyerek akaratát. 2. a hiszti utáni elfoglaltság nem lehet megvesztegetés! Tehát ne ígérj neki semmi olyat, hogy "Ha abbahagyod, akkor kapsz fagyit, sütit, elmegyünk a Mekibe, játszhatsz a kedvenc Barbie-ddal, stb.". Csak Magadat ígérd be! Na meg azt, hogy a gyereknek teljesítenie kell a Te elvárásaidat. Különben ő érne célt a hisztivel... Valahogy így: "Azt hittem, ma fogunk még kifestőzni/fogócskázni/sütit sütni, stb. De most nem tudunk, mert nagyon kiborultál/sírsz. Tedd meg, hogy megeszed/elpakolod/felveszed, stb., hogy aztán mindent úgy folytathassunk tovább, ahogy elterveztük! Én nagyon szeretném magam jól érezni Veled!". 
• Játsszátok el! Erről már esett szó korábban, hiszen a gyerekek maguk is szívesen vezetik le a feszültséget dramatizált játékokkal. Ilyenkor megkérdezheted: "Eljátszod nekem, hogy mi a baj? Gyere, keressünk babákat/ rajzold le képregényben/ osszuk ki egymás közt a szerepeket, stb.! Te vagy a rendező, mondd el, mit csináljak!" Tulajdonképpen ez is egy váratlan cselekedet, szerintem nincs gyerek, aki arra számítana, hogy kezdődő hisztiben az anyja színes ceruzákat nyom a kezébe. Itt azonban nem csak a hiszti kifejlődését akadályozod meg, hanem le is vezeted a feszkót azzal, hogy valamilyen játékos módon lehetőséget adsz a feldolgozásra. 

foto: stock.xchng

Az utolsó lépés

Ha a gyerek megnyugodott, akkor a hiszti lezárásaként mindenképpen öleljétek meg egymást, vagy valamilyen más módon tudassátok egymással, hogy szeretitek egymást. Nálam ez fontos dolog volt mindig, minden gyerekemnél. Így a gyerekeim tudták, hogy nem őket nem szeretem, hanem csak azt, ahogy akkor éppen viselkedtek velem. 

És még egy dologról ne felejtkezz meg!

Hiszti utáni rituálé: ez a tanulságok levonására szolgál. Amikor a gyerek már lenyugodott, és már mással van elfoglalva, akkor én még elő szoktam venni a témát. Mivel így egy kis idő már eltelt, a gyerek is képes kis távolságtartással nézni az egész hiszti-sztorit. Persze egy bibi van ezzel a technikával: csak nagyobb gyerekeknél műxik. A két-három éves kicsik tíz perc múlva már nem is értik, hogy miről beszélsz, akármekkora nagy patáliát is csaptak korábban. Őket elég, ha csak megnyugtatod, utána ne foglalkozz többet a dologgal. A gyerek sem teszi. 

Ennyi. Használd egészséggel!

U.I.: Bocs, kicsit hosszú lett. Lehet, hogy hisztitréninget kellett volna írnom blogbejegyzés helyett... :)