2012. február 28., kedd

Zoknimanó és a sulicsoda

Tőlem szokatlan módon könyvkritika következik - és NEM pénzügyi nevelés témakörben. Csak úgy simán gyerekirodalom.

Nem, nem készülök megint valami újba belevágni, egy fenékkel elég nekem ennyi lovat is megülni. Ellenben tegnap olyan olvasási élményünk volt a picurral, hogy azt nem hagyhattam szó, pontosabban post nélkül... 
Már régebben vettem, de csak most került a kezünkbe Miklya Luzsányi Mónika: Zoknimanó és a sulicsoda c. könyve. Több okból is nagy várakozással néztünk a könyv elébe:
  1. szeptembertől manócskám is kezdi a sulit, tehát neki a téma nagyon izgi
  2. Miklya Luzsányi Mónika Miklya Zsolttal közös könyvét, a Cerka Tinka és a Szürke Lord c. mesét imdájuk mind a ketten: eszement jó, karakteres figurák vannak benne fantáziadús, mit ne mondjak, beszélő nevekkel, a történet szuper és érdekes, szóval minden megvolt benne, amivel egy gyereket, meg egy gyereklelkű felnőttet el lehet bűvölni
  3. Szalma Edit illusztrálta a könyvet, akinek a rajzai nagy kedvenceim. (Pl.  Cerka Tinkát is ő illusztrálta, igaz, nagyon meglepett, mennyire más stílusban, de nagyon eredeti módon.) 
Akkor kezdem azzal, ami nagyon tetszett:
  • aranyosak, de nem tündibündik a szereplők, lehet velük azonosulni, a gyerek könnyen beleéli magát a sztoriba, a szereplők helyzetébe
  • a szóhasználat nem annyira frappáns szerintem, mint a Cerka Tinkában, de a gyerek számára nem gond a megértés, jól tudja követni a történetet
  • külön jó, hogy az érzelmi töltés váltakozását kiemelik a a betűméret változásai is
  • volt, ahol a szöveg spirálisan tekergőzött, annak is volt hangulati hatása, bár nekem macerás volt olvasni. A lányom mellettem viszont nagyon rágerjedt. (Annál is inkább, mert most már ő is tud többé-kevésbé olvasni, úgyhogy nagy élvezettel tekergette a könyvet, hogy ki tudja betűzni a szöveget.) Ha ez is Szalma Edit ötlete volt, akkor gratulálok, mert nagyon szinkronban volt így a kép és a szöveg. (Ha bárki másé, akkor így ismeretlenül gratulálok neki.) 
  • még most is szent meggyőződésem, hogy a könyvhöz nagy hozzáadott értéket jelent az illusztrátor munkája, fele ilyen jó nem lett volna a könyv, ha nem ilyen az illusztráció.
És a végére a feketeleves..., ami nem tetszett, de nagyon:

befejezetlen a mese. Akárhogy nézem is, hiányzik a mese vége. És sajnos nem csak én éreztem így. Mellettem a kislány is roppant csalódott volt. Közölte, hogy ilyen rossz végű mese után nem is tud elaludni... 

Összefoglalva: a mese jó, az illusztráció még jobb, nagyon ráerősít a mesére. Annyira, hogy lehetetlen nem várni a katarzist a végén. (Az, hogy az örökizgága Mikula, a zoknimanó képes végigülni az iskolában a tanítási órát még egy hatévesnek sem igazán lezárás.) 

Kár érte. Meg azért, hogy így pofára estünk - lefekvés előtt. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése