Életrevaló gyerek - avagy gondolatok egy interjú után

Múlt hétfőn délben volt olyan szerencsém, hogy interjút készítettek velem. Ennek a blognak a kapcsán talált rám egy nagyon kedves, szimpatikus újságíró hölgy. A cikk témája az életrevaló gyerek. Pontosabban az, hogy mitől lesz életrevaló egy gyerek, és mit tehet egy szülő azért, hogy életrevaló gyereket neveljen. 

Nagyon sok mindenről beszélgettünk. Pénzügyi nevelésről, érzelmi intelligenciáról, játékról a nevelésben, nyelvtanulásról, szabályokról és szabálykövetésről. A téma szerteágazó volta és sokfélesége ellenére minden alkalommal visszakanyarodtunk a tranzakcióanalízishez. Pontosabban ahhoz, hogy ez a pszichológiai irányzat milyen jól leír bizonyos jelenségeket, amelyektől nagyban függ, hogy életrevaló lesz-e a gyerekem az én nevelésem folytán, vagy sem.

foto: freedigitalphotos.net

Mivel lehet azt magyarázni, hogy művelt, intelligens szülők tökéletesen tisztában vannak azzal, nagyjából milyen irányban is kellene elindulniuk ahhoz, hogy a kor követelményei szerint is életrevaló gyereket nevelhessenek - ehhez azonban nekik is változtatni kellene néhány eddigi stratégiájukon, gyakorlatukon, erre viszont képtelenek? Pontosítok: nem hajlandóak. Azt mondják, ők ehhez nem elég bátrak. Nekik ez kockázatos és bizonytalan.

Mondom, iskolázott, ráadásul pedagógus emberekről van szó. Akiknek pontosan tisztában kell(ene) lenniük azzal - saját tapasztalatból is -, hogy a tanulás mindig egy ugrás az ismeretlenbe. Mert sosem tudhatom, hogy mit találok majd a tanulási folyamat végén. Bizonytalan a végkimenetel - akár a saját személyiségem tekintetében is. Mégis csinálták, és jó pedagógushoz méltóan még a mai napig is csinálják.

Azt sem tartom lehetetlennek, hogy lottóznak. Pedig a nyerési esély egy a negyvennégymillióhoz... Kockázatos befektetés lottószelvényt venni? Ha szigorúan pénzügyi szempontból nézem, igen. Mégis mindenki nekiugrik, akinek éppen eszébe jut.

Valahogy az az érzésem, hogy a kockázattal takarózunk. Pedig csak azt kéne felismerni, hogy ha döntést hozunk, akkor azért felelősséget kell vállalnunk. Nekünk. Magunknak magunkért.

Amíg ez a fajta felelősségérzet hiányzik, addig nem lesz komfortzóna-átlépés, változtatás, új dolgok kipróbálása.

Csak a "kockázatok" kerülése.

És itt a lényeg: én magam nem mernék az életben sem arra a pénzügyi oktatásra hagyatkozni szülőként, amit a gyerekeim majd a legújabb NAT szerint kapnak. (Erről ld. a szakértő kritikát itt. Nem én írtam, bár én is tehettem volna, mert szívemből szól, hanem a Magyar Nemzeti Bank Pénziránytű Alapítványának illetékesei készítették sok-sok pedagógus véleménye alapján, akik már bevezették iskolájukban az Alapítvány pénzügyi műveltséget oktató programját, és ennek mentén már volt mivel összevetniük azt, amit az új Nemzeti alaptanterv előrevetít.) Még most is állítom, hogy az iskola, különösen ha a mostani tendencia erősödik, csak az akadémikus ismeretek közvetítésére lesz képes - gyakorlatban alkalmazható tudást, és ami még nagyon lényeges, szemléletet nem fog adni.

Az interjúban felvetődött a kérdés, hogy ha már a szülők így gondolkodnak, hogy bár tisztában vannak azzal, mit kellene tenniük, de a kockázattűrő képességük ezt már nem viseli el, a gyerekeiknek mégis szebbet-jobbat-többet szeretnének, mint amit ők el tudtak érni, akkor mit tegyenek? Ha már a kockázatok kerülése miatt jó példával már nem tudnak előljárni, akkor mit tehetnek mégis? 

Való igaz, a gyerek számára a legjobb tanulási mód a példaadás. Ha netán ez mégsem jön össze, akkor is sokat tud tenni a szülő:

1. hagyja, hogy a gyerek olyasmivel próbálkozzon, amit ő nem mer... - igen, ehhez is kell egy jó adag szülői bátorság, de meg lehet oldani ezt is. Csak azt az egyszerű tényt kell belátni, hogy a gyereknek szüksége van a tapasztalatszerzésre ahhoz, hogy tanulhasson. És ebbe beletartozik az is, hogy hagyod hibázni is a gyereket...
2. ha pedig már hibázott, akkor ott kell lenned. Ennek két oka van: egyrészt segítened kell levonni a gyereknek a következtetéseket abból, amit csinált. Na, nem arra gondolok, hogy "Na, ugye megmondtam, hogy ez ökörség, és bele se fogj?". Hanem arra, hogy tényleg tárgyszerűen kiértékelitek a történteket. Másrészt pedig azért kell ott lenned, hogy bátorítsd arra, hogy a levont tanulságok fényében másképpen ugyan, de próbálkozzon újra. Ezt az ösztönzést Neked kell megadnod. (Kíváncsi leszek rá, hogy ezt majd az iskolai oktatás során hogyan oldják meg...)
3. szülőként Te Magad is teremthetsz olyan szituációkat, vagy engedheted a gyerekedet olyan szituációkba, amikor neki magának kell döntenie.
4. vannak már olyan képzések is, amelyeket kifejezetten gyerekekre szabtak, vagy olyan alapítványi, egyesületi programok, versenyek, amelyeknek keretében kipróbálhatja magát. Így legalább az a nyugalmad is meglesz, hogy bár Te nem értesz az egészhez, de a gyerek mégis szakértők kezében van - és védett környezetben. Vagyis nem élesben próbálkozik, de ahhoz nagyon hasonlító körülmények között tehet egy próbát.
5. adhatsz a kezébe olyan könyveket, amikről úgy gondold, hogy segíthetnek neki abban, hogy elérje azt, amire Te nem vállalkoznál: például olyan híres és gazdag emberek életrajzát, amiből látható, mik azok az általános elvek, amik a jólétig vezetnek.

6. 

   foto: freedigitalphotos.net

   vehetsz karácsonyra egy-egy értékesebb gazdasági társasjátékot is, amellyel a gyerek sokféle pénzügyi mechanizmust megérthet, megismerhet, és kisebb léptékben képes lehet működtetni. (Ha meg még Te is a gyerekkel játszol, Te is tanulhatsz - védett körülmények között...)
7. kreatív gondolkodásra ösztönző játékokat játszotok. Ilyen lehet pl. az Activity, de akár a sakk is, de egy egyszerű kreativitás teszt is, amikor, teszem azt, a ceruzának kerestek a szokásostól eltérő felhasználási területeket (régen pl. a kazettás magnó szalagját lehetett felcsévélni vele - nem tipikus használati mód, ugye?).

Amint látod, szülőként még akkor is rengeteg lehetőséged van a gyereked életrevalóságát, beleértve a pénzügyi életrevalóságát is támogatni, ha Te Magad úgy gondolod, nem lehetsz ezen a területen példakép a számára.

Pedig tévedsz. Ha ennyit megteszel, akkor már igenis jó példát mutatsz a gyereknek - türelemból, megértésből, támogatásból, segítő szándékból.