Szülinap meló közben...

Tudom, sok anyukának gond, hogy hogyan is oldja meg a szülinapot, ami a gyereknek még olyan különleges alkalom. Hiszen anyunak akkor is dolgoznia kell, nem csak a gyerekkel kell foglalkoznia, ráadásul ha még a család tágabb része is befut estére, akkor van ám igazán elhavazódás...

Hogyan lehet ilyen körülmények között mégis különlegesség tenni egy szülinapot?

Nálunk így...

Megkönnyítettem a magam dolgát, és hagytam a gyerket addig aludni, ameddig csak beléfért. Ennek eredménye az volt, hogy mire felébredt, már megvolt két kör mosás-teregetés, rendet pakoltam a házban, illetve készen állt az esti bulira a torta.

Ez a titkos, és még félkész torta.
Estére rákerül a tetejére a szeder is... :)

A köszöntés még csak futólagos volt ébredés után, de ahhoz már elég volt, hogy Julcsi tudja: ez a nap róla szól, ez az ő különleges napja!

Szülinapon egy kicsit engedékenyebb vagyok én is, ezért volt a továbbalvás is, meg ezért lehetett napközben az is, hogy többet voltunk együtt. Hogy minden jól alakuljon, az ebédfőzés is közösen ment, ellenben mindenki csak az előnyeit élvezte a dolognak: Julcsi azt, hogy olyat főztünk, amit ő is szeret, és hogy amíg főztünk, addig is vele foglalkoztam, én meg azt, hogy haladtam. 

Ebéd, amit közösen csináltunk, és Julcsinak is ízlett:
rácponty, ami csak pontyot nem látott... :)))

Szerencsém van, a gyerekem szereti lekötni magát, tehát időnként szívesen játszik egyedül is. Igaz, ilyenkor figyelnem kell rá, hogy túl sokat azért ne üljön a számítógép előtt, vagy ne sokáig bámulja a TV-ben a mesefilmet. (Ezek ellenben most jó szolgálatot tettek nekem, amíg kitakarítottam. Tudom, elátkozni való vagyok, mert bébiszittyónak használtam a számítógépet meg a TV-t, de jelzem, mindezt több szakaszban, és csak addig, amíg én készen nem voltam. Ezért lehet most tiszta a lakás, és kész a blogbejegyzés... :) És nem ez volt a gyerek egyetlen önálló tevékenysége - tényleg játszott is egyedül a babáival, lovaival, illetve rajzolgatott is. Készítette a köszönőlapokat az ajándékokért... :) )

A több szakasz viszont azt is jelenti, hogy többször, rövid időre én is csak a gyereké vagyok: hol görkori-akadálypályát építünk, utána meg neki drukkolok, amikor használja (amolyan miniolimpia itthon), hol együtt táncolunk, mert táncolni azt imád, hol mesét olvasok neki, mert azt nem csak este szereti, hol meg írni tanulunk, mert a betűk nagyon érdeklik. Szóval van mit csinálni. 

A tesók már felköszöntötték. Boldog szülinapot, Julcsi!

Ez a rendszer azért vált be nálunk nagyon, mert igaz, több mindent csinálunk és apránként, viszont

• ez így változatos a sokfélesége miatt
• a gyerek - saját bevallása szerint - úgy érzi, mintha egész nap vele lennék, és egész nap együtt játszanánk.

A szülinapi buliba még befogom a kutyát is, most ő lesz soron, egy órára - másfélre biztosan leköti mazsolát, addig még megírok néhány hírlevelet, és belekezdek egy kérdőíves lekérdezés előkészítésébe. 

Ha meg nem leszek vele készen, akkor sincsen semmi baj: még mindig ott van a másnap.

Ennek a napnak ugyanis ez a lényege: a gyereké, ahogy ezen a napon - a lehetőségekhez mérten - mi is. Ami halasztható, azt ne ilyenkor akarjuk megoldani. A gyerek ettől fontosabb. Pontosabban az, hogy ezen a napon különlegesnek érezze, lássa magát - még akkor is, ha az anyja szemével nézi az egészet...