2013. január 18., péntek

A nyelvek világnapja

Manapság elég éles vita folyik arról, hogy egy gyereknek kell-e már kicsi korában is nyelvet tanulni, vagy ráér ezzel bőven hét éves kora után is, de ha mégis tanul, akkor melyik legyen az (angol helyett német, mert az nehezebb, legújabban pedig a latint gondolták a nyolcosztályos gimnáziumokban kötelezővé tenni), milyen szinten és formában... 

Ezt minden szülőnek szíve joga magának eldönteni. (Ezért nem is értem sokszor, miért akarja ezt valaki kötelezően megszabni...) Én most inkább néhány lehetőséget szeretnék csak felvillantani annak kapcsán, hogy január 14-én volt a nyelvek világnapja. 


Mint írtam, erősen megoszlanak a vélemények a gyerekkori nyelvtanulást illetően, ráadásul nem csak a szülők ízlésbeli szempontjai alapján, hanem még a szakértők is vitatkoznak rajta. Ahogyan én leszűrtem az olvasmányaim és személyes tapasztalataim alapján, hiszen a férjem egy meglehetősen multikulti cégnél dolgozik, ahol az itt élő külföldiek gyerekei az öt év ittlét után úgy mennek haza, hogy legalább három nyelvet (német, angol, magyar) beszélnek (de volt már olyan is, aki ezek mellett még az africaanst és zulut is nyomatta), szóval azt tudom mondani, hogy érdemes a gyerekeket már kisebb korban is nyelvekre tanítani. DE!

Vekerdy Tamás azt mondja, teljesen felesleges a gyerekeket hét éves koruk, vagyis iskolába kerülésük előtt idegen nyelévre tanítani, mert először meg kell várni, amíg az anyanyelvét használva megszilárdulnak annak nyelvi szerkezetei. Az idegen nyelvet erre ráépíteni ezután is bőven ráér a gyerek is, a szülő is, az iskola is. Erre rácáfolni látszanak a többnyelvű gyerekek, akik már négy-öt évesen gond nélkül beszélnek két vagy akár több nyelvet is.

Szerintem azonban ez az ellentmondás csak látszólagos. 

Egyik sem cáfol rá a másikra.

foto: freedigitalphotos.net
Ahogyan én a tapasztalataim alapján összernedztem magamban a képet, azt látom, hogy ha a hagyományos módon, tehát heti pár alkalommal tud a gyerek a nyelvvel foglalkozni, akkor tényleg érdemes kb. 7 éves korig várni, hogy azok a bizonyos nyelvtani és szószerkezetek megszilárdulhassanak. Ennek oka pedig az, hogy a gyerek így nem képes a másik nyelv szerkezeteit, sőt szemléletét megtanulni - mert egyszerűen nem gyakorol hozzá eleget. Így jobb megvárni, hogy legalább egy nyelvet, az anyanyelvét tisztességgel megtanulja, és csak aztán essen bele a másikba. Még ekkor sem vagyunk lekésve semmiről, hiszen még ekkor is tanulja a saját nyelvét is (egy életen át fogja), és még viszonylag közel van időben ahhoz az életkorhoz, amikor a saját anyanyelvét is nulláról kezdve tanulta, így fogékony is lesz az első (második/sokadik) idegen nyelvre is. DE! Csak akkor, ha ugyanúgy fogja tanulni, mint a saját anyanyelvét is: játékkal, énekkel, mondókával, mindennapi szituációkkal - és kizárólag azt a nyelvet használva. Vagyis a magyar nyelven tartott, néhány idegen szóval fűszerezett nyelvórának a világon semmi értelme nincsen. (Különösen akkor, amikor már az alsós gyerekeket elkezdik nyelvtannal bombázni. Tanítottam anno én is németet gyerekeknek, és egész egyszerűen el voltam hűlve tőle, hogy németből a szórendet tanították a gyerekeknek alsóban, amikor még magyar nyelvtanból csak a szófajokat tanulták, a mondtarészeket pedig csak felsőben... Sokszor kénytelen voltam emiatt magyar nyelvtan órát tartani, hogy megértsék, amit németül kellett megtanulniuk. Nonszensz.)

Ez az eszméletlen különbség a többnyelvű gyerekek és az átlaggyerek között: az átlaggyerek a fent leírt módon kapja a nyelvtanra alapozott képzést, ami teljesen idegen a természetes nyelvtanulási folyamatoktól, míg a többnyelvű gyerekek gyakorlatilag egy időben vannak több anyanyelvi környezetben, ezért képesek több nyelvet is egyidejűleg anyanyelvi szinten elsajátítani. Vagyis aki már kisgyerekkorban idegen nyelvre akarja tanítani a gyerekét, rajta, de akkor legyenek olyan napok, napszakok, amikor kizárólag az adott idegen nyelven beszél a gyerekkel, amikor így játszik, énekel, mondókázik vele. Így nem kell azzal foglalkozni, hogy mi a folyamatos jelen, vagy fordított szórend, a gyerek magától megtanulja.

És attól sem kell félni, hogy a gyerek összekeveri a nyelveket: elképzelhető, hogy lesz egy időszak, amikor az egyik nyelv szavaiba belekeveri a másikét, és viszont. De ez átmeneti időszak. Minél többször hallja az adott nyelvet, annál hamarabb tisztul ez a a dolo is.

Még egy gyakori ellevetést szoktam hallani a többnyelvűségre neveléssel kapcsolatban: többen meggyőződéssel állítják, hogy aki kisgyerekként többnyelven is megtanult, az diszlexiás és diszgráfiás lesz, de legalábbis sokkal hajlamosabb rá, hogy az legyen. Akkor itt szeretném kifejteni, hogy ez egy emeletes marhaság. A diszgráfia és a diszlexia részképességzavarok. Ha a gyereknek nincsenek ilyen zavarai, mert gyakran és összerendezetten, változatos formákban mozog, az idegrendszeri működése rendben van, akkor lehet, hogy időnként egyik, vagy másik nyelven kever szavakat, ragokat, még az is lehet, hogy betűket (görög-magyar házaspár gyereke magyar szavakat is görög betűkkel írt időnként), de ez nem azért van, mert a gyerek diszgráfiás vagy diszlexiás, vagy pláne, hogy a nyelvtanulása tette azzá. Hanem azért, mert a nyelv mindig egy bizonyos nép szemléletét tükrözi, ahogyan a világot látja. Ezért épülnek fel a különböző nyelvek különböző logika mentén, ez tükröződik a nyelvtanában, szórendjében, kiemelési szokásaiban, ragozási módszerében, csak az adott nyelvre jellemző szószerkezeteiben (pl. a germanizmusokban, englicizmusokban).

Példa:
csak hogy hazabeszéljek: a magyar keresi a pénzt, az angolszászok csinálják, a német megszolgálja, az olasz megvalósítja, stb. Egészen más hozzáállást tükröznek ezek az egyszerű kifejezések, és ezt a gondolkodást kell minden egyes nyelv tanulásánál elsajátítani. Ha ez megvan, akkor onnantól ragadni fognak a gyerekre a szavak, nyelvtani szerkezetek.

foto: freedigitalphotos.net
A többnyelvű gyerekeknél előfordul, hogy amikor hirtelen váltani kell a két nyelv között, vagy az első hét évben az egyik nyelv volt a domináns, akkor alapvetően az egyik nyelven gondolkodik még, amikor más a másikat használja. Ezért mondhatja pl. magyarul a német anyanyelvű gyerek, hogy "köszönöm ezért neked", mert németben ez a megfelelő igevonzat, és ezt használja magyarul. (Én pl. azért nem vagyok képes megtanulni angolul tisztességesen a mai napig sem, mert német módra gondolkodom akkor is, amikor angolul próbálok beszélni, így német szórend szerint pakolom össze a mondatokat, és német módra használom az előljárószavakat is.) Szóval ha okoz is ez zavart, az csak átmeneti, kb öt perc után elmúlik, ahogy használja a nyelvet. Tehát ha ijesztő a gyerek, mert diszlexiára, diszgráfiára utaló tünetei vannak, szeretnék megnyugtatni mindenkit: ez javarészt "áldiszlexia" és "áldiszgráfia".

Hol tudsz segítséget kapni a gyereked játékos nyelvoktatásában?


A teljesség igénye nélkül, csak amivel már nekem is van tapasztalatom:


  1. Kétnyelvű gyerek - Bán Annamari oldala, aki maga is kétnyelvűvé nevelte két gyerkőcét - tengernyi mesekönyv, ének, modóka és vers segítségével. ha nyíregyházi vagy, akor meg iszonyú szerencséd van, mert Annamarinak ott van angol játszóháza, és a gyerekek teljesen odáig vannak érte. (Tudom, miről beszélek, én képes voltam a játszóház kedvéért innen Gyöngyössolymosról odáig utazni, és a gyerekem első kérdése volt, amikor kiléptünk Annamaritól, hogy mikor megyünk vissza... :D)
  2. Nyelvbirodalom - ebben az oldalban az a jó, hogy nem csak angolol, hanem németül is találsz itt játkot, mondókát, gyerekdalt, tehát igencsak el lehet veszni, miközben még mindig csak ezen a portálon barangolsz. Már én is találtam itt aranyos német gyerekdalokat, rímeket, amikkel nagyon jól le lehetett kötni a gyereket.
  3. Kiddiwink - Hegedűsné Németh Viki nem csak az oldalon tanít, hanem összeállított már otthoni oktatóanyagot is, illetve ő is tart gyerekeknek angol nyelvi játszóházat. Aki Monor közelében él, ne hagyja ki, mert a gyerek az első alkalom után meg lesz zavarodva azért, hogy ő angolt tanulhasson Viki néninél... :D 
Játsszatok és tanuljatok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése