2010. október 19., kedd

Breaking news - bocs, de ezt nem tudtam kihagyni...

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisgyerekes szülők megkeresnek, és kérik, hogy ajánljak nekik valami jó gyerekeknek való zenét, ami nem Halász Judit.

A leggyakrabban manapság az Alma együttest, vagy a Hógolyó Bolygót szokták emlegetni, de most az egyik kedves rokonom révén rábukkantam valami egészen váratlanra.

Nem tudom, kinek ismerős a Kaukázus együttes, illetve frontembere, Kardos-Horváth János. Tőle sok mindenre számítottam, de gyereklemezre egészen biztosan nem. Pedig... ő is apuka, így aztán teljesen törvényszerű fejlődés eredménye a lemez. Ahogy születtek a gyerekei, úgy gyűltek a zenei öröklétbe is átültetett családi élmények, egészen addig, amíg lemez nem lett belőlük. (Ebben egyébként nem kevés szerepe volt az anyukának is...:))

A lemez különlegessége, hogy igen raffináltan és finoman elbújtatva ott van benne a környezeti nevelés is. Helyenként kicsit ugyan nehezen kezelhető emiatt a szöveg egy ovisnak (pl. a nitrogén, meg az oxigén a Szobanövény c. dalban), de végülis ez sem nagy gond, mert ha előveszed a szülői kreativitásodat, el tudod magyarázni a gyereknek, hogy miről is szól a dal. (Bónusz beszédtéma.) Egyet fizet, sokat kap - mi kellhet még egy gyerekével törődő szülőnek?

Úgyhogy most itt meghallgathatjátok ezt a kis, zenében új életre kelő, családi élménytárat:



Ahogy hallottam, a tesztcsoportban ülő gyerekek egyértelmű nagy kedvence a Bili dal, és a Borsófőzelék volt... Hallgassátok meg Ti is, biztos Ti is találtok rajta kedvetekre valót!

2010. október 15., péntek

Ígéret szép szó... - Olvasóvá nevelés 1. rész

Már nagyon régóta ígérgetem, hogy komplett cikksorozatban foglalkozom az olvasóvá neveléssel. Annyira régen, hogy már én szégyellem magam...

Úgyhogy most minden mást félretettem, és úgy döntöttem, nekivágok. Veled együtt.

Induljunk onnan, hogy valamikor, nagyon régen, szinte a népmesei időkben (idén márciusban :)) csináltam egy kérdőíves felmérést az olvasási szokásaitokról. (Ez úton is hálás köszönet mindazoknak, akik kitöltötték!!!)

És azt kell, hogy mondjam, hogy örömteli volt látni az eredményeket. A szépséghiba ezzel csak az, hogy messze nem volt reprezentatív a felmérés, tehát az adott válaszok nem tükrözik a magyar lakosság olvasási szokásait. Csak a válaszadókét. Viszont szerintem az is nagyon tanulságos.

Elsősorban pedig azért, mert érdekes módon éppen azok olvasnak itt nálam az olvasóvá nevelésről, akik maguk is olvasók, méghozzá megrögzött, vagyis már valószínűleg gyerekkorban "megrontott" felnőttekről lehet szó. Hm. (Erről egy külön postban még ejtek szót, nem keveset.)



A legelső, ami feltűnt a válaszokat olvasva, hogy a könyv(!)olvasás helyett senki sem tartotta szükségesnek a TV-t nézni, és a válaszadók elsöprő többsége, 70%-a minden áldott nap olvas. Másik 20% pedig, ha nem is minden nap, de hetente többször. Szóval kicsit sem aggódnék, ha a teljes felnőtt magyar lakosság ilyen arányban olvasna könyveket. (És nem csak az internetet, ami egészen más olvasási technikát igényel, erről később szintén lesz még majd szó!)

A másik meglepetés éppen az első kérdésre adott válaszok ismeretében ért, mert a következő kérdésem az volt, hogy van-e könyvtárad, és ha igen, mekkora. A válaszadók majdnem fele (45%-a) mondta azt, hogy egyáltalán nincs könyvtára. Ezt kicsit furcsálltam is, mert a könyvtárlátogató népesség sem olyan kiugróan magas létszámú a KSH statisztikái szerint, mint ahogy ebben a felmérésben reprezentálták magukat. Majdnem ugyanennyien viszont azt válaszolták (40%), hogy meg sem tudják számolni, hány könyvük van otthon. Úgy látszik, a könyvek és az olvasás szeretete nem tükröződik vissza a birtokolt könyvek számában.



Az abszolút slágerkönyvek a szépirodalmi és a gyerekkönyvek számítanak. Hiába, a kérdésekre nagyobb részt szülők válaszoltak. Nem sokkal lemaradva követik ezeket a nyelvkönyvek, és a szakmai irodalmak. Ez nekem nem csak az érdeklődés sokszínűségét mutatja, hanem a megélhetési szükségszerűségeket is. Jelentős volt még a történelmi regények, ill. a szakácskönyvek :) száma is. Úgy látszik, szeretjük a nosztalgiát, a múltat, meg a hasunkat is. Ami nekem nagy örömet jelentett, az az, hogy ha csak egy szavazattal is, de a játékgyűjtemények is megjelentek a listán.

Feltettem azt a kérdést is, hogy szoktál-e a gyermekednek olvasni. Valószínűleg ez a válasz nagy mértékben függött a gyerek életkorától is, hiszen 60% válaszolt úgy, hogy nem. A válaszadók negyede viszont minden egyes este szokott, 10%-a pedig csak akkor, ha jut rá ideje és energiája. Ez utóbbi választól kicsit felállt a hátamon a szőr, majd egy későbbi postban azt is megmondom, hogy miért.



A következő kérdéstől aztán erősen megcsappant a válaszadók száma, de ez gyaníthatólag a kérdés témája miatt volt, hiszen az, hogy melyik mesefajtát részesíted előnyben a tinikorú gyerekek szüleit már nem igazán érintette. 64%, vagyis az elsöprő többség mondta azt, hogy még mindig a könyvet részesíti előnyben, ha a gyereknek mesét kell átadni, az egyéb verziók, mint a mesefilm, csak egy-egy szavazatot kaptak. Igaz, az is csak egy szavazatot kapott, hogy fejből mesélsz egy ismert mesét, vagy az is, hogy mesélés közben kitalált történetet mondasz a gyereknek. Ez utóbbit nagyon sajnálom, mert az én gyerekem pl. imádja, mert menet közben ő is instruálhat, hogy merre folyjona történet, vagyis a maga módján interaktívvá teszi a mesét.

Ugyanez a kérdés abban a verzióban, hogy a gyerek melyik mesefajtát részesíti inkább előnyben, már bizonyos arányeltolódást mutat. A gyerekeknek ugyanis már csak kicsivel kevesebb, mint a fele rajongott elsősorban a mesekönyvekért (45%), majdnem ötödük a mesefilmekért (18%), és ugyanennyien szeretik, ha apu/anyu ott helyben ötli ki neki a mesét. (Na, ugye-ugye, mondtam én!)

Azok a válaszok, amik arra a kérdésre jöttek, hogy ki szokott gyakrabban mesélni a gyereknek, nem leptek meg túlzottan: 73% mondta azt, hogy anyu a mesefelelős, és csak 9%-ban fordult elő, hogy apu a fő-mesefelolvasó a családban.

A legizgalmasabbak számomra azonban az utolsó, kifejtős kérdésre adott válaszok voltak. Itt azt kérdeztem, hogy Szerinted mit tudsz tenni azért, hogy a gyermeked megszeresse az olvasást. Íme a válaszok:

- Példát mutatok. Egyrészt látja, hogy mi is olvasunk, másrészt neki is mindig olvasunk, ha kéri.
- Míg kicsik voltak, sok diafilmünk volt és eseténként azokat olvastuk, a mesék egy részét abból ismerték meg a gyerekek.
- Olvasunk, mesélünk, énekelünk, játszunk, beszélgetünk, könyvtárba járunk, együtt vagyunk. 4 éves, majd meglátjuk, hogy sikerül-e.
- 1.) jó példát mutatok (én is inkább könyvet olvasok, mint e-bookot vagy tv-t, dvd-t nézek)
2.) nem erőltetem túl korán a betűk megismerését, ha a gyermek nem érdeklődik (vannak, akik már nagycsoportban elkezdik, hogy ez milyen könnyebbséget jelent majd az iskolában)
3.) vonzó, izgalmas dologként tüntetem fel az olvasást, bátorítom és dicsérem (nálunk varázsszó az, hogy így már egyedül is meg tudod csinálni - nagyon büszke, ha önállóan tud végezni dolgokat)
- már most másból ki sem látszanak a könyvekből. Egyszerüen nagyon szeretik a könyeket.

Na, ehhez a ponthoz nem akarok semmit sem hozzáfűzni. Szerintem az a legjbb, ha mindenki elgondolkodik rajta, és levonja a tanulságokat, vagy átveszi a jobb ötleteket.

Még nekem is lesz egy pár a következő postokban...:)