2011. november 29., kedd

Pénzügyi intelligencia szórakozva - gyerekeknek 3. rész

Vasárnap megvolt az első adventi hétvége, beindult a karácsonyi ünnepkör - és vele sok szülőnek a karácsonyi dili. Eltökélt szándékom, hogy az ajándékozás ne agybaj, hanem kellemes dolog legyen, ezért próbálok némi segítséget is adni, hogy sok legyet üthess egy csapásra: az ajándék legyen hasznos, vagyis nagyobb korában is elővehesse a gyerek, és tanuljon is belőle, legyen szórakoztató, vagyis a gyerek ne unja, éppen ezért ne porosodjon a szekrény mélyén, no meg az sem baj, ha pénztárcabarát, vagyis nem kell feltétlenül anyagilag tönkremenned bele, hogy megveszed. Éppen ezért folytatom karácsonyi ajánlómat - a család pénzügyi intelligenciájának üdvére...

Mai kiszemelt "célpontom" szintén "koros" darab: a Monopoly. Millió változata, kiegészítője létezik már, úgyhogy széles a választék. Én most maradok a klasszikus alapdarabnál.

2011. november 22., kedd

Pénzügyi intelligencia szórakozva - gyerekeknek 2.

Mivel sajna a gyerekek nincsenek elkényeztetve a magyar könyvpiacon pénzügyi intelligenciát kikristályosító könyvek vonalán, hát most mást kellett keresnem mára, ami mégis csak gyereknek való, szórakozni is lehet vele, meg tanul is belőle valami hasznosat a pénzügyekről. Úgyhogy kicsit körül néztem, mi minden van itthon, amit én használok a gyerekeim játékos pénzügyi nevelésére... és egész kis kincsestárat találtam!!!

Játékkritika következik...

2011. november 14., hétfő

Pénzügyi intelligencia - szórakozva gyerekeknek 1. rész


Jön a karácsony, és a legtöbben mostanság már elkezdünk rajta gondolkodni, hogy melyik rokont mivel lepjük meg. Mivel még most is akadnak jó páran, akik szerint a könyv igenis jó, értékes és szerethető ajándék, hát merem ajánlani, hogy idén valamilyen könyvvel lepd meg szeretteidet. Ha pedig a könyv praktikumot is ad az olvasójának, akkor pedig két legyet üthetsz egy csapásra. Íme az idei első ajánlatom - ajándéktipp a család gyerekkorú tagjainak...

Pénzügyi nevelő vagyok, tehát nem fogok elrugaszkodni kedvenc témámtól: most is pénzügyi intelligencia csiszolgatáshoz kaptok tőlem ajánlatot. Sőt! Ez lesz az a könyv, amit egyelőre gyakorlatilag egyedüliként tudok megnevezni, hogy ne (csak) Te tanulj belőle pénzügyi intelligenciát, hanem a gyereked (is).

Igen, ez a könyv pénzügyi intelligenciát farag, ÉS gyerekeknek (is) szól! (Gyorsan hozzáteszem: szülőknek sem tilos elolvasni, sőt…)

2011. november 8., kedd

Vissza a jövőbe...

Ez az érzés fog el, amikor azt látom, hogy visszafordulni látszik az idő kereke. Arról van szó, amerre a magyar közoktatás látszik fejlődni, pontosabban amerre fejleszteni tervezik. 

A mai bejegyzésben éppen ezért nem lesz játék. Ez most nem az a téma. 

Szülőként mélységesen megdöbbentem, hogy az oktatásügy irányítói azon az alapon, hogy "nincs megfelelő pedagógiai rálátása sem a szülőnek, sem a gyereknek az iskolában folyó munkára", ne is szólhasson bele abba. Véleményem szerint azért fals ez a hozzáállás, mert lehet, hogy pedagógiailag analfabéta vagyok, bár én személy szerint inkább félművelt laikus, a gyerekem nevelésének teljes felelőssége viszont az enyém - az Alkotmány szerint is. Ezen a tényen még az sem változtat, hogy ugyanezen Alkotmány szerint a gyerekemet a tankötelezettség okán iskolába kell járatnom, és éppen ezért át kell adnom egy időre - a nap nagyobbik részére - másnak a gyerekem nevelését. Még mindig biztos az, hogy semmi jogom nincs ezek után beleszólnom, hogy ki mit akar csinálni nevelés címén a gyerekemmel?

A Játékos nevelés blog írójaként szintén csak az jut eszembe, hogy aggódnom kell: szülőként, coach-ként  és pedagógus-szimpatinzánsként is pontosan tisztában vagyok vele, hogy milyen jelentős szerepe van a játéknak a gyerekek nevelésében. Számos esetben tudósítottam itt a blogon is olyan kezdeményezésekről, amelyek szinte hihetetlen nevelési-oktatási eredményeket produkáltak csak azért, mert játékos módon közelítették meg a nevelést, az oktatást. Fogalmam sincs, hogy a központi tantervek, a központilag kiadott tankönyvek, tanmenetek között mi lesz ezekkel a kezdeményezésekkel, mi lesz ezekkel a gyerekekkel, akik ezt a fajta tanulást már megismerték, mi lesz azokkal a pedagógusokkal, akik már megtapasztalták, hogy mi mindent lehet elérni ezekkel a módszerekkel... De aggódom, nagyon is aggódom.

Már mondtam, hogy pedagógus-szimpatizáns is vagyok. Éppen ezért nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyik lelkiismeretes pedagógus jó érzéssel tudna majd dolgozni egy ilyen rendszerben. Még akkor sem, ha alapvetően a poroszos nevelési módszereket részesíti előnyben. Ugyanis a tervezett rendszer nem csak a szülőknek és a gyerekeknek, hanem a tanároknak sem hagy beleszólást a nevelésbe. Egyszerű végrehajtókká silányítja őket - önálló gondolatokat, egyéni szakmai észrevételek joga nélkül. 

Az oktatás amúgy is egy nagy, éppen ezért szervezeti tehetetlensége miatt is nehezen változó és változtatható rendszer. Bárki, aki eddig megpróbálta, a nagy rendszerekre jellemző szervezeti ellenállásba ütközött bele. Nem azért, mert a pedagógusok jó része is ne lenne tisztában azzal, hogy ez a rendszer már régen megérett a változára, egyszerűen csak azért, mert a nagy rendszereken iszonyat hosszú időbe telik, amíg átfut valami. Mint a dinoszauruszokon az ingerület.

Az ijesztő az, hogy jelen esetben számomra ez jelenti a végső esélyt arra, hogy valahogy megússzuk ezt az agyrémet.