2010. február 28., vasárnap

Tavaszváró játékok


Mivel holnap már itt a meteorológiai tavasz, így elkezdtem egy szerény csiripsorozatot a Twitteren. A téma a tavaszváró játékok. Természetesen a jó idő beköszöntével a szabadtéri játékok kapják a főszerepet, de esős napra is fogok játéklehetőségeket ajánlani.

Keresd a #tavaszvaro hashtag-gel jelölt twitjeimet!

Szép tavaszt és friss, átmozgató tavaszvárást!

Üdv:

:) Csilla :)

2010. február 26., péntek

Milyen a "jó" gyerek sztereotípiája?

Igen, jól látsz, nincs dejavu-érzésed. Vagy ha van, akkor most jogosan.

Nem olyan régen tettem fel ezt a kérdést, most újrázok. Ennek két oka is van:

1. Találtam egy jobb felületet, és remélem, hogy blogon kívül is így nagyobb hírverést kaphat a szavazás
2. Az első szavazáson gyakorlatilag a rendszeres olvasóim és a Facebook-követőim vettek részt, tehát nem tudok túlságosan messzemenő következtetéseket levonni a végeredményből.



Tehát arra kérlek, hogy szavazz vagy itt a blogon az oldalsávon, vagy itt.

Előre is köszi a segítségedet!

U.I.: Ja, a 12. pontban olyan válaszokat várok, amik esetleg nekem nem jutottak eszembe.

Előzetes: ha ezzel a szavazással végeztünk, akkor rögvest jön egy másik!

2010. február 24., szerda

Breaking News - mert megdöbbentem...

Nem szeretem a bulvárt. Az emberek legelemibb ösztöneire hajt, de roppant alantas módon, tehát alkalmas a manipulálásra, ízlésrombolásra, sztereotip gondolkodási sémák kialakítására, stb.

Ha most mégis valaki a bulvárt látja a következő cikkben, azt sajnos már túlságosan is befolyásolták a mai magyar médiaállapotok.

Nagy figyelemmel követem nyomon Ovisvilág - Jusztina írásait, meg úgy általában a ténykedését, hiszen nagy tapasztalattal bíró óvónő, és minden mondatán átsüt a gyerekek hihetetlen szeretete. Nem kivétel ez alól a mostani írása sem. Fel van háborodva. Én pedig csatlakozom az előttem szólóhoz.



Hogy miért? Olvasd el itt.

Várom mindenki véleményét, hogy Szerintetek mit lehet tenni az ilyenfajta előítéletesség ellen - különösen gyerekkorban. Hogy hogyan is akarunk egy szebb, jobb világot hagyni a gyerekeinkre, ha ezt, és az ehhez hasonló jelenségeket szó nélkül nézzük végig/el...

Én pedig majd egy következő postban elmondom, hogy szerintem mit lehet tenni ezen a téren a játék eszközeivel.

2010. február 21., vasárnap

Szerinted milyen a "jó" gyerek sztereotípiája?

Az eddigi postsorozatomban megpróbáltam kivesézni, hogy egy családanyának, vagy egy családapának milyen hiedelmekkel, mítoszokkal kell szembesülnie, és ezek a mítoszok, elvárások mennyire hamisak, vagy igazak, és mennyire nyomják rá bélyegüket a családi életre.

Mielőtt a család egyetlen, még kimaradt tagjáról, a gyerekről folyna a szó, megkérdezlek, mi a vélményed. Nem érdekes, hogy van már gyereked, de az sem, ha még nincs. Itt szabad a vásár, mindenki szabadon nyilváníthat véleményt!

Szerinted milyen "jó" gyerek - a sztereotípia szintjén? Vagyis ha olyan lehetne a gyereked, amilyennek mások elvárják, vagy netán Te is ilyennek álmodtad meg, akkor milyen is lenne?

Kérlek, szavazz itt!

(Ha a poll-r oldalon adod le a szavazatod, akkor ott kiegészítést is tudsz tenni, vagyis olyan tulajdonságra is leadhatod a szavazatod, amelyre én nem is gondoltam, így nem került bele a listába sem.)

2010. február 15., hétfő

A kormány tiltaná a papás-mamás játékot az óvodában

A következő cikkre bukkantam ma az interneten. A magam részéről no comment. Ezt meghagyom Nektek.

A kormány tiltaná a papás-mamás játékot az óvodában



Módosította tavaly év végén a szocialista kormány az óvodai nevelés országos alapprogramját. A mindenkori kabinet ebben a dokumentumban határozza meg az óvodapedagógusoknak az általa kívánatosnak tartott gyermekképet. A jogszabály szerint a kisgyermekek nevelésénél tudatosan kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését, elő kell segíteni a nemek társadalmi egyenlőtlenségével kapcsolatos előítéletek lebontását.

Az alapprogram a gender ideoló­giából táplálkozik. A gender, az egyenlőség szellemiségében, értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését, és az egyénre bízza a döntést, hogy melyik nemhez tartozónak vallja magát. Ezáltal mindenki eldöntheti, hogy hetero-, homo- vagy transzszexuálisként létesít kapcsolatokat, és ezeket a gender egyenrangúként kezeli. A több mint fél évszázados ideológia elszánt harcot vívott, hogy bevezesse a társadalmi nem fogalmát, és háttérbe szorítsa a biológiai nemiséget. Ennélfogva a gender ellenez minden olyan szándékot, amely különbséget tesz a férfi és a nő hivatása, például a házasságban, a családban betöltött szerepe között.

A kormányrendelet előírja, hogy a foglalkozásokon az óvodapedagógusoknak kerülniük kell a nemi sztereotípiák erősítését. Ez a gyakorlatban a teljes magyar népmesekincs mellőzését jelentheti, ugyanis ezekben az anya hamuban sült pogácsát ad a vándorútra induló fiúnak, és a nő, általában a király lánya az, akit meg kell mentenie a gonosztól küzdelem árán a férfinak.

A nemiség semlegessé tételén kívül a nevelési alapprogram rögzíti a kívánatos óvodakép kialakításánál, hogy az óvodai nevelésben biztosítani kell a hazájukat elhagyni kényszerülő, vagyis migráns családok gyermekeinek az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését. A kisgyermekekkel foglalkozó nevelőket kötelezi a jogszabály arra is, hogy a foglalkozások zenei anyagának összeállításánál vegyék figyelembe a nemzetiségi, etnikai, kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását. Az érzelmi nevelés és a szocializáció szabályozásakor a kormányzat meghatározza, hogy a gyermekeket a különbözőségek elfogadásán kívül azok tiszteletére kell nevelni.

Ranschburg Jenő pszichológus a kormányhatározatról lapunknak azt mondta, vitatott kérdés, hogy az óvodai nevelésben mennyire kell hangsúlyossá tenni a nemi sztereotípiákat. Hozzátette, a feminista irányzatok a hétköznapokban is elfogadottá tették, hogy az otthonon kívül a nő nemiségétől függetlenül legyen egyenrangú a férfiakkal. Ranschburg Jenő szerint jogszabályokkal nem lehet megváltoztatni azt az utat, amelyet a gyermekek ősidők óta járnak, és továbbra is a papás-mamás és hasonló típusú játékokon keresztül fedezik fel a nemek közötti különbségeket. A pszichológus szerint az óvodai nevelésnek amúgy kevés hatása van a nemi sztereotípiák kialakulására, a médiumok mesekínálatának befolyása jóval nagyobb, és az döntően a hagyományos férfi-női szerepeket propagálja. Ranschburg Jenő összességében József Attila idézetét tekinti iránymutatónak ebben a kérdésben: „de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok, kedvesek – s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

Tóth Dániel, a Heim Pál Gyermekkórház gyermekpszichológusa szerint aggasztó kérdéseket vet fel a jogszabály. A nemi sztereotípiák tisztázásának kerülése vagy az, ha a közösségben a gyermek nem megfelelő példát lát, összezavarhatja a gyermekeket. A zavart a családi háttér sok esetben már nem tudja kiküszöbölni, hiszen óvodás kortól a legtöbb gyermek esetében otthon megszűnik az aktív szülői foglalkozás. Tóth Dániel bízik benne, hogy az óvodapedagógusok is tudják, hogy ez a jogszabály rossz, és alkalmazása ellen tiltakoznak. A gyermekpszichológus a szabályozás ellenére nem tartja életszerűnek, hogy begyűjtenék a Barbie babákat és a katonákat a gyerekektől, hogy ne játszhassák az ezekhez kötődő férfi-női szerepeket.

Hoffmann Rózsa, a KDNP oktatáspolitikusa élet-és természetellenesnek nevezte a kormányrendeletet. A nemi sztereotípiák a nő és a férfi közötti különbség az alapja a családnak, az emberiség fennmaradásának. Hozzátette, kormányváltás után azonnal eltörlik a jogszabályt. Az ellenzéki politikus elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy a migráns gyermekek önazonosságának megerősítéséről úgy rendelkezik a kormány, hogy nem hangsúlyozza a befogadó nézet kultúrájának megismertetését.

Sándor Csilla

Én most inkább hallgatnék, hogy a befolyásolás legkisebb szándéka se merülhessen fel.

De Te mit gondolsz???

2010. február 10., szerda

Az én 7 titkom

Eleget téve a Kreatív Blogger vándordíj követelményeinek most megosztok Veletek hét titkot magamról:



1. Gyerekkoromban mindig újságíró, vagy regényíró akartam lenni, mert nagyon szerettem írni. Az írás szeretete maradt, de sajnos csak hobbinak. Meg most már a blogolásnak.

2. Titkos vágyam, hogy egyszer olyan felmenő rendszerű alap- és középfokú oktatási intézményt alapíthassak (azaz ovitól gimnáziumig a teljes szortimentet képviselve), ahol az oktatás gyerek-, probléma- és projektközpontú, és játékos alapokon nyugszik.

3. Titokban még álmodom arról, hogy lesz egy negyedik babám is.

4. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek: szüleim bár nagyon szerettek/szeretnek, és én is nagyon szeretem őket mind a mai napig, mégis a gyereknevelés terén olyanfajta mintát adtak, aminek alapján kezdő szülőként csak azt tudtam, hogy hogyan nem akarom majd nevelni a gyerekeimet.

5. Hetedik osztályos koromban lettem először szerelmes az egyik osztálytársamba, sajnos(?) reménytelenül, és képes voltam még így is két és fél évig szerelmesnek lenni belé.

6. Nehéz olyan témát mondani, ami ne indítaná be az agyam, mert sajnos(?) nagyon könnyen lelkesedem. Jó, ha van olyan a közelemben, aki visszarángat a Földre.

7. Az élet minden területén magabiztos vagyok - leszámítva a külső megjelenésemet. Mint szinte minden nőt, engem is zavar a túlsúlyom, csak engem talán jobban, mint az átlagot.

Üdv:

:) Csilla :)

Kreatív blogger lettem! :)

Hölgyeim és Uraim, akik figyelmetekre méltattok!

Tegnapelőtt este éppen bütyköltem a blogomon, amikor elolvastam Ovisvilág - Jusztina üzenetét, és akkora vigyor terült szét az arcomon, hogy körbeérte a fejem!

Az alant látható Kreatív Blogger vándordíj büszke tulajdonosának mondhatom ugyanis magam hétfő este óta. Ráadásul ezt a díjat egy olyan hölgy adta tovább nekem, akit én a szakértelméért, tapasztalatáért, gyerekszeretetéért mélységesen tisztelek. (Még ha csak a távolból is, mert még sosem volt szerencsém Jusztinával találkozni.)



A vándordíjam jár egy-két kötelezettséggel is, íme a to-do-list:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte. (Ld. fentebb.)
2. A logót ki kell tennem a blogomba. (ld. jelen post, plusz oldalsáv)
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. (ld. fentebb)
4. Írni kell magamról 7 dolgot.(ld. másik post)
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak. (ld. lejjebb)
6. Be kell linkelnem őket.(ld. lejjebb)
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról. (ld. az érintettek blogjai)

Akiknek továbbadom a díjat:

1. Kincses Sziget - Kukac Konrád
2. Ajándék
3. Csiribiri
4. Keratív a család
5. Minden napra egy játék
6. Jócsontblog
7. Együtt a gyerekekkel

Örömmel adom tovább a díjat Nektek!

Üdv:

:) Csilla :)

2010. február 8., hétfő

Elemzés - tanulságokkal

Tegnap rávettem magam, és hosszabban kezdtem el böngészni a Google Analytics oldalamra vonatkozó statisztikáit.

A keresési kulcsszavaknál pedig találtam valamit, ami mellett nem mehettem el úgy, hogy nem vált ki belőlem tetteket. A keresési lista elején a "funkcionális analfabéta" kifejezés állt.

Mindez arra indított, hogy ha befejeződik a család életét szabályozó hiedelmek, mítoszok "leleplezése", akkor egy másikat indítok "Olvasóvá nevelés" címmel. Ez ugyanis szerintem a legjobb módja annak, hogy a funkcionális analfabétizmusnak akár csak az árnyékát is elkerülhessük.

Má volt korábban két blogbejegyzésem a témával kapcsolatosan, ezekre a továbbiakban is alapozni fogok. Tehát előkerülnek majd ismerős témák is, de persze megpróbálok újítani is.

Ennyit a jövőről röviden.



Arra még azért kíváncsi vagyok, hogy az, aki "tengerzúgás cd"-t keresett, az hogy landolt az én oldalamon...

Hiedelmek, mítoszok - családapáknak 4.

Ígéretemhez híven folytatjuk a családi életet "szabályozó", helyenként gúzsba kötő, sokszor a média által is erősített társadalmi, gazdasági mítoszok, hiedelmek "felismerését". Azt szokták mondani, a változásokhoz vezető út első lépése, ha felismerjük a változás szükségességét, aztán pedig azt, hogy mi az, amin változtatnunk kell. Úgyhogy vágjunk bele!

Mint azt már a témát felvezető első postomban is említettem, a férfiakat körülvevő hiedelmeket is elemzem ehelyt, két okból is:

1. egyrészt, mert bár erről jóval kevesebbet hallani, de nekik is jutott ilyesmiből dögivel;
2. másrészt, mert ezeknek a legtöbbje csak kb. negyven éves kor körül tudatosul a pasikban, mert nagyjából addigra fáradnak bele. De nagyon!

Mint látni fogjuk, a férfiaknak is éppen elég mítoszuk, "fals" elvárásuk van, ami megkeseríti az életüket. Azonban az ő esetükben is csak azokat emelném és elemezném ki ezen a helyen, amelyek a család mint működési egység létét, életét befolyásolják.


A sikeres férfi - ha nem is tehetős, de anyagilag biztos alapjai vannak, azaz lakás/ház, autó, némi pénz a bankbetéten. Ha kimondottan sikeres, akkor ház, kert, kutya, kocsi(k), rendszeres nyaralás, hobbi, vezető beosztás a munkahelyen. Ja, és persze feleség, gyerekek. A háttérben. Az ő feladatuk az, hogy a családfőnek biztosítsák a hinterlandot, vagyis azt a hátországot, ahol regenerálódhat a másnapi "összes többihez", ami nem a család.

Az az igazság, hogy ezzel a modellel először életemben egy nagy multicég Magyarországra vezényelt külföldi munkavállalóinál találkoztam. És szó szerint ez volt a fontossági sorrend:

1. karrier
2. autó
3. hobbi
4. gyerekek
5. feleség

Ja, bocs, az autó és a hobbi személyiségjellemzők alapján esetenként helyet cserélt egymással, de a kettejük satbil második és harmadik helye tuttigolyó volt.

Akkor nézzük meg még egyszer ezt a listát! Biztos, hogy ez a reklámízű sablon a sikeresség csúcsa?

Mindnyájan mások vagyunk, tehát a siker is mindnyájunknak mást jelent. Helyesebben mást kellene, hogy jelentsen. Mert nekem jelen pillanatban éppen azzal van a legnagyobb gondom a téma kapcsán, hogy mintha eltűnt volna az egyéniségünk a sikeres léttel kapcsolatos elvárásainkban. Úgy értem, mindenhonnan ezt kapjuk bele az arcunkba, hogy a sikeres pasi attól és akkor sikeres, ha jól fizető állása van, mert vezető beosztású, ebből adódóan szép háza, jó kocsija, nem túl olcsó, netán extrém hobbija, mint pl. skydiving, na meg családja (két gyerek borítékolva!) van. Az általam már emlegetett multicégnél egy jól fizetett szakértő, aki a cég nemzetközi főhadiszállásán szakértett, és akkor éppen nekünk adott elő, az előadása elején a bemutatkozó részben ezt direktben meg is fogalmazta: "X.Y. vagyok, ennyi, annyi éve a Z cégnél mint tanácsadó, előtte a Q cégnél csináltam ezt meg azt, szeretek vitorlázni, a hajóm egy ilyen, olyan típus, és Rosemarie-nak hívják. Van feleségem és két gyerekem - a céges belső szabvány szerint..." (Írd és mondd, ez szó szerinti idézet volt! Annyira lezsibbadtam rajta, hogy még így 10 év távolából is tökéletesen emlékszem rá.)

Mintha csak egy, a karrierjéhez, a szakmai érvényesüléséhez szükséges társadalmi elvárás kipipálása érdekében alapított volna családot... Bár ő viccesnek szánta, mert gyanítom, eladdig a közönsége minimum mosollyal jutalmazta eme szösszenetet, a mi reakciónktól (é. elképedés) azonban láthatóan zavarba jött. Szerintem a mai napig sincs róla lila dunsztja sem, hogy min voltunk úgy megdöbbenve. Tény, jártam előtte multikulti tréningre is, de erre a fajta kulturális különbözőségre valahogy nem készítettek fel...

Ha mindez a múlt ködébe vesző kis epizód lenne, akkor most nem írnék itt róla. A baj ezzel csak az, hogy azóta már egyre kevesebben lennének kis hazánkban is, akik elképednének egy ilyen kijelentésen, és ők is inkább az előadóval együtt nevetnének a "humoron".

Kedves Apuk! Szerintetek mi a siker?

1. Az adrenalinszint tartósan magas szintje a workaholic életviteltől?
2. A minél több, jobb, és minél drágább, de sokszor (persze nem mindig, de) annál feleslegesebb tárgyak tengerétől (é. lakás, vitorlás, sportkocsi)?
3. A hatalom és a felelősség érzetétől, mert vezető beosztásban vagy? (És vissza az első ponthoz!)
4. A társadalmi/munkahelyi elismertségtől (ld. harmadik pontban szereplő vezető beosztás, ill. az egyéb egyletek, körök, egyesületek közönsége)?
5. A biztos érzelmi háttértől (é. feleség, gyerekek, barátok)?

Kedves túlhajszolt Apuka, gondolati játékra hívlak!



Ugye, ha megkérdeznék Tőled, hogy annak tudatában, hogy többé nem térhetsz vissza, melyik három dolgot vinnéd Magaddal egy lakatlan szigetre, akkor magabiztosan vágnád rá Te is a választ?

1. A céges laptopomat, a mobilt, és a chef forgószéket.
2. Két raklap sört a kedvenc márkámból, egy óriási hűtőt, meg a haveri körömet.
3. A vadonatúj, hiperszuper autómat, egy komplett benzinkutat, meg a kedvenc autószerelőmet a műhelyével.
4. Sör, lámpa, csaj.
5. Parabolaantenna, parabola beltéri, TV.
...stb.

Ugye, Te is érzed, hogy mennyire viccbe illően sztereotíp válaszok voltak ezek? Különben meg tényleg. Kit vagy mit vinnél Magaddal, amikor tényleg az életed hátralévő részéről kellene döntened?

Miért kérdezem? Hát nem mindennap ezt teszed? Nem mindennap az életed hátralévő részéről döntesz?

Törekedj a jó döntésre, és állítsd fel a saját, egyénre szabott prioritási sorrendedet, azt, amelyik Szerinted is kiegyensúlyozottá tenne! Hidd el, akit/amit a listád elejére helyeztél, és aszerint is bánsz vele, az észre fogja venni a változást. És hálából ő is változik a kedvedért.

Apukák, Ti mitől érzitek sikeresnek Magatokat?

2010. február 7., vasárnap

Miért nem dolgozik - vagy miért nem akar dolgozni a magyar nő?

Elsőre talán úgy tűnhet, hogy ennek semmi köze nincs a mostani Hiedelmek, mítoszok - családapáknak sorozathoz, de olvass csak bele, és meglátod, hogy a munkaerőpiacról kieső, és oda visszatérni nem tudó/akaró nők milyen mélyebb és kedvezőtlen hatásokat generálnak. A férfiak átlagéletkorának tekintetében is...