2011. március 29., kedd

Egyértelmű(?) gyereknevelés

Olvastam egy nem is olyan friss cikket a femcafe.hu-n
, ami azt taglalta, hogy a mai szülők elfelejtettek játszani. Igaz, ez főleg annak tudható be, hogy a mai gyerekek játékai a közelében sem járnak a szülők gyerekkori játékainak, mindez azonban ne tévesszen meg egy anyukát, vagy apukát sem: a gyerekeknek igenis van igényük az olyan régi típusú játékokra is, mint pl. a fogócska, vagy a szembekötősdi. Magamról tudom, engem nagyon sokszor meséltetnek a gyerekeim, hogy milyen volt régen, mit csináltunk, hogyan és mit játszottunk. Ennek azon túlmenően, hogy a gyerekek kíváncsiságát kielégítem, meg hogy ők is új játékokat tanulnak, megvan az a haszna is, hogy erősíti a kapcsolatunkat is: jobban megismernek.



Ami miatt mégis a femcafe-n komment, abból meg most itt post lett, az a cikk egyik mondata. Ez a mondat így hangzott:

"Az egyértelmű nevelési tanácsok és útmutatások hiánya szintén nehézséget okoz a szülőknek. Minden tízedik szülő számolt be arról, hogy olyan elveszettnek érzi magát az ellentmondó információk közt, hogy ez gátolja a gyerekekkel való önfeledt időtöltésben."

Mi az, hogy egyértelmű nevelési tanácsok és útmutatások??? Mit akarnak a szülők? Kézikönyvet a gyerekhez??? Na, az az, amit garantáltan nem fognak kapni! Nem lehet elégszer elmondani: minden gyerek más, és ezt tiszteletben kell tartani, és figyelembe kell venni nem csak a nevelés, hanem a szórakozás, a közös időtöltés során is. Tessék venni a fáradságot, és megismerni a saját gyerekünket!

Három gyerekem van, de nincs két hasonló sem közöttük természetre, temperamentumra, érdeklődésre. Mindegyik máshogy érzi kielégítve a szeretet iránti igényét. Mindegyikkel máshogy kell foglalkozni, beszélni, másképpen kell tanítani őket. Nem azt mondom, nagy meló, ellenben hihetetlenük élvezetes, éppen azért, mert változatos.

Szülőnek lenni a legkreatívabb elfoglaltság a világon! Aki erre nem hajlandó, az bocs, de ne vállaljon gyereket! Itt nincs kész és egyenrecept! Igenis jó, hogy van ennyiféle nevelési irányzat, mert ezek közül mindenki kiválogathatja a számára és a gyereke számára(!) leginkább megfelelőt a nagy halmazból. Hogy ezek ellentmondanak egymásnak??? Nem hinném. Ezek ugyanis csak eszközök, tartalommal a szülőnek kell megtölteni! Az alapvetés két dolog kell, hogy legyen, legalábbis szerintem: az egyik, hogy feltétel nélkül szeressem a gyerekem, és ezt a gyerek is érezze(!), a másik, hogy egy szilárd értékrend mentén neveljem. Az értékrend lesz az, ami tartalommal tölti meg az eszközöket, és a gyerek karaktere, meg az enyém mint szülőé fogja eldönteni, hogy a sok eszköz közül melyiket használom a nevelés során.

Engem ez a fajta megközelítés, hogy nem ad senki a szülők kezébe egyértelmű útmutatást, leírást, felháborít, ez ugyanis uniformizálási törekvés. Éppen a sokféleség, a sokszínűség veszne el, ha így lenne. Nézzétek meg a mai magyar iskolát: egyértelműen uniformizálni próbál, mint a poroszos rendszerek általában. Az angolszász iskolák karakternevelő törekvése teljes egészében hiányzik belőle. A gyerek legyen csak egyféle, akkor tudja jól kezelni a tömeggyártáshoz szokott, iparosodott oktatási rendszer. Szenvednek is tőle a gyerekek rendesen. De a pedagógusok is, mert képtelenek észrevenni - tisztelet a kivételnek - hogy a gyerek egyéniségét törik le éppen, és ez ellen minden egészséges lelkű gyerek tiltakozni fog. Ehelyett deviánsnak, meg beilleszkedési, meg magatartászavarosnak fogják titulálni, és rásütik a gyerekre a stigmát, aki innentől viszont nem hajlandó felelősséget vállani a saját viselkedéséért, hiszen ő pszichológushoz jár, tehát beteg, a betegségről meg nem tehet, azért őt ne bántsa senki.

Szóval kedves szülők, jól gondoljátok meg, mielőtt a gyereknevelés felelősségét rá akarjátok tolni valamiféle uniformizáló útmutatóra! Ott van Előttetek az iskolai példa, hogy mi történhet, ha mégis megpróbáltok uniformizálni.

Igenis tessék rászánni az időt, erőt, energiát! A gyerek a Te mentsvárad a napi stresszben, ő a jókedved és a felüdülésed szigete a napi marhaságok tengerében! Gondolj rá így, mindannyiótoknak sokkal könnyebb és jobb lesz.

2011. március 23., szerda

Egy bizonyos szuper kifestő...

Ahhoz képest, hogy mostanság gyakorlatilag az időm felét a neten élem (ebbe beleértendő az alvásidő is!), híres vagyok arról, mennyire utálom, ha a gyerekek a számítógép előtt játszanak, és virtuálisan keresnek olyan élményeket, amelyek csak akkor lehetnének tartósak, gazdagítóak, nevelő hatásúak, ha tényleg megélik őket, most kicsit olyan "akasztják a hóhért" szituban érzem magam.

Most ugyanis éppen arra készülök, hogy egy online kifestőt ajánlgassak... Na, nem kimondottan a kisovis korosztálynak, mert nekik sokkal jobb, ha tényleg valós térben fejlődik a kezük, és a szem-kéz koordinációjuk. De az iskola előtt álló középsős-nagycsoportos ovisoknak már lehet, hogy ez is hasznos lenne. Na, nem a gépre szoktatásban, az megy enélkül is. Viszont ez az online kifestő szintén igényel szem-kéz koordinációt, nem is keveset! Igaz, nem feltétlenül olyat, amit majd a gyerek az írástanulás során is használhat, de be kell látnunk, a számítógép így is, úgy is a gyerek életének része lesz, azt is jól kell tudnia majd bánni, és ebbe beletartozik az egér virtuóz kezelése is.

A csodakifestőt itt találod, de vigyázz, mert a gyerek (5 évestől kb. 10 évesig) azonnal rá fog kattanni. Kiválaszthatod az ecset méretét, a színeket keverheted. Ez csak a kifestő fele a játéknak. Van egy ún. kihívás nevű fele is. (Ez "Herausforderung" néven fut.) Csak az elejéig jutottam. Szégyen, nem szégyen, még az első kihívást, a három lépéses színkeverést sem tudtam megcsinálni, ember legyen a talpán, aki a három alapszínből kikeveri a világos fuxiát. Szóval mást is tanít ez a játék, nem csak az egér kezelését... :)

Hazsnáljátok egészséggel!

2011. március 17., csütörtök

Egy bölcs ember életének margójára...

Tudom, nem mostani keletű a hír, már egy hete próbáljuk elhinni, csak valahogy még most sem sikerül igazán felfogni. Elhunyt Ranschburg Jenő, Magyarország egyik legismertebb és egyik legközkedveltebb gyerekpszichológusa.



Három hete még éppen arról írtam itt Nektek, hogy milyen igaza van (már megint), és nem a gyereknevelést kellene már a mai szülőknek tanítani, hanem azt, hogy hogyan szeressék a gyerekeiket. Azon szerencsések közé tartozom, akik látták-hallották élőben is a tanár urat, nem csak a könyveit olvasták. Amikor erről szóló beszámolómat írtam, már akkor is azt találtam gondolni, hogy tipikusan a kedves, öreg, aranyos szomszéd bácsit láttam és hallottam a konferencián. Olyan közvetlenséggel, keresetlenséggel és humorral, mit ne mondjak, abban a jó értelemben vett öreg bácsis bájjal volt képes beszélni, hogy amikor rég lejárt az előadásra szánt idő, és már igen csak a kérdezz-felelek résznél kellett volna tartanunk, mi hurrogtuk le a konferenciaszervezőt, hogy inkább nem kérdezünk egy hangot sem, csak hadd hallgassuk tovább tanár urat!

Ezt akkor mind leírtam. Egy valamit nem írtam le: azt, hogy nem csak a mérhetetlen tudás és a tapasztalat ütött át a szavain, hanem a bölcsesség is. Annak az embernek a bölcsessége, akit természetes intelligenciája rávett arra, hogy kritikusan szemlélje magát és hibáit, és tanuljon is azokból. Nem volt ő önmarcangoló: pszichológusként teljesen természetes volt számára, hogy a tanuláshoz hozztartozik a hibázás is, mert hogy a hibáinkból mindnyájan többet tanulunk, mint a jó példákból. (Na, aki kitalálta, hogy más kárán tanul az okos, az biztos nem tanult pszichológiát!!!) Csakhogy ő nem egyszerűen tanult ezeből a hibákból, hanem levonta belőlük a szükséges követeztetéseket, és rendszert alkotott belőlük. Ettől volt tanító.

Ami számomra az űrbéli magányt jelenti az ő halálában, az az a tény, hogy nem látom a tanár úr után következő utódokat, akik hasonlóan széles látókörrel, tapasztalattal és bölcsességgel néznék ezt a világot. Az ismertebb pszichológusok közül itt van még mekünk hála Istennek F. Várkonyi Zsuzsa és Vekerdy Tamás. De Popper Péter már elment. És most elment Ranschburg tanár úr is.

Kevesen maradtak. Úgyhogy becsüljük meg őket...

Jó utat, tanár úr, bármerre jár is! Bár Ranschburg Jenőt ismerve szerintem most találta meg magának a legújabb szakterületet: a prenatális (születés előtti) gyerekpszichológiát...

Örüljetek leendő Anyukák, Apukák, a Jóistennek most már van hozzáértő és mélyen együttérző segítsége, hogy felkészítse a születendő babáitokat, mielőtt erre a világra érkeznek...

2011. március 9., szerda

Bemutatom Zöldi Ákost!

Nem tudom, mond-e Neked bármit is ez a név. Zöldi Ákos. Semmi különös, mégis fel kéne rá kapni a fejed?


Hát, ha érdekel a gyereked, vagy éppen a tanítványaid környezeti nevelése, akkor nem árt, ha elkezdesz érdeklődni a fiatalember iránt. Ő ugyanis egy virtuális figura, akit az Egyszervolt Alapítvány ötlött ki. (Ha az Egyszervolt ismerősnek tűnik, az nem a véletlen, hanem több éves szívós meló eredménye. Igen, ez az a Magyar Gyermekkultúráért Közhasznú Alapítvány, amelyik a nagy sikerű egyszervolt.hu oldalt is üzemelteti.)

Szóval az Egyszervolt most valami újat próbált, kicsit átnyergelt a mesékről, mondókákról, rajzokról. És nem is rosszul! Nézd meg az oldalt, aztán használd! Belátásod és hivatásod (szülő, vagy pedagógus) szerint. Az oldal ugyanis nem csak játékból áll. Vannak mindenféle környezettel, természettel kapcsolatos aktuális hírek is, ami nem véletlen - esetenként ezek ugyanis beépülnek a feladványokba.

A másik, ami fontos, hogy egyéniben és csapatban is lehet indulni a versenyen. Egy ideje már ugyan fut a verseny, de beszállni még most sem késő.

A harmadik, hogy a feladványok nagyban építenek arra, hogy a gyerekek milyen önálló kutatómunkára képesek és hajlandóak. A feladatok egy jó része ugyanis nem oldható meg csak úgy simán az iskolai tananyag bebiflázásával: bizony utána is kell nézni sok mindennek, és azt tudni kell önállóan feldolgozni is! (Minden tanulásmódszertannal foglalkozó pedagógus, pszichológus álma!!!)

Úgyhogy melegen ajánlom az oldalt, nézzetek szét - és játsszatok!!! Minél többet!