2011. október 31., hétfő

Készségfejlesztés és a Disney

Sorry, nem reklámozni akarok, továbbra is minden szülő szíve joga eldönteni, hogy mit enged nézni a gyereknek a TV-ben, és mit nem, vagy hogy egyáltalán engedi-e nézni a gyerekeknek a TV-t. Gyakorló szülőként mondhatom, nem kevés energiát igényel a gyerek és a TV viszonyának kialakítása, és őszintén szólva a dolgunkat a szakemberek sem könnyítik meg. Ahányan vannak, szinte annyifélét mondanak a TV káros vagy éppen hasznos hatásairól, a médiában pedig kétségtelenül a vészmadár típusú szakvélemények kapnak nagyobb nyilvánosságot. 

Ettől függetlenül azonban gyakorlatból állíthatom, itt is az aranyközépút a nyerő. Vannak azért olyan műsorok, amik képesek értéket is adni, és a TV előtt töltött idő korlátozásával, ill. más tevékenységek érdekessé tételével lehet a gyereknél is versenyt támasztani a TV-nek. Ehhez persze az kell, hogy a szülő ne bébiszitternek használja a TV-t... 

Nálunk speciel nem is annyira TV-t néz a gyerek, hanem DVD-ről megválogatott filmeket. Így aztán a szülői szűrő érvényesül, a gyerek nincs a társai között sem "lemaradva" semmiről, van miről mesélni, beszélni az oviban - és tanul is a filmekből. Ha mást nem, azt mindenképpen, hogy mi a jó és mi a rossz. 

Egy jó ideje figyelem, hogy egyre több TV csatorna törekszik arra, hogy saját gyártású sorozataival megpróbáljon megfelelni egy ilyen irányú szülői igénynek is. Nálunk ennek első fecskéje még az én gyerekkoromban a Vízipók-csodapók sorozat volt. Mostanság meg a Dóra, a felfedező az egyik sikerdarab.

A Disney is nekifogott, hogy igazi családi csatorna lévén ilyen sorozatokat gyártson. Hogy mekkora sikerrel, arról persze megoszlanak a vélemények. Ami engem meglepett, ahol az erről szóló tudósítást  olvastam anno - a Tőzsdefórum c. weboldalon. Ennek pedig egyetlen oka lehet csak: az, hogy ezeknek a rajzfilmeknek a jó része olyan készségek, képességek fejlesztését célozta meg, amelyekre a pénzügyi IQ csiszolásánál is szükség van. (Meg a többiről is.) 

Nekünk személy szerint a nagy kedvencünk a Mickey egér Játszótere, de ebben gyaníthatóan az én manóm életkora is benne van, meg az is, hogy mégis csak a Mickey egér a legismertebb figura az összes közül. Persze a Disney-filmeknek is megvannak a maga korlátai, de azért akad köztük használható is. 

Kérdésem is van: Nálatok hogyan működik ez a tévézés-dolog? Érdekelne a többi szülő véleménye. 

2011. október 25., kedd

Ki fogott mellé? - válasz Vidi Rita cikkére


Olvastam egy cikket, amire muszáj reagálnom. Bizonyos állításaival mélységesen egyet értek, másokat ugyanilyen vehemensen vitatok. 

Az eredeti cikket itt olvashatod. Vidi Rita írása. Rita, hűen saját magához, "különvéleményt" fogalmaz meg, és ez jó.  A kiinduló pont, amelynek mentén a következtetéseit levonja, viszont fals - és ez nem jó. Nézzük meg, mi a bajom ezzel az egésszel!

A cikkben Rita tulajdonképpen azt taglalja, hogy mekkora melléfogás 18 éven aluliakat pénzügyekre és helyes pénzkezelésre tanítani, mivel ezt az értelmetlen energiabefektetés tipikus példájának tartja. Mert hogy 18 év alatt max azt a gyereket érdekli a kamat, meg a THM, meg a devizahitel, aki kimondottan a pénzügyek felé tendál, tehát ahhoz van "tehetsége", ehhez Rita egyfajta "tehetséggondozást" javasol. 

Nekem már innentől sántít a dolog. 

Ad 1: a pénzügyi nevelés, a helyes pénzkezelés tanítása nem ugyanaz, mint a THM, a devizahitel, a kamat, stb. fogalmainak tanítása. Az első ugyanis pénzügyi nevelés, ill. pénzügyi IQ, a másik ezeknek csak egy kis alrendszere, a pénzügyi ismeretek. A kettő tehát nem összemosható. 

Ad 2: abban tökéletesen egyet értek Ritával, hogy az iskolába bevitt pénzügyi ismeretek tantárgy tanítása nem fogja megoldani a problémát. A jelenlegi iskolarendszer ugyanis jellegénél fogva a tankönyvi ismeretek továbbadására alkalmas. (Erről már írtam egy másik cikket itt.) Tehát a pénzügyi nevelést az iskolától elvárni nem lehet, ezt az állam nem fogja, nem tudja megoldani. A bibi Rita gondolatmenetében, hangsúlyozom, ott van, hogy összemosta a pénzügyi ismereteket a pénzügyi neveléssel. 

Ad 3: igen, láttam már közelről gyereket. Testközelből hármat, mert annyit szültem. Nevelem is őket becsülettel erőmhöz mérten. Nem, nem vagyok tökéletes szülő. Egyrészt tisztában vagyok a saját korlátaimmal, másrészt tökéletes szülő nincs, mert az képtelen lenne bármire is megtanítani a gyerekeinek. Én ugyanis azt a mondást tartom hülyeségnek, hogy más kárán tanul az okos. Láttál Te már olyan embert, aki a másik hibájából tanult? Én még nem. Szóval egy szülő is csak a saját hibáiból tanul, és az azokból levont tanulságokat tudja majd megtanítani a gyerekének. Ha ebből az jön le neki, hogy "gyerekem, az életben ne merj devizahitelt felvenni, különben eltöröm a kezed, amelyikkel aláírtad a hitelszerződést!", akkor azt tanítja meg neki. 

Ad 4: még mindig állítom, hogy láttam már közelről gyereket, és nem csak a sajátjaimat. El nem hiszed, mennyi mindent képesek megjegyezni, megtanulni, értelmezni és használni(!) is, ha a saját szintjükön, koruknak megfelelően tálalod nekik! Tehát én sem magyarázom a THM-et a gyerekemnek 6-7 évesen. Aki nem hiszi, járjon utána! Megteheti, ha feliratkozik, és megnézi a tökingyenes Alaphang tréningem videoleckéit, vagy ha elolvassa a Játéktár c. e-bookomat. Tényleg nem fogják érdekelni a gyereket a pénzügyek, ha csak a pénzügyi ismereteket akarom a fejébe önteni. Az felnőtteknek való. De nekem mint szülőnek az is a dolgom, hogy azt is megmutassam a gyerekemnek, hogy milyen sok minden létezik ebben a világban. Akár a pénzügyek is. Amúgy meg, ha már láttál kisgyereket, akkor tudod, hogy egy gyerek eredendően kíváncsi. Amit csak lát, arról kérdez. Márpedig a pénz körülveszi mindenhol (tehát ebben is egyet értünk Ritával), látni fogja, hogy ez van, és éppen ezért kérdezni is fog a működéséről. A legrosszabb, amit egy szülő ilyenkor tehet, ha azt mondja, "Á, fiam, Te még ehhez nem értesz, kicsi vagy Te ehhez!". Na, akkor tényleg nem fogja többet ebben a büdös életben érdekelni a gyereket a pénz, még akkor sem, amikorra a prefrontális kéreg megérik. 

Ad 5.: amikor azt olvastam Rita cikkében, hogy írni-olvasni, számolni, logikusan gondolkodni kell a gyereket megtanítani, úgy bólogattam, hogy majd leesett a fejem. Ez így igaz. A ciki ebben csak az, hogy a mai iskolarendszerből kikerülő gyerekek 20%-a(!) funkcionális analfabéta, azaz képtelen értelmezni az olvasott szöveget. A matekkal sem jobb a helyzet. Egy valamit azért a figyelmedbe ajánlanék: itt is van egy téves kiindulási alap. Csak a jó matematikai képességek nem elegendőek ahhoz, hogy valaki jól tudjon majd bánni a pénzzel. Ezért is van az, hogy Ritának az az állítása is igaz, hogy a közgazdászi végzettség még nem feltétlenül jelent belépőt a gazdagsághoz. (Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy persze, hogy nem. Az, hogy valaki közgazdász, csak arra jogosítja, hogy vállalatok ügyeiben igazodjon ki, és nem arra, hogy a személyes pénzmenedzsmentben guru legyen. Tudom, miről beszélek, közgazdász vagyok és mérlegképes könyvelő... :))

Ad 6: még valamit a logikus gondolkodásról... A suliban a magasabb matek nem azért kell, hogy legyen mivel kitölteni az alap- és középfokú oktatásban eltöltött 12 évet, hanem azért, mert a matek a színtiszta logika. Ez kellene, hogy megtanítsa a gyereket a logikus gondolkodásra. Hogy milyen eredménnyel, az már más kérdés.

Ad 7: abban is egyet értek Ritával, hogy a meggazdagodáshoz matematikai téren elég a négy alapművelet alapos elsajátítása, a magasabb műveletek közül pedig a hatványozás és a százalékszámítás. Ennyi. Nem több. 

Ad 8: abban is egyet értünk, hogy a szülői példa az a tényező, ami a legfontosabb talán a gyerek (pénzügyi) nevelésében. De ahhoz a szülőnek is ki kéne művelődnie pénzügyekben. 

Ad 9: a pénzügyi nevelés szülői feladat, mint bármelyik másik nevelési feladat, és nem egy középiskolát követő pénzügyi gyorstalpalóé. Addigra már ugyanis megvannak a "programok", hiedelmek, tabuk, amiket otthonról hoztunk, és kattognak is az agyunkban. (Erről mint gyakorló coach sokat tudnék mesélni.) Egy gyorstalpaló megint csak pénzügyi ismereteket adna, de helyes pénzügyi gondolkodásmódot nem. Lehet, hogy akkor megtudná ott a tini, hogy mi a deviza-, meg a diákhitel, de arra még nem biztos, hogy rájönne, mik a hátulütői, hogy tényleg arra való-e, amire használni akarja, vagy csak arra, amit a bankban bedumálnak neki. 

Ad 10: nem kötelező a pénzügyi nevelés, mindenkinek saját szabadságjoga szegénynek lenni. És itt van még egy fals alapvetés: ma nem attól van benne a szószban mindenki, mert gyerekkorában nem kapta meg a szükséges pénzügyi nevelési dózist, hanem attól, hogy nem azt a pénzügyi nevelési dózist kapta meg, amire ma szüksége lett volna a boldoguláshoz. (Magyarul egyszerűen csak elavultak a pénzügyi ismereteink, amiket a szüleinktől hoztunk.) Meg attól, hogy felnőttként sem tett érte sok mindent, hogy aktualizálja az ismereteit - nem tanult. 

Összefoglalva:
  • ne keverjük a szezont a fazonnal, vagyis a pénzügyi nevelést a pénzügyi ismeretekkel
  • a pénzügyi nevelés nem az állam, nem az iskola, nem egy pénzügyi gyorstalpaló feladata, hanem a szülőé - ahogy Rita is mondta, példaadással
  • jogos Rita felvetése: hagyjuk hibázni a gyereket, de a szülőt is... Egy követelmény van csak: mindennki tanuljon abból, amit hibázott!!! Ha a gyerek ezzel önállóan nem boldogul, akkor a szülő segítsen neki egy beszélgetéssel.
  • a gyereket csak az fogja érdekelni, amit lát, hall, amivel már találkozott. Ha találkozik a pénzzel, és választ is kap a kérdéseire, akkor a pénz is érdekelni fogja - akkor is, ha a gyerek nem "tehetséggondozós"...
  • a gyerek tanuljon meg önállóan tanulni! Ehhez kell az írás-olvasás, plusz a négy alapművelet és néhány magasabb művelet magabiztos ismerete, valamint a logikus gondolkodás képessége. Ez alapvetően az iskola feladata kellene, hogy legyen, de sajna nem mindig képes ennek megfelelni. Úgyhogy megint csak a szülő jön. 
  • elsősorban a szülő dolga, hogy kiművelődjön pénzügyileg, mert csak akkor tud bármit is megtanítani a gyereknek, akkor tud maga is példa lenni. Akkor lesz hiteles. 
  • pénzügyekről mindig is lehet, és kell is beszélni a gyerekkel - de csak a maga szintjén, az ő érdeklődésének megfelelően. Hidd el, akkor érdekelni fogja a gyereket is a pénz - kortól függetlenül. 
  • pénzügyi ismereteket szerezni nem kötelező. Viszont akkor jómódúnak lenni sem. 
És igen, valóban van mit tanulni a gyerekektől. Én sem lennék ma az, aki vagyok, ha nem tanultam volna meg a gyerekeimtől egyet s mást. Például azt, hogy milyen befogadóak, mennyire éles eszűek és kíváncsiak.

2011. október 12., szerda

Máshol is ugyanaz a gond?

A héten véletlenül belefutottam egy cikkbe - egy erdélyi magyar oldalon... 

Ami engem személy szerint mellbe vágott, hogy akár a magyar viszonyokról is írhatták volna. A pszichológus hölgy szavait pedig érdemes lenne megfogadni. Szerintem. Ellenben az még jobban érdekelne, hogy mit szólnak ehhez a magyar pedagógusok, akik minden nap gyakorolják a hivatásukat.

A cikket változtatás nélkül közlöm, utána pedig kéretik jókat vitatkozni rajta! Szülőnek, gyereknek, gyakorló pedagógusnak, és oktatásirányítónak egyaránt!!!

Miért unatkozik a diák?


Nem ritkán lehet hallani diákoktól, pedagógusoktól, de iskolások szüleitől is, hogy a gyerekek unatkoznak a tanórákon. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben vajon csak a diák a ludas? Vagy pedig okolható ezért a tanár, maga az oktatási rendszer, a tanterv, az iskolai követelményrendszer is?


Talán az sem lehet mellékes e tekintetben, hogy a gyerek családi környezete miként befolyásolja a diáknak a tanuláshoz való hozzáállását. Az iskolai unalom okairól Dáné Gabriella kolozsvári iskolapszichológust kérdeztük.

A problémák passzolgatása, bűnbakkeresés

„Az, hogy miért unatkoznak a gyerekek az iskolában, nagyon összetett kérdéskör, melyben mindenkinek megvan a maga sajátos szerepe. A diákok motiválatlanok, a tanárok alulfizetettek, belefáradtak a folyamatosan változó, legtöbbször következetesség nélkül végrehajtott tanügyi reformokba. A tananyag zsúfolt, elavult információktól hemzseg, a szülő meg csak a fejét kapkodja ebben a tanügyi káoszban” – fejtette ki a Krónika kérdésére Dáné Gabriella. A szakember úgy vélekedett, mindez egy jól ismert jelenséget eredményez: a média egyik legfelkapottabb témája a hazai iskolai eredménytelenség. És mivel a kérdéskör ennyire sokrétű, nagyon könnyűvé válik a problémák passzolgatása, hárítása, a bűnbakkeresés. „Ha viszont egy kicsit kilépünk a romániai tanügyi rendszer kereteiből, átfogalmazhatjuk, más szemszögből is megvilágíthatjuk a problémát. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a társadalom fejlődését az utóbbi években az információtermelés exponenciális növekedése és az információáramlás folyamatos gyorsulása jellemzi. Elmondhatjuk, hogy voltaképp a jelenlegi oktatási rendszert nem a mai diákokra tervezték, s az innen származó diszkrepancia a rengeteg konfliktus, probléma oka” – vélekedett a pszichológus.

A pedagógus és a diák nem beszéli ugyanazt a nyelvet

A nyári és aztán az őszi, tömegesen sikertelen érettségi eredményeinek boncolgatásánál az is felmerült több helyen, hogy a diákok számára életidegen helyzetet és követelményeket jelentenek a romániai iskolarendszer elvárásai. Meglehetősen sok lexikális tudást követel tőlük, adatok memorizálását, információk előhalászását a memóriából, egy sor olyasmit, amihez a gyerekek mindennapi világának, életének nem sok köze van. Mint Péter László szociológus rámutatott, „az érettségi logikája elavult, nem kalibrált a jelen társadalmi feltételeihez. A tanrend és a tananyag valami olyant vár el a diákoktól, aminek a C-Generáció messengeres tőmondatokban szocializált tömege egyszerűen képtelen megfelelni. Ők az internet által jelentett hipermozaik-kultúrán nőttek fel, a felvilágosodás enciklopédikus kultúramodelljéből fogant érettségi elvárásokkal szemben a többségüknek semmilyen készségeik nincsenek”. Innen arra is lehet következtetni, hogy a diákok sok esetben emiatt is unják a tanulást, az iskolában töltött időt.
Dáné Gabriellától azt kérdeztük, mit tehet a tanár kötelező tananyagon innen és túl, hogy kevésbé unalmassá tegye a diákok számára a tanulást. „A mai iskoláspopuláció merőben más módon szocializálódik, mint az őket tanító pedagógusok annak idején. Egyes kutatások szerint a négy évet betöltött gyerekek 70 százaléka már számítógép-felhasználó. Vitathatjuk ennek pozitív és negatív oldalát, de ezt tényként kell elfogadnunk. Gyermekeink életében döntő szerepet játszanak a digitális kor vívmányai, melyek radikálisan megváltoztatták gondolkodásmódjukat, teljesen eltérő információfeldolgozási módot eredményezve. Akár azt is mondhatjuk, hogy nem beszélünk egy nyelvet: ők a „digitális kor bennszülöttei”, mi csupán „bevándorlók” vagyunk” – fejtette ki a szakember. Dáné Gabriella úgy vélekedett, a diákok „anyanyelvi” szinten használják ezeket az eszközöket, a felnőttek jó része viszont csupán most tanulja ezek kezelését. Ha mindezt konkrét helyzetekre próbáljuk lefordítani, elmondható, hogy a gyermekek képek, ábrák közt nőttek fel, ezért előnyben részesítik a vizuális információt a szöveggel szemben, az információ gyors váltakozásához szoktak, képesek a párhuzamos feldolgozásra. Nem ritka, hogy fülhallgatóval zenét hallgatva, mobiltelefonon SMS-t írva, chaten üzeneteket küldve, számítógépen keresgélve tanulják az aznapi leckét.
„Pedagógusként mindezt kénytelenek vagyunk figyelembe venni. Új módszerekkel, új tartalmakkal, új kihívásokkal kell a tanulást élvezetessé, szórakoztatóvá tenni gyermekeink számára. Ez természetesen paradoxonnak tűnhet, hisz a jelenlegi pedagógusgeneráció számára a tanulás egyenértékű a lépésről lépésre, többéves gyakorlás révén, komoly erőfeszítéssel elsajátított tudásbázissal. A mostani diákok azonban ezt a tudásbázist képesek egy billentyűzetkattintással elérhetővé tenni. Nekünk, pedagógusoknak azonban ezen túl is nyújtanunk kell valamit, a hagyományos és új tartalmak egyezetése révén” – figyelmeztetett a pszichológus.

A vizuális ingerek túltengése: mesterséges hipnotikus állapot

Azt is nagyon gyakran hallani, mennyire nehéz olvasásra nevelni a diákokat. Mivel a pörgő, gyorsan egymás után következő képi/vizuális ingerekhez vannak hozzászokva, nyilvánvalóan  ellentétet szül, hogy az iskolarendszer, a tanrend pedig ezzel szemben erősen szövegcentrikus. A szakembertől azt kérdeztük, mit tehet a pedagógus, hogy módszereivel, megközelítésével áthidalhatóvá tegye ezt az ellentétet, valamiképpen összekösse a szövegcentrikus és képcentrikus információkat, illetve azok befogadását? És ily módon pedig érdekesebbé tegye a diák számára a kötelező tananyagot. „Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a rengeteg vizuális inger: a mai filmek, rajzfilmek, reklámok egy mesterséges hipnotikus állapotot idézhetnek elő a gyors mozgássorozatok révén. Hasonlítsuk csak össze a 60-as évek Antonioni-, Tarkovszkij-filmjeinek tempóját (pl. a Blow Upnak azt a jelenetét, mikor öt percen keresztül csak a fák suhogását követhetjük) a mai filmekkel, melyekben egymást követik a gyors elemek, premier plánok” – figyelmeztetett a szakember. Mint kifejtette, az ingeráradat sebessége azt vonja maga után, hogy a látottak tulajdonképp nem mennek át agykérgi feldolgozáson, ebben rejlik egyrészt a reklámok elsöprő ereje is.
A kéreg alatti területek, elsősorban az amygdala, biztosítják a látottak érzelmi kontextusát, de ezek verbális feldolgozás hiányában zárványként, feldolgozatlan élményekként maradnak meg. A vizuális kultúrán felnőtt gyerek a későbbiekben, még ha el is jut abba a szerencsés helyzetbe, hogy olvasson, csak olyan könyveket tud olvasni, ahol szüntelen történik valami. A jelenlegi, a tantervben szereplő olvasmányok nem képesek lekötni figyelmét, hosszas leírások miatt, nem tudják kivárni a dolgok történését, mindent azonnal, de MOST igényelnek. „Ha megnézzük például az elmúlt évek könyvsikereit, köztük a J. K. Rowling Harry Potter-sorozatának nyelvezetét, azt vesszük észre, hogy az elsöprő olvasottsági arány titka a szöveg dinamizmusában, a pörgő, színes cselekményben rejlik. Adjuk csak oda egy olyan gyereknek, aki falja a Harry Potter-könyveket, egy 19. században íródott regényt, és garantáltan leszoktatjuk az olvasásról” – szögezte le Dáné Gabriella. Mint fogalmazott, új, a beleélést elősegítő módszerek bevezetésével, dramatizálással, szimulációs szerepjátékokkal, csoportos projektek készítésével azonban szerinte közelebb hozhatóak ezek a szövegek is a diákok számára.

Játék a tanulásban, avagy a heuréka-érzés

Elemi osztályokban a játék, a tantervben szereplő információk játékos megközelítése még természetes velejárója a tanóráknak, aztán egyre inkább kiszorul a tanításból/tanulásból, holott a nagyobb diákoknak, kamaszoknak az életében, gondolkodásában is nyilvánvalóan fontos szerepet játszik. A szakembert arról kérdeztük, miként nyújthat segítséget lélektani szempontból az iskolai unalom és unatkozás ellen a játék? „Életkortól függetlenül az ember egyik legfontosabb tulajdonsága a felfedezés, tanulás, keresés, fejlesztés iránti igény. Akkor érezzük magunkat a legjobban, amikor ráeszmélünk valamire, felderítünk valamit. Ez voltaképp nem más, mint a heuréka-érzés, avagy „aha” élmény.
Ebben az állapotban az agyunkban egyszerre rengeteg szinaptikus kapcsolat jön létre, egy hatalmas elektromos kisülés megy végbe, ami eufóriát okoz. A heuréka-érzés megszerzésének pedig egyik legalapvetőbb módja a játék” – fejtette ki a pszichológus. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusok gyakran száműzik a játékot az iskola falai közül, sőt gyakran meg is fogalmazzák, hogy a játék helye az óvodában van. „Véleményem szerint csak a felnőttek azok, akik a játékot és a „hülyéskedést” szinonimaként használják. Nem vesszük figyelembe, hogy a gyermek számára a játék lételem. A tanár szerint a tanulás erőfeszítést követel, komolyságot, elfeledjük azonban azt, hogy a gyerekek komolyan játszanak. A játék cselekvést, beleélést, azonosulást, teljes részvételt igényel, mely által a gyermek olyan tapasztalatokat, élményeket nyerhet, melyek valódi heuréka-érzést hoznak létre, valódi, életízű tapasztalati helyzeteket jelentenek számára” – szögezte le Dáné Gabriella. 
A cikk eredeti megjelenési helye: Kronika (http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=56302
A cikk szerzője: Kiss Judit
 

2011. október 3., hétfő

Életstratégia - nem Alekosz módra 7. rész

Itt a vége! Legalábbis az életstratégia-sorozatomnak. Mert hogy elérkeztünk az utolsó kitárgyalandó stratégiaelemhez, apénzügyi intelligenciához. Tudom, minden szentnek maga felé hajlik a keze, de ennek a vádját is magamra veszem, mert ha nem a pénzügyi nevelést választottam volna szakterületemnek (ebben az esetben az olvasóvá nevelés lett volna szakbarbárságom iránya), akkor is ezt tettem volna meg a hetedik pontnak. 

Miért? Ezt már leírtam első alkalommal is:
Ha élete végéig elsősorban alkalmazott is marad a gyereked, akkor is kell, hogy legyen valami alternatívája az anyagi boldogulására. Éppen a mostani válság bizonyította, hogy akármilyen jó diplomája van valakinek, akármilyen jó munkaerő is, az sem menti meg feltétlenül egy válságot követő leépítéstől és utána a hónapokig tartó álláskereséstől. És még egy: a pénzügyi intelligencia nem azonos a pénzügyi műveltséggel. (Ezért nem is alkalmas rá az iskola, hogy ezt megtanítsa a gyereknek, mondjon bárki bármit. A semmitől persze ez is jobb lenne, de csak látszatmegoldás lehetne.) Attól, hogy megtanulja a pénzügyi alapfogalmakat, tudja mire jó és hogyan működik pl. a tőzsde, vagy az ingatlanpiac, még egyáltalán nem biztos, hogy fog tudni bánni a pénzzel, és vele együtt az életével! Ráadásul a pénzügyi intelligencia ettől azért többet tud. Nem egyszerűen a személyes pénzmenedzsmentre tanítja meg a gyerekedet, hanem arra is, hogy más szemlélettel lássa az anyagi lehetőségeit, egyáltalán: lássa azt, hogy a hagyományos stratégiákon kívül egyéb lehetőségei is vannak. 
Mi minden kell ahhoz, hogy pénzügyileg intelligens legyen a gyerek? Többféle képesség, készség egyvelege, ezek egy része már feltűnt az életstratégia elemei között is. Itt is egy hétpontos minimumlista szerepel majd, bár mondom, vannak átfedések az életstratégia és a pénzügyi IQ között:
Amiről korábban már volt szó, annak mögé tettem a korábbi írásaim linkjét, amiről még nem volt szó, arról viszont majd később ejtek még szót. 

Mikor? 

Halálpontosan november 2-án. 

Hol?

Budapesten, a MOM Parkban, a Tahitian Noni Arenaban 130 ember előtt. 

Akik között Te is ott lehetsz, ha szeretnél. Ugyanis ezen a napon és helyen szervez a legújabb kezdeményezésünk, a PIQ(alias pénzügyi IQ)-koalíció egy konferenciát. A konfi teljesen magánembereknek szól, tehát semmilyen szakmai maszlagot nem fogsz kapni, kizárólag világosan és közérthetően megfogalmazott tudásanyagot. 

A konferencia témája: A jég hátán is - avagy pénzügyi túlélő stratégiák a válságban. Öten fogunk előadni, és minden előadás tele lesz tippekkel, ötletekkel arra nézve, hogy mihez kezdj Magaddal és a pénzzel a mai pénzügyi helyzetben. 

Akik előadnak: 
  • Papszt Kriszta - Kriszta pénzügyi IQ tréner és pénzügyi coach, a penzugyitanoda.hu oldal tulajdonosa, akitől válságkezelési tippeket fogsz kapni
  • Vidi Rita - Rita gondolkodásmód tanácsadó, ebbéli minőségében pedig előszeretettel kuszálja össze a gondolataidat, hogy aztán alapos nagytakarítást tartson köztük. Most a gazdagságtudatról fog előadni, és arról, hogy éppen a válságban kell nagyon észnél lenni, és egészen máshogy gondolkodni.
  • Barczáné Görgei Beáta - Bea kisvállalkozások tanácsadásával foglalkozik, maga is vállalkozó, tehát elsőkézből tud Neked hitelesen előadni a vállalkozásról mint válságtúlélő stratégiáról.
  • dr. Farkas Anikó - Anikó már 2008 óta vállalkozik, most mégis mint szülő beszél arról, hogy milyen örökséget adj tovább majd a gyerekednek, hogy felnőtt korában akár egy válság közepén is megállja a helyét.
  • Himer Csilla - ugye, ez lennék én... Mint az a fentiekből már kiderült, az én előadásom éppen a pénzügyi IQ-hoz szükséges képességek és készségek játékos fejlesztéséről szól majd. Miért van erre szükség? Mert egészen másféleképpen kell manapság a pénzről gondolkodni, mint eddig bármikor. Ez pedig sokkal könnyebben megy, ha az ehhez szükséges készségek és képességek is a topon vannak. 
Ha pedig ezt így mind összerakod, akkor olyan stratégiát kapsz a kezedbe Te is, és az egész családod is, hogy még a jég hátán is megéltek. :)))

További infokat a http://piq-koalicio.hu oldalon találsz.