2011. szeptember 26., hétfő

Életstratégia nem Alekosz módra - 6. rész

Lassan végére érünk a mi kis életstratégia-sorozatunknak. Nagyon sok mindent néztünk mér meg eddig is, és még mindig maradt két fontos pont, amit szerintem nem lehet kihagyni a gyereknevelésből, ha életrevaló gyereket akarunk nevelni. 

Volt egy hatos pont is a listámon, amiben ezt írtam: 

célkitűzés és megvalósítás: őszintén meg kell kérdezzem, hány olyan felnőtt van ma Magyarországon, aki képes reális célokat kitűzni maga elé, és azt kitartóan, következetesen meg is valósítani? Mármint önállóan, önerőből. Vagy képes-e felismerni, hogy ez most olyan cél, ami meghaladja az erejét, ezért segítséget kér? És könyörgöm, a hitelfelvételt ne soroljuk ide! Ha nincs arra pénzem, hogy megvegyem magamnak a vágyott TV-t, hűtőt, motort, autót, lakást, mert nem elég hozzá az anyagi teherbíró képességem, akkor miért hiszem azt, hogy a következő hónapban ki tudom fizetni a törlesztő részletet? Az is anyagi teher, csak máshogy hívják... (Bocs, kitört belőlem a pénzügyi nevelő.)
Célkitűzés és megvalósítás... Hm. Szép témakör. Hogy lehet erre a gyereket leginkább megtanítani? Van tere a játéknak is, mint szinte minden esetben. De a legfontosabb, amivel erre meg lehet tanítani a gyereket az a szülői példa. 

Nincs kecmec, itt Neked kell megtenned az első, és a legjelentősebb lépést. És sok felnőtt itt hasal el az Élet nagy tesztjében: álmodozni nagyon jól tud, de célt kitűzni... Az hogy valami után vágyakozom, hogy "De jó lenne...", az még nem célkitűzés. Cél onnantól lesz belőle, ha végiggondolom, mi kell hozzá, hogy a vágyból valóság legyen - azaz tervet készítek a megvalósításhoz. Amikor megvannak a lépések, amik egymásra épülnek, hogy hogyan jutok el a célig. Amikor vannak olyan "pufferek" beépítve, hogy a célig vezető úton rugalmasan változtatni is tudj, ha kell. Ha felméred az erőforrásokat, amik a megvalósításhoz kellenek, és felhasználod, ami már megvan, és megszerzed, ami még hiányzik. 

Egy valamit ne csinálj csak: ne tűzz ki napra pontos határidőket! Semmi értelműk. Jó, azt lehet, hogy pl. harminc éves korod táján már szeretnél egy saját kertes házat, de felesleges dolog elvágólagos határidőket kitűzni. Az tutti, hogy sosem úgy lesz, ahogy így kijelölöd, és akkor csak csalódás lesz a vége. Ez a gyerekeknél is érzékeny pont, erre majd vigyázz, amikor Te jelölsz ki neki célt.

A másik, ami nagyon sokat számít a célkitűzésnél is, de a megvalósításnál még annál is többet, a motiváció. Na, az is egy szép szakma, hogy hogyan lehet motiválni valakit. Gyerekként ez meg különösen nehéz: még nem kialakult a személyiség, nincsenek meg azok a szilárd vonalak, amelyek mentén meg lehetne találni a nyomógombokat. Az érdeklődés viszont nagyon jó támpontot adhat motiváció ügyében: ha a gyereket pl. arra akarod motiválni, hogy javítson matekból, akkor nyugodtan ígérj neki valami olyan díjat, ami elég csábító neki ahhoz, hogy meg is dolgozzon érte. Ha pl. a szereti a Hannah Montanat, akkor nyugodtan meglepheted egy füzet- és tolltartószettel, hadd villogjon vele a suliban (meg ezekre amúgy is szüksége lenne). Vagy esetleg megtoldhatod a róla szóló rajongói könyvvel, netán egy CD-vel. Tehát ne luxusdolgokkal próbáld meg motiválni, de azért tartson számot az érdeklődésére.

És hol lehet itt játszani? Pl. a célelérés mérésénél. Na, itt aztán nyugodtan szabadjára engedhetitek a fantáziátokat, hogy hogyan jelzitek a napi-heti haladást. Hogy időszalagon, színes homokkal rétegesen feltöltött befőttes üveggel, vagy pöttyök, pontok, csillagok gyűjtögetésével csináljátok, édes mindegy. A lényeg, hogy a gyerek számára láthatóvá válik a haladás. Ez is motiváló tud lenni.

A célkitűzéssel és megvalósítással tehát érdemes foglalkozni, de ez az a pont, ahol nem a "gyereken" kell elsősorban dolgoznod, hanem Magadon. Erre rengeteg lehetőséged van az internet korában. Van egy olyan tanfolyam, amit én is elvégeztem anno. Nagyon tanulságos volt. Egy coachtársam csinálja, talán már hallottál róla: Vidi Ritának hívják. Rita roppant sajátos szemszögből látja a világot, és ez a nézőpont Téged is számos AHA-élményhez juttat - ha benevezel a tanfolyamra (ezt sajna legközelebb már csak jövő év elején teheted meg).

A másik: ha netán mégis gáz a gyereknél a célkitűzés és a megvalósítás, akkor sincs gubanc: neki is van segítség. Álomfoglalkozás-kereső és célkitűző tanfolyamot indítok 7-8. és 11-12 osztályos gyerekeknek, és kevésbé gyerekeknek, akik éppen pályaválasztás előtt állnak.

Szóval az Isten sem menthet meg attól Benneteket, hogy meg ne tanuljatok célt kitűzni és megvalósítani... :)))

2011. szeptember 19., hétfő

Életstratégia - nem Alekosz-módra 5. rész

Bocs a szünetért, csak kicsit elsodort az élet... Azonban ami késik, legfeljebb múlik, de megúszni nem lehet, ahogy felénk mondják, így aztán semmi sem gátol meg abban, hogy folytassam a postsorozatot. Még mindig van ugyanis mit beszélnünk a rugalmasan alakítható életstratégiára nevelésről, tehát arról, hogy mit tehet egy szülő, ha a gyerekének ilyen életstratégiát akar a kezébe adni. 

A mai napi stratégiai elem a problémamegoldó képesség. Anno, az indító cikkben ezt írtam róla: 
Bármelyik cégnél nézed az álláshirdetéseket, az tutti, hogy szinte mindben szerepel a követelmények között, hogy jó problémamegoldónak kell lennie a jelöltnek. És ez tökmindegy, hogy szakmai probléma (ez lesz az, ami kreativitás nélkül nem fog menni), vagy emberi kapcsolatokban előforduló probléma: mindkettőben ott lesz az ember. Ki tanította meg a gyerekének, hogy hogyan kezeljen konfliktust, hogyan legyen asszertív (önérvényesítő anélkül, hogy a másik félnek ezzel problémát, sérülést, pozícióvesztést okozna)?
A fenti rövid megjegyzésből is kiderül, hogy a problémamegoldás összetett folyamat: nem elég hozzá csak kreatívnak lenni, bizonyos egyéb ismeretekre is szükség van ahhoz, hogy aztán ezeket kreatív módon lehessen kombinálni... Tehát itt vannak a "hozzávalók": 
  • kreativitás
  • érzelmi intelligencia
  • asszertív viselkedés
  • kommunikációs képességek
  • önbizalom
A kreativitásról már korábban külön pontban is ejtettünk szót, így most már nem szívesen tárgyalnám, arra viszont újfent szeretném felhívni minden Anyu/Apu figyelmét, hogy már nem ez az első hely, ahol felbukkan. A kreatív gondolkodás hihetetlen sok területen képes megkönnyíteni az életet, ezért nagyon fontos, hogy otthon ezt fejlesszük. (Sajna a mai magyar iskolarendszer nagyobb részt - tisztelet néhány lelkes és lelkiismeretes pedagógus gyakorlatának, ami, fájdalom, ma még kivételnek számít - erre alkalmatlan.) 

Az érzelmi intelligencia fura állatfaj: sokan azt hiszik, hogy ez az az intelligenciafajta Howard Gardner többszörös intelligencia elméletében, ami arra tesz képessé, hogy mások érzelmeit értelmezni, kezelni tudjuk. Pedig az az interperszonális intelligencia. Az érzelmi intelligencia azonban az intraperszonális intelligencia, azaz annak a képessége, hogy a saját érzelmeinket el tudjuk helyezni egy szituáció, a másik reakcióinak és érzelmeinek koordináta-rendszerében. Vagyis az érzelmi intelligencia a saját érzelmeink megfelelő kezelésének képessége. 
Hogy ezt hogy lehet tanulni? Na, az a másik érdekes dolog. Tapasztalással. És ez mindegy, hogy társas szituáció, vagy éppen munkatapasztalat, tanulás, vagy játék: mindegyikből tanulunk magunkról. Persze csak akkor, ha erre kifejlesztjük magunkban az önreflexió képességét. A gyereknek ezt is meg lehet tanítani - rengeteg beszélgetéssel rá lehet szoktatni arra, hogy időnként lássa magát objektíven, egy-egy helyzetet, amit nem kezelt éppen túl jól, kívülről nézzen. 

Az asszertivitásról szintén sokat lehet hallani manapság, mégis összemossák a kompromisszummal. Az asszertív viselkedés ugyanis valami olyan csoda, ami lehetővé teszi, hogy egy szituból mindkét (-három, mindegyik) fél nyertesként jöjjön ki. Vagyis úgy érényesítem a saját érdkeimet, hogy a másiké sem csorbul közben. Ennek azonban nem a kompromisszum a megfelelője, mert akkor a megegyezés kedvéért minden fél felad valamit az eredeti elképzeléseiből. Amiről itt szó van, az a win-win, azaz nyerő-nyerő szituáció, politikailag korrekten (európai uniósul) mondva konszenzus. 
Hogy lehet ezt megtanulni? Lehet persze tudatosan is, de az már komoly meló, nem véletlen, hogy sok tréning cég komoly pénzeket keres ilyen kurzusokkal. A gyereknek viszont marad a beszélgetések hosszú sora, ill. a szülői példa. Úgyhogy Anyukák, Apukák, most tessenek jól végiggondolni, hogy vajon jó példák tudtok-e lenni a gyereknek ezen a téren... Mit lehet ehhez játszani, amivel segíthetsz megtanulni, begyakorolni a gyereknek az asszertív magatartást? Vitázzatok! Azt is lehet játszva. Csak legyen elég vicces a téma. Előtte persze állapítsátok meg a szabályokat, hogy hogyan lehet vitatkozni a másikkal: mit szabad, mit tilos, és mi a cél. 

Ez persze jót tesz a kommunikációs készségeknek, képességeknek is. És még valami: az olvasás. Ez lehet önálló is, ha a gyerek már tud olvasni, de még ekkor is jó, ha közösen olvastok. Te, vagy a párod ugyanis egészen másképpen, mást kiemelve, hangsúlyozva olvassátok el ugyanazt a történetet. Éppen ez az a momentum, ami egyébként a gyerek érzelmi fejlődésének is jót tesz, és akkor már megint az érzelmi intelligenciánál lyukadtunk ki. :)

Az önbizalom pedig egy egészen átfogó ügy: mindenre hatással van. Erről korábban már írtam két postot, amit itt és itt megtalálsz.

Szóval akkor sincs gond, ha gubancelhárításban kell jeleskedni a gyereknek - millió lehetőségetek van rá, hogy együtt és játszva megtanítsd neki. 


2011. szeptember 7., szerda

Életstratégia - nem Alekosz-módra 4. rész

Még mindig van mondanivalóm ahhoz, hogy szülőként hogyan tudom megakadályozni azt, hogy a gyerekeimnek a celebecskék karrierje legyen a legtuttibb életpálya-kilátás. Már jó egy hónapja elkezdtem a cikksorozatot arról, hogy minek mentén lehet sikerre nevelni a gyerekeinket. Ha pedig ezt még játékos formában is megtehetjük, akkor ezt vétek lenne kihagyni... :)

Az e heti téma: a kreativitás, ami a múlt héten tárgyalt nyitottsággal kéz a kézben jár. Ugyanis messze nem (csak) arra a fajta kreativitásra kell itt gondolni, amire a legtöbben gondolnak, azaz a kézműveskedésre stb. Én inkább a gondolkodásmódot nevezem ebben az esetben kreativitásnak, azaz egy olyan észjárást, amely vagy eredendően szokatlan, vagy csak a már ismert, meglévő gondolati elemeket kombinálja nem megszokott módon. (Nagyon ritka ugyanis, hogy valaki feltalálja a spanyol viaszt. Előfordul, de az tényleg korszakos találmány vagy felfedezés. Persze ahhoz is kell a kreatív gondolkodás, máskülönben a kutya nem venné észre a lehetőséget abban a bizonyos spanyol viaszban...:))) 

A kreatív gondolkodásnak két nagyon fontos verziója van:
  1. a már ismert, megszokott gondolati elemeket, módszereket, eljárásokat szokatlan módon kombinálja egymással - ez egy nem kimondottan hétköznapi asszociációs készséget kíván meg az ember fiától/lányától. Az benne a szép, hogy nem is feltétlenül egy szakma, szak- vagy életterület különböző részeit, momentumait köti össze, foglalja rendszerbe, ami már maga is szokatlan, hanem az is, hogy ezeket a megszokott elemeket netán nem megszokott körülmények között próbálja újra, adaptálja másképp. Mi szükséges ehhez? Az a fajta nyitottság, amit múlt héten tárgyaltam, hiszen rengeteg különböző terület ismereteit kell tudni ehhez észben tartani, megismerni, esetleg alkalmazni, hogy megláthassuk benne a lehetőséget - valami másra. Most szerénytelen leszek, és nem átallom magam kreatívnak tartani, de nézd meg a http://eznemjatek.com oldalam! Az oldal indulása előtt nem láttam még másik olyan próbálkozást, ahol a pénzügyeket összekötötték volna a játékkal úgy, hogy nem kaszinó lett a végeredmény! Persze, tudom, más is próbálkozott a játékosságot belevinni a pénzügyi nevelésbe, de a bibi annyi volt ezzel, hogy a játék ott változatossági elemként szerepelt. Nem véletlenül reklámozom magam mint Magyarország egyetlen pénzügyi vidámparkja, mert sehol máshol nem kap ugyanolyan hangsúlyt a pénzügyi oktatás, nevelés és a játék, mint az eznemjatek.com-on. Vagyis sikerült két már ismert, meglévő elemet úgy kombinálni, hogy egyedi legyen a végeredmény. 
  2. a meglévő dolgokat helyezzük más aspektusba. Nagyon hasonlít az előző pontban foglaltakra, de mégsem egészen az. Itt ugyanis egy bizonyos dologban látom meg a távlatosabb lehetőségeket, a többi feltételt, amivel kombinálnom kell az alkalmazáshoz, én találom ki, én alkotom meg. Gondolj csak Gutenbergre! Ő egyszerűen csak roppant kreatív módon használta a szőlőprést - valami egészen másra. Így csinált valami olyat, amit előtte még soha senki. Ehhez azonban a gyakorlatban is alkalmazva kellett tapasztalatokat szereznie a szőlőprésről, hogy tudja, mi mindenre képes az a prés. 
Ebből adódóan már rengeteg lehetőséged van arra, hogy a kreatív gondolkodáshoz játékokat találj.
  • gyakorlatilag szinte bármelyik stratégiai játék szóba jöhet. Ennek legrégebbi példája a sakk, ami szinte életkortól független: a hatéves, nagycsoportos ovis lányommal is szoktunk játszani... Nem annyira bonyolultak az alaplépések, hogy meg ne értené. (Persze azt nem állítom, hogy egy szicíliai védelemmel is elboldogulna, de most nem is ez a cél.)
  • szinte minden táblás játék, mert a legtöbbje ezeknek is valamilyen stratégiát követel. Gondolj csak bele, pl. a legegyszerűbb játékok egyike, a malom is ilyen.
  • amőba, vagy a tic-tac-toe: hasonló magyarázat okán, mint a táblás játékok.
  • sok kártyajáték is ebbe a csoportba tartozik, különösen azok, ahol csapatban kell egymással játszani, pl. snapszer, vagy ulti. 
  • a gondolati játékok legtöbbje, amelyik úgy kezdődik, hogy "Képzeld el!", vagy "Mit tennél, ha..."
  • Activity
  • nyelvi játékok, pl. a szólánc, ahol ugyanazzal a hanggal, vagy szótaggal kell a következő szót kezdeni, amelyikkel az előző végződött.
  • szabad történetszövés: ebbe nem csak a "fejből mese" tartozik bele, hanem pl. az is, hogy a babáival, egyéb játékaival, vagy éppen a barátaival lovagos-királylányost, vagy éppen indiános-cowboy-ost játszik a gyerek, ahol menet közben alakul a történet. A gyerek képzeletének ugyanis a világon semmi nem szab határt, boldogan társítja a valós és az elképzelt dolgokat egy történetben. (Hogy is mondta Einstein? A képzelet fontosabb, mint a tények.) 
Szóval van lehetőség dögivel. Most már csak az kell, hogy éljetek is velük.