2009. december 30., szerda

Boldog újévet!!!!!

Kedves Olvasóim!

Tudom, így év vége közeledtével némileg hanyagoltam a blogomat, amiért ezúton kérek elnézést. Szerény védekezésül szolgáljon, hogy ez alatt az idő alatt feltöltődtem, rengeteget játszottam, és sok új ötlettel gazdagodtam, ami majd mind meg is fog látszani a blogon!

Igen fiatal blogom követőinek ezúton szeretném megköszönni az eddigi őszinte érdeklődést, és a jövő évben további érdeklődésre számottartó témákkal jelentkezem, hogy ne okozzak csalódást.

Éppen ezért - és köszönve az eddigi és a további figyelmet - kívánok minden kedves Olvasómnak

szerencsés, sikerekben gazdag, és egészséget, életerőt hozó



Boldog Új Évet!!!

Üdvözlettel:

:) Csilla :)

2009. december 24., csütörtök

Kellemes ünnepeket!

Kedves Olvasóim!

A megszokottnál sokkal rövidebb leszek.

Ezúton kívánok mindenkinek békés, boldog és nyugodt karácsonyt, szép, és kellemes ünnepet!



Üdvözlettel:

:) Csilla :)

2009. december 12., szombat

Kis karácsony vagy Nagy Karácsony...? 5. rész

Igen, még mindig van ötletem a karácsonnyal kapcsolatban, ami még mindig a játék, ill. a játékosság körül forog! Ha használod is némelyiket, meglátod, hogy nem is olyan biztos, hogy a karácsonyi készülődésnek minden évben feltétlenül "karácsonyi horrornak" kell lennie...

A karácsony körüli talán legnagyobb mizéria az ajándékozás. Kinek vegyek és mit, és sokaknál sajna az is alapvető kérdés, hogy mennyiért? (Vagy azért alapvető kérdés, mert nincs erre a célra áldozható számottevőnek mondható pénzmagjuk, vagy azért, mert egyszerűen csak anyagiasak, és a szeretetet is a kapott ajándékok árában - igen, az árában, és nem az értékében - mérik. Nem tudom igazán, melyik eset a rosszabb...)

A pénzügyi részéhez nem kívánnék itt sokat hozzászólni, mert nem ez ennek a blognak a fő profilja. (Bár Isten igazából tudnék mit mondani a "gazdasági" szempontokról is. Részben mert gyakorló családanya, részben meg mert kereskedelmi üzemgazdász vagyok.) Maradjunk annyiban, hogy az előre gondolkodás/gondoskodás az anyagiakról, anyagi keretek megszabása, és betartása, összefoglaló néven tervezés a dolog kulcsa. Ha mégis ettől bővebben érdekel a téma, akkor nézz szét Csapó Ida Gazdag Nők c. blogján.

A másik része az ajándékozásnak, ami már jóval nagyobb fantáziát és kreativitást kíván az ember fiától/lányától, az maga Nagy Ötlet, hogy egyáltalán mit is adjunk szeretteinknek. Én személy szerint rendszeresen figyelek a családtagjaim ilyen-olyan elejtett félmondataira, elsóhajtott vágyaira, mert ha nem is megvalósíthatóak, de inspirálóak lehetnek. Megkockáztatom, hogy párom is olvassa a blogomat (kevés rá az esély, egész másféle érdeklődésű, biztos ezért tudjuk olyan jól kiegészíteni egymást:)), szóval elárulom ennek a módszernek a menetét.



Kis családunk idén végre eljutott Görögországba nyaralni. Már régen kíváncsiak voltunk rá, meg a tenger is vonzott minket. Társasággal mentünk, az idő is jó volt, pihenni is tudtunk, egyszóval minden klassz volt, nagyon jól éreztük magunkat. Én le is tudtam ennyivel a dolgot. Hanem az én férjem kb. másfél héttel hazaérkezésünk után egy napon elkezdett "nyafizni", hogy "Mikor megyünk Görögországba?", amivel engem alapoan meglepett. És a "nyafi" azóta is tart, és én azóta sem tudok magamhoz térni... Ellenben karácsonyra ennek szellemében kap egy "görög csomagot". A "csomag" legdrágább, ám ünnep lévén központi eleme egy üveg uozo, amely mellett szerepel még egy doboz tengeri fürdősó, egy Görögországról szóló útikönyv, és egy tengerzúgást mint alapelemet tartalmazó meditációs CD (csak tengerzúgást nem kaptam). Talán meglepő, de jó állapotban lehet könyvet, meg CD-t is vásárolni antikváriumból is, és tengeri sós fürdősóból sem kell feltétlen világmárkákban gondolkodni. Jó, az uozo, aláírom, nem volt egészen filláres mulatság, de a hangulathoz kellett, és a többi kedvező ára mellett még az is belefért a keretbe. Ajándék személyre szabva és kipipálva.

Ebben a módszerben még nem sok játék volt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy mire kiötlöd, hogy mi az, ami így vágyteljesítő ajándék, az gyakorlatilag egy logikai játék megoldásához szükséges erőfeszítést kíván Tőled. Abban azonban már több van, amit a fiamnál használok. Kamaszodik, így a hasonló korú gyereket nevelő szülők biztosan visszaigazolják, hogy nem egyszerű kihúzni belőle egy egyszerű választ sem egy egyszerű kérdésre. Az meg, hogy "Mit szeretnél karácsonyra?", már kimondottan a bonyolult kérdések közé tartozik...

Ezért kapott szülinapjára egy Vágydobozt. Egy sima, vastagabb kartonból hajtogatott kocka, amelynek az egyik lapja nyitható. A Vágydoboz egyúttal Döntéskockaként is működik, hiszen a hat oldalára válaszlehetőségek vannak írva (Igen, Nem, Talán, Holnap kérdezd meg újra!, stb.). Ha nem tud eldönteni valamit, akkor dobhat. Ez a vicces része. A komolyabb meg az, hogy amire vágyik, azt írja le, és dobja bele. Én meg időnként belenézek. Ha akarja, leírja, hogy másnap sonkás szendvicset szeretne vinni a suliba, de ha akarja, azt írja bele, hogy 35 évesen hol szeretne tartani az életben. Az első pár hétben csak vártam, azt hittem, nem fog működni. Aztán elkezdtek gyűlni benne a cédulák. Most már ott tartunk, hogy ha megkérdezzük, hogy "Mit kérsz karácsonyra?", akkor kérésre ugyan, de válaszol. Remélem, megérem azt is, hogy majd magától elmondja. Ha nem, akkor is ott a Doboz, amin a fiam mindig jót mosolyog, mert szerinte "Ez olyan, mint amikor régen a Mikulásnak írtam a levelet. Írom a listát, atán meg várom, hogy mi teljesül."

Ha kisebb, írni még nem tudó gyerekünk van, akkor még könnyebb a dolgunk! Kérjük meg, hogy rajzolja, fesse le, tépkedje, majd ragassza össze, vagy gyurmából formázza meg, mi szerepelne az írott listáján.

Te hogyan tudsz személyre szabott ajándékot adni a szeretteidnek?

2009. december 8., kedd

Kis karácsony vagy Nagy Karácsony...? 4. rész

Mi is fokozhatja még az ünnepi készülődést, emelheti a karácsonyvárás hangulatát?

Emberből vagyunk, így a gyerekeink is, hát élvezzük ki ezt minden téren! Így persze a sütés-főzés kellemes, illatos, ínycsiklandó kalandját is felsorakoztathatjuk mint játékos karácsonyváró, és családot összehozó időtöltést.

Képzeld csak el, mennyi játékosságnak, kreativitásnak adhat helyt, lehetőséget, amikor együtt próbáljátok kitalálni, hogy milyen formája, díszítése legyen a mézeskalács-sütinek, és aztán közösen megcsináljátok hozzá a karácsonyi habos kakaót is. Az igazi persze az lenne, ha ezek után még ki is lehetne vonulni egy tisztességes hócsatát vívni, és aztán visszajőve a kellemes melegre a mézeskalács-illat, meg a melengető forró kakaó fogad... Hmmmmm!

A habos kakaó nálunk így néz ki:

- tej
- méz
- cukrozatlan kakaópor
- őrölt fahéj
- vaníliarúd
- narancs reszelt héja
- néhány kocka étcsoki

Ezt mind egy edénybe rakom, majd lassan, kevergetés közben felforralom. Ha kész, akkor szűrőn keresztül bögrékbe merem (a fűszerek, meg a narancshéj miatt), a tetejére meg forralt tejből kevert habot teszek, arra meg némi őrölt fahéjat szórok, de ha úgy jobban ízlik, akkor kakaóport.

Mennyiségeket szándékosan nem írtam, tekintve hogy ez nálunk teljesen ízlés dolga.

Néhány meglepő tanulsága azért akadt számomra is az elején a közös sütés-főzésnek:

- a gyerekeim hihetetlenül élvezték kortól függetlenül
- a gyerekeim mind segítettek kortól függetlenül (sőt, legelhivatottabb kiskuktám a négy éves lányom volt)
- rengeteget nevettünk, amíg a mézeskalácsra szánt cukormázat sikerült ki- és eltalálni
- a Csilla-féle habos kakaónak olyan íze volt, mint a zselés szaloncukornak...:)

Sajnos nincs képem a saját mézeskalács-sütijeinkről, olyan gyorsan elfogyott, hogy nem volt rá alkalom, hogy képet is tudjak róla csinálni, ellenben mintának itt szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a Míves mézes c. oldalt.



Azt hiszem, a képek az oldalon önmagukért beszélnek. (Nekem valamiért nem nagyítja ki rendesen a képet.) Ha Te is vagy ilyen ügyes, akkor használd ezeket a képeket mintának. Ha nem, akkor is próbálkozz, nagyon jó inspirációt nyerhetsz Erna oldaláról.

Nálatok is vannak kellemes, szép emlékek a családi legendáriumban közös sütés-főzésekről? Írd meg!

2009. december 4., péntek

Te miért szoktál játszani a gyermeke(i)ddel?

Kivételesen rövid leszek.

Új szavazást indítottam a CsaládiNet.hu-n, amelynek linkét megtalálod itt a blogomban is, a bal oldali sávban.



Kérlek Benneteket, szavazzatok, számomra roppant tanulságos lenne az eredmény, és sokat segítene abban, hogy milyen témákkal folytassam a postolást.

Előre is köszi!

Szép napot!

:) Csilla :)

2009. december 3., csütörtök

Kis karácsony vagy Nagy Karácsony...? 3. rész

Folyt. köv., ahogy ígértem.

Most jön a második pont abban a tárgykörben, hogy hogyan is lehet játékot csempészni a nagy adventi lakásdíszítésbe.

Erre egy jó ötlet az adventi naptár. Ez ugye általában meglepetés szokott lenni a gyerekeknek, ezért nem igazán kivitelezhető, hogy ennek elkészítése köré nagy családi kreatívkodást szervezzünk. Ellenben a naptár minden napi bontogatását már nagyon jól ki lehet használni a játékra, a kreatívkodásra. (Érdekes módon a gyerekek a kettő között gyakorlatilag nem is tesznek különbséget. Nekik a rajzolás, gyurmázás, festés, mesehallgatás, vers-, vagy mondókatanulás, az éneklés még mind-mind a játék kategóriájába tartozik. Mi felnőttek meg ha barkácsolunk, akkor már "kreatívak" vagyunk. Ami igaz is, mert alkotunk. De nem ugyanazt a jóleső örömet érezzük ilyenkor is, mint amikor játszunk?)

Itt egy tipp, hogy mit lehetne csinálni adventi naptár címén:



Most pedig közkinccsé teszem, hogy én mit műveltem. (Hasonlót, de mégis egészen mást...:) ) Hozzávalók:

1 db üveg vágódeszka, de lehet akármilyen is, a lényeg, hogy valamilyen sima lap legyen
24 db WC-papír, vagy elvágott papírtörlőguriga, esetleg üvegpohár is lehet (én vegyesen használtam)
ezüst akrilfesték
ezüst festékspray
hóspray
ragasztópisztoly
műhó
vattagolyók
papír
és sok-sok fantázia

Mivel sok időm nem volt, így a könnyebb ellenállás irányába mentem, és a WC-papír gurigákat nem egyenként pingáltam, hanem egyszerűen csak lefújtam valamelyik spray-vel. megvártam, amíg kicsit megszárad, és az ezüst akrilfestékkel húztam rá néhány tetszetősebb "foltot". Amíg a gurigák száradtak, addig az üvegpoharakra festettem ezüst akrilfestékkel fenyőfát, hóembert, csillagot, hóesést. (Te festhetsz akármit, ami a szívednek kedves.) Ezután ragasztópisztollyal bekentem a gurigák és az üvegpoharak alját, és a vágódeszkára ragasztottam őket. Ezútán már csak tetszőlegesen szórtam szét a vattagombócokat, meg a maradék műhavat. Ja, még találtam egy használaton kívüli karácsonyfaégősort is, azt meg köré tekertem, és már majdnem kész is volt az adventi naptár, amelyik a Télapó Jégpalotáját mintázta. Hogy teljes legyen a "minta", a tornyoknak nyilvánvalóan tetejük is kellett, hogy legyen. És itt jött a fantázia! Én pl. 24 levelet írtam. Helyesebben a Télapó, a manói, meg a Jézuska és az ő angyalkái írták. Mindegyikben vagy mesélnek arról, hogy hogyan végzik az ünnepi előkészületeket, sé szinte látni lehet, ahogy a manók dolgoznak a Játékgyárban, vagy éppen segítséget kérnek a munkájukhoz, mint pl. az angyalok karának a vezetője, hogy énekelje velük a gyerek a "Kis karácsony, nagy karácsony" c. dalt, mert akkor nekik is jobban megy, stb. Ilyen apró trükkökkel simán rá lehet őket venni, hogy énekeljenek, verset tanuljanak, rajzoljanak, gyurmázzanak, tépkedjenek, ragasszanak, vagy bármi alkotót csináljanak.

És a gyerek közben szentül meg van győződve róla, hogy ő most milyen jót is játszik velünk...

És tudod mit? Én is meg vagyok győződve róla, hogy ilyenkor én is jóízűt játszom a lányommal!

Te mit gondolsz? Nektek is jól jönne egy kis játék így karácsony előtt?

Kis karácsony vagy Nagy Karácsony...? 2. rész

Az adventi időszak talán az egyik legszebb, legtartalmasabb része az évnek. A család és a gyerekek szempontjából legalábbis mindenképp. Az előző postban arról volt szó, hogy megpróbálod-e, megpróbáljátok-e ünneplőbe öltöztetni a lelketeket, mire eljön a karácsony. Ebben a bejegyzésben pedig a témának azt az aspektusát fogjuk körüljárni, hogyan lehet az advent igazán az ünnepvárás időszaka.



Először azzal próbálok meg foglalkozni, amit én is csinálok, bár nekem nem feltétlenül ez az evidencia az ünnepvárás tekintetében. Ez pedig a díszítés.

Mostanság egyre jobban terjednek a mindenféle karácsonyi fények, amelyekkel a házat is nagyon szépen fel lehet díszíteni. Semmi kivetni valót nem találok benne, leszámítva majd persze a villanyszámlát, de ez most nem a mi témánk. Én is díszítem a házat kívül-belül. Nálunk is villódznak a fények - kívül is, és belül is. Nyilvánvaló dolog, hogy a külsőségek is hozzátartoznak a karácsony ünnepléséhez. A probléma akkor kezdődik, amikor nem belső indíttatásból díszítesz, hanem azért, mert ha díszítesz, akkor van karácsony.

Elcsépelt dolog, amit most írok, de igaz: a karácsony bent, Benned kell, hogy kezdődjön. Aztán majd díszíthetsz bármit, amit csak akarsz.

Nem hiszed? Jó, akkor tégy meg valamit! Menj oda a gyerekedhez, és kérdezd meg, hogy neki mit jelent a karácsony, neki milyen az ünnep, ő milyennek képzeli! A kisebb gyerekek minden bizonnyal semmi kivetni valót nem fognak találni a kérdésben, sőt meglehetős őszinteséggel fognak válaszolni. Valószínűleg jó néhányuknál meglepő módon lesz megfogalmazva is, ami vagy humoros, vagy megdöbbentő lesz. A nagyobbak már inkább csak arra válaszolnak, hogy ők milyennek szeretnék a karácsonyt, de arra nagy eséllyel kíméletlen őszinteséggel fognak válaszolni.

Abban azonban majdnem biztos vagyok, hogy a nagy többségnek nem a díszek lesznek a fontosak. Még az én 17 éves nagylányom is azt mondta, hogy ő már úgy várja a karácsonyt, mert akkor nyugi van, meg mindenki itthon van együtt. Ezért örült, amikor meglátta, hogy ár kitettem a díszeket az ablakba, mert már tudta, hogy közeledik az, amit ő már annyira vár! Remélem, érezni lehet a szavaiból a lényeget: a díszek neki nem azt jelentették, hogy jön a "kari", meg az ajándékok, hanem ezek egy bensőséges alkalom elérkezését vetítik előre számára, amikor a családja végre minden külső zavaró hatástól mentesen együtt lehet.

Nem lennék azonban igazán hű magamhoz, ha a díszek kapcsán nem beszélnék a játékról. Mert lehet ezt úgy is, kérem.

Az egyik verzió, ami szimplább, hogy a családnak lehetőség szerint minél több tagja vegyen részt a lakás dekorálásában. Ebbe persze beletartozik a karácsonyi dekoráció házilagos elkészítése is, ami rögvest egy kreatív családi elfoglaltságot, programot jelen(het). Nagyon jó oldalakat találhatsz már ebben a tárgykörben (is), csak az ízlésed szabhat határt! (Az én ajánlatom a Kreatív vagyok c. oldal, én pl. még az anyósomnak is onnan vettem a karácsonyi ajándék ötletét, már be is szerezkedtem, már csak meg kell csinálni.)

A másik meg a következő post témája lesz. (Nem akarok minden poént egyszerre lelőni.)

Te mit csinálsz az adventi időszakban? Hogyan várod, várjátok a családdal a karácsonyt?

Kis karácsony vagy Nagy Karácsony...? 1. rész

Talán némi magyarázatra szorul a címbéli kérdés, így ezzel kezdem.

Az, hogy kinek kicsi a karácsony, és kinek nagy, véleményem szerint nem attól függ, hogy mennyi, és mekkora értékű ajándékot tudunk a fa alá betuszkolni. Van persze, aki ezzel méri a karácsony nagyságát. Én mással. Éppen ezért már most szeretném leszögezni, hogy ez kizárólag az én véleményem. Annak viszont határozott és markáns.

Nem tudom, Neked milyen gyerekkori emlékeid vannak a karácsonyról. Hadd meséljem el az enyéimet, hogy megérthesd, miért érzem valami egészen mástól Nagynak a Karácsonyt, mint az ajándékok mennyisége, vagy az ára!

Abban a szerencsés helyzetben voltam gyerekként, hogy még egy tempó és stressz szempontjából sokkal élhetőbb és kezelhetőbb világban nőttem fel. Volt időnk egymásra, tök mindegy, hogy ezek a családom tagjai voltak, vagy a haveri köröm, de nem a számítógépen keresztül, chaten, MSN-en, vagy Skype-on küldtük egymásnak az üzenetet a felső szintre, hogy "Fiam, gyere már le vacsorázni!" (Viccet félre téve, tényleg ismerek olyan családot, ahol apuka onnan tudta meg, hogy a fia nincs is otthon már egy napja, hogy a chatelés közben kiderült, fia nem az emeleti szobájából pötyög neki a gépen, hanem tőlünk. A különbség kb. 90 km volt a két helyszín között...)

Szüleim, de különösen a nagyszüleim tisztelték bennem a gyereket(!), éppen ezért meg is adták a módját a karácsonyvárásnak. Mivel általában náluk tölöttem a téli szünetet az unokatesóim társaságában, ezért mihelyst megérkeztem hozzájuk, már a karácsony, helyesebben az ünnepvárás volt a téma. Mindig el kellett mondani, ne adj Isten, le is rajzolni, hogy milyen szép, fényes, színes karácsonyfát fog hozni a Jézuska (bizony, anno még azt is ő hozta!, legalábbis mi így tudtuk), hogy az angyalkák mennyit segítenek a Jézuskának, mire ideér az ajándék, stb.

Ha esett a hó, mert akkoriban télen még az volt a megszokott, akkor kimentünk hóembert építeni az udvarra, hógolyózni, meg egymást húzgáltuk a szánkóval. A hóesést bámulva nagyanyám arról mesélt, hogy a hó azért ilyen fehér, mert a Jézuska angyalkái ilyenkor tartanak pihenőt a nagy munkában, és mit is csinálhatnának mást, hát énekelnek és táncolnak. Szívből, egész lelkükből. Ahogy a felhőkön táncolnak, lépkednek, minden lépésükkel egy jó nagy adag havat ráznak ki nekünk a felhőkből. A hó pedig azért fehér, mert a tiszta szívvel énekelt dalok és táncok olyan tiszták, hogy a hulló hó is olyan tiszta fehér lesz tőle, mint amilyen tiszták, és törékenyek az angyalok.



A nagyapám volt az, aki már iskolás koromban arra biztatott, hogy adjuk meg az ünnep fényét mi magunk is, és mi lenne, ha az "ifjúság" (azaz az unokatestvéreim meg én) műsort adnánk az idősebbeknek. (Nemcsak a nagyszüleim éltek ugyanis a házban, hanem nagyanyám édesapja, nagyapám édesanyja, ill. a nagynénje is.) Én már novembertől erre készültem otthon, válogattam a verseket, dalokat, bábelőadást írtam, vagy ami éppen az eszembe jutott. Mivel az unokatesóimnak sosem volt idejük túl sok mindent betanulni, mert csak a szünetben találkoztunk, persze az előadás oroszlánrésze is az enyém volt. De csináltuk mindnyájan becsülettel, lelkesen - és ami a legfontosabb, szeretettel.

Akkor gyerekként még éreztük, hogy közeledik a karácsony. Minden nappal erősödött az érzés, hogy mindjárt itt van az Ünnep. (Igen, így nagy betűvel járt át minket az érzés.)Ma csak azt látom, hogy mennyi a teendő, és ahogy haladnak előre a napok, egyre több a pipa a listámon, hogy ez is elintézve, meg ez is, ez is, de minden nappal legalább ugyanennyi új teendő is kerül a listára. Vagyis csak az az érzés marad, hogy soha nincs vége a munkának, a várakozásra meg nem marad idő. Vagyis éppen a lényeg marad ki. Az, hogy "ünneplőbe öltöztessük a lelkünket". (Sajnos már nem emlékszem rá, hogy ki fogalmazta meg így az advent lényegét, de nagyon találó szerintem.)

Talán most már érted, hogy számomra mi a Nagy Karácsony. Az, amikor a lelkünk nő a karácsonytól, amikor érezzük, hogy karácsony van, lesz, jön.

És akkor most arra is megkérlek, nézd meg még egyszer, hogy mik voltak a nagyszüleim "praktikái" arra, hogy "növesszék" bennünk a "karácsony szellemét". Beszélgettünk, elképzeltünk, rajzoltunk, verset, mesét mondtunk, stb.

Játszottunk.

Csak remélni tudom, hogy egyszer majd az én gyerekeim is úgy fognak rám emlékezni a karácsony kapcsán, mint ahogy én a nagyszüleimre. Hogy szerettek, mert velem éltek, velem tartottak a saját fantáziabirodalmamban, mert foglalkoztak velem, mert engedtek játszani.

Te hogyan segítesz a gyerekeidnek az ünnepet várni?

És egyáltalán: a Te lelked ünneplőbe öltözik ilyenkor? Hogyan csinálod?