2011. április 27., szerda

Gyorssegély kéne - egy konferenciára...


Halihó, csak egy gyors közlemény:

május 21-én lesz az Életrevaló Gyerek Konferencia Budapesten a Westend Hiltonban. Mivel évek óta visszajáró ügyfél vagyok, így kapok némi kedvezményt is (hangzatos nevű) V.I.P.-ként.

A belépők még így is elég borsosak, de ha még ketten betársulnának hozzám, akkor szétdobva a jegyárakat, talán már elviselhetőbbek lennének: kb. 8.600 forintra jön ki per koponya. A dolog szépséghibája, hogy ez a kedvezmény csak május 6-ig él, tehát gyorsan kell társakat szereznem.

Kérem, akit érdekel Alkér Orsolya, Vekerdy Tamás és F. Várkonyi Zsuzsa előadása, az jelentkezzen nálam a himercsilla kukac gmail pont com email-címen, de gyorsan ám! :)


U.I.: ja, különben a képen ott vagyok ám, a jobb oldalon a második sor legszélén feketében barna, félhosszú hajjal... :)

2011. április 19., kedd

Az anyatigris harci himnusza


Biztos sokan hallottatok már Amy Chua-ról.

Neeem? De ha azt mondom, hogy ő az a kínai származású amerikai anyuka, aki követte az ő szülei szigorú, kínai hagyományokon alapuló gyereknevelési módszerét, és azt a saját két lányánál is alkalmazta?Aztán az egészről írt egy könyvet, Az anyatigris harci himnusza címmel. Na, kapott is érte hideget-meleget. De inkább hideget.

Ugyanis a hölgy a nyugati kultúrákban elfogadotthoz képest meglehetősen szigorú elvek mentén nevelte ma már felnőtt lányait. Se egy pizsiparty, se egy házibuli, se egy osztálykirándulás(!), se színjátszókör... Volt viszont napi hat-nyolc órában zongora- és hegedűgyakorlás, ill. tanulás orrvérzésig, mert csak az ötös volt az elfogadható jegy.

Mielőtt bárki is azt vágná Mrs. Chua fejéhez, hogy ősemberhez sem méltó az IQ-ja, sietek leszögezni, hogy a hölgy a Yale jogi karának professzora. Nevelési elveitől, családi értékeitől eltekintve teljesen amerikai. Ehhez képest értékeljük a művét.

És még egy adalék: nagyobbik lánya a New York Times hasábjain nyílt levélben mondott köszönetet anyjának azért, mert úgy nevelte, ahogy. A zúgolódókat meg azzal hűtötte le, hogy fogalmuk sincs arról, hogy az anyja milyen ember is valójában. Ők csak a sárkányt látják benne, de nem ismerik a humorát, az egyéniségét, az érdeklődését.

A magam nyugatias gondolkodásmódjával próbálom megfejteni a dolgot, mert egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy mi is tanulhatunk Chua professzortól.

Igaz, szigorú szülő volt, és a szabályai nekünk merevek. Nem is kicsit. Mi elképzelni sem tudjuk, hogy egy gyereket nem engedünk a kortársai közé, max a suliban, és hogy ez akár még jó is lehet neki.

Pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy szigorúbbak a szabályok, és sokkal teljesítményorientáltabb a nevelés, mint amit mi elfogadhatónak hiszünk. Amy Chua lányának leveléből ugyanis nekem az jött le, hogy kaptak viszont a kevesebb szabadságért cserébe valami mást, ami sokkal fontosabb egy gyereknek minden másnál. A határtalan és feltétel nélküli szülői szeretetet.

Az, hogy valaki szigorú, és a szokásosnál magasabb elvárásokat támaszt a gyerekével szemben, még nem zárja ki, hogy szeresse is. Nagyon. Én nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy Chua anyuka anno nem kevés időt szentelt a gyerekeinek, akár a zongoraleckék közben is (ki tudja, hogy nem gyakoroltak-e közösen?), és hogy a családi összejövetelek hogyan teltek? Lehet, hogy akkor kaptak a gyerekek olyan közösségi élményeket, amelyek felnőtt korukban lehetővé tették számukra, hogy gubanc nélkül eligazodjanak a töbi ember között, hogy tudják, mikor kivel hogyan kell viselkedni? Lehet, hogy minden társasági élményhez családon belül jutottak hozzá?

Mondom, nem tudom, csak találgatok, nem volt még szerencsém olvasni a könyvet. (Már csak azért is, mert tudomásom szerint még nem jelent meg magyarul.) De valami oka kell, hogy legyen, hogy Chua mama lányai épkézláb emberek lettek, nem pedig érzelmi nyomorékok.

Tehát az én számomra igenis van néhány tanulsága az esetnek:
  • egy gyerek sem hal bele, ha vannak megkötések az életében, akár a társasági életére nézvést is
  • egy gyerek sem hal bele, ha magas követelményeket állítanak fel vele szemben
  • amibe viszont biztos, hogy belehalna, ha nem kapna feltétel nélküli szeretetet
  • és közös, minőségi időt a szülővel
Ezt én gondolom. És Te?

2011. április 12., kedd

S.O.S.-hír - Nemzetközi Könyvfesztivál



Na, ezt nem tarthatom magamban, mert a jövő héten már lejárt lemez lesz.

Április 14-től a Millenárison lesz a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A dologban az a szép, hogy lesz Gyerekbirodalom is. Ez annyit jelent, hogy három napon keresztül lesz mindenféle csuda a gyerekeknek.

Környezetvédelem és játék

Sok mániám van. Az egyik az olvasóvá nevelés, a másik a pénzügyi nevelés. És van még egy: a környezeti nevelés.

Éppen ezért kutatok mindig olyan játékok, oldalak után, amelyek még ezt a nehéz, de nemes küldetést is felvállalják. Most ezekből kapsz egy egész kis gyűjteményt, használd egészséggel!


Ovisoknak, kisiskolásoknak való honlap a www.tengerecki.hu. Tolmácsi Ági nagyot alkotott, amikor GYES-es anyukaként létrehozta az oldalt. És nem egyszerűen egy olyan oldalt csinált ám, ahol kísréletek, játékok, versek, mesék, dalok, kézműves elfoglaltságok leírásai vannak a természetről, a természettel kapcsolatosan. Nem. Ági képzőközpontot is csinált, hogy akár minden oviban lehessen Tengerecki oktatás, szakkör. Ági ugyanis pedagógiai rendszert alkotott. Kereket, egészet.

Nagyobbaknak való játék a Carbon nyomozók. Ráadásul a játéknak három évre való küldetése is van:
  • nemzetközi játék lévén össze akarja kötni az európai iskolákat, hogy együtt lassítsák a klímaváltozást,
  • fent akarja tartani a figyelmet, sőt ösztönözni is akarja a diákokat, hogy energiatakarékos módon bánjanak mindennel a környzeteükben, mert ezzel is csökkentik a széndioxid-kibocsátást
  • és támogatni akarja a tanárokat is, hogy a széndioxid-kibocsátás a rendes tanterv része legyen, beépüljön abba, tehát a gyerekek ne csak véletlenszerűen halljanak erről.
Mindehhez nem árt akciótervet készíteni a sulinak, de ehhez segédanyagokat, és széndioxid-kalkulátort is kapnak az oldalon.

És van még valami, szintén iskolásoknak: a U4Energy.eu. Ez is uniós verseny, amelyikben az iskolák az energiafogyasztással kapcsolatos feladatokat oldanak meg, és energiatakarékos teljesítményeiket bizonyíthatják, ezzel versenyeznek.

Szóval van miből válogatni, de kétségtelen tény, hogy kell némi kreativitás is hozzá. Ha ovis a gyerek, akkor főleg a szülőktől, na meg az óvónőktől is, az iskolások esetén meg a tanároktól. De ha belevágtok, hidd el, a legtöbb kreativitást a gyerekek fogják beleadni a projektbe.

Csak győzd követni őket! :)

2011. április 6., szerda

Találtam valamit...


Már megint találtam valamit, ami a játékot mint tanítási-nevelési eszközt értékelő pedagógusok szívét nagy eséllyel megdobogtatja.

Talán már hallottál is róla. A Nebuló XXI. Alapítvány a mai felfedezésem.

Saját játékpedagógiai rendszert is kidolgoztak, amit rendszeresen tanítanak is. És úgy néztem, nem kötelező hozzá pedagógusnak lenni. (Úgyhogy a kiírásban szereplő "nevelők" megfogalmazást kéretik tágabban értelmezni... :))

Szóval szülők, pedagógusok, nagyik, nagynénik, nagybácsik, keresztanyuk, keresztapuk, ha érdekel Benneteket a játék - elméletben és gyakorlatban is, akkor nevezz be erre a képzésre!

Mára ennyi.