Ígéretemhez híven folytatjuk a családi életet "szabályozó", helyenként gúzsba kötő, sokszor a média által is erősített társadalmi, gazdasági mítoszok, hiedelmek "felismerését". Azt szokták mondani, a változásokhoz vezető út első lépése, ha felismerjük a változás szükségességét, aztán pedig azt, hogy mi az, amin változtatnunk kell. Úgyhogy vágjunk bele!
Mint azt már a témát felvezető első postomban is említettem, a férfiakat körülvevő hiedelmeket is elemzem ehelyt, két okból is:
1. egyrészt, mert bár erről jóval kevesebbet hallani, de nekik is jutott ilyesmiből dögivel;
2. másrészt, mert ezeknek a legtöbbje csak kb. negyven éves kor körül tudatosul a pasikban, mert nagyjából addigra fáradnak bele. De nagyon!
Mint látni fogjuk, a férfiaknak is éppen elég mítoszuk, "fals" elvárásuk van, ami megkeseríti az életüket. Azonban az ő esetükben is csak azokat emelném és elemezném ki ezen a helyen, amelyek a család mint működési egység létét, életét befolyásolják. A sikeres férfi - ha nem is tehetős, de anyagilag biztos alapjai vannak, azaz lakás/ház, autó, némi pénz a bankbetéten. Ha kimondottan sikeres, akkor ház, kert, kutya, kocsi(k), rendszeres nyaralás, hobbi, vezető beosztás a munkahelyen. Ja, és persze feleség, gyerekek. A háttérben. Az ő feladatuk az, hogy a családfőnek biztosítsák a hinterlandot, vagyis azt a hátországot, ahol regenerálódhat a másnapi "összes többihez", ami nem a család.
Az az igazság, hogy ezzel a modellel először életemben egy nagy multicég Magyarországra vezényelt külföldi munkavállalóinál találkoztam. És szó szerint ez volt a fontossági sorrend:
1. karrier
2. autó
3. hobbi
4. gyerekek
5. feleség
Ja, bocs, az autó és a hobbi személyiségjellemzők alapján esetenként helyet cserélt egymással, de a kettejük satbil második és harmadik helye tuttigolyó volt.
Akkor nézzük meg még egyszer ezt a listát!
Biztos, hogy ez a reklámízű sablon a
sikeresség csúcsa?Mindnyájan mások vagyunk, tehát a siker is mindnyájunknak mást jelent. Helyesebben mást kellene, hogy jelentsen. Mert nekem jelen pillanatban éppen azzal van a legnagyobb gondom a téma kapcsán, hogy
mintha eltűnt volna az egyéniségünk a sikeres léttel kapcsolatos elvárásainkban. Úgy értem, mindenhonnan ezt kapjuk bele az arcunkba, hogy a sikeres pasi attól és akkor sikeres, ha jól fizető állása van, mert vezető beosztású, ebből adódóan szép háza, jó kocsija, nem túl olcsó, netán extrém hobbija, mint pl. skydiving, na meg családja (két gyerek borítékolva!) van. Az általam már emlegetett multicégnél egy jól fizetett szakértő, aki a cég nemzetközi főhadiszállásán szakértett, és akkor éppen nekünk adott elő, az előadása elején a bemutatkozó részben ezt direktben meg is fogalmazta: "X.Y. vagyok, ennyi, annyi éve a Z cégnél mint tanácsadó, előtte a Q cégnél csináltam ezt meg azt, szeretek vitorlázni, a hajóm egy ilyen, olyan típus, és Rosemarie-nak hívják. Van feleségem és két gyerekem - a céges belső szabvány szerint..." (Írd és mondd, ez szó szerinti idézet volt! Annyira lezsibbadtam rajta, hogy még így 10 év távolából is tökéletesen emlékszem rá.)
Mintha csak egy, a karrierjéhez, a szakmai érvényesüléséhez szükséges társadalmi elvárás kipipálása érdekében alapított volna családot... Bár ő viccesnek szánta, mert gyanítom, eladdig a közönsége minimum mosollyal jutalmazta eme szösszenetet, a mi reakciónktól (é. elképedés) azonban láthatóan zavarba jött. Szerintem a mai napig sincs róla lila dunsztja sem, hogy min voltunk úgy megdöbbenve. Tény, jártam előtte multikulti tréningre is, de erre a fajta kulturális különbözőségre valahogy nem készítettek fel...
Ha mindez a múlt ködébe vesző kis epizód lenne, akkor most nem írnék itt róla. A baj ezzel csak az, hogy azóta már egyre kevesebben lennének kis hazánkban is, akik elképednének egy ilyen kijelentésen, és ők is inkább az előadóval együtt nevetnének a "humoron".
Kedves Apuk! Szerintetek mi a siker? 1. Az adrenalinszint tartósan magas szintje a workaholic életviteltől?
2. A minél több, jobb, és minél drágább, de sokszor (persze nem mindig, de) annál feleslegesebb tárgyak tengerétől (é. lakás, vitorlás, sportkocsi)?
3. A hatalom és a felelősség érzetétől, mert vezető beosztásban vagy? (És vissza az első ponthoz!)
4. A társadalmi/munkahelyi elismertségtől (ld. harmadik pontban szereplő vezető beosztás, ill. az egyéb egyletek, körök, egyesületek közönsége)?
5. A biztos érzelmi háttértől (é. feleség, gyerekek, barátok)?
Kedves túlhajszolt Apuka,
gondolati játékra hívlak!
Ugye, ha megkérdeznék Tőled, hogy annak tudatában, hogy többé nem térhetsz vissza, melyik három dolgot vinnéd Magaddal egy lakatlan szigetre, akkor magabiztosan vágnád rá Te is a választ?
1. A céges laptopomat, a mobilt, és a chef forgószéket.
2. Két raklap sört a kedvenc márkámból, egy óriási hűtőt, meg a haveri körömet.
3. A vadonatúj, hiperszuper autómat, egy komplett benzinkutat, meg a kedvenc autószerelőmet a műhelyével.
4. Sör, lámpa, csaj.
5. Parabolaantenna, parabola beltéri, TV.
...stb.
Ugye, Te is érzed, hogy mennyire viccbe illően sztereotíp válaszok voltak ezek? Különben meg tényleg. Kit vagy mit vinnél Magaddal, amikor tényleg az életed hátralévő részéről kellene döntened?
Miért kérdezem? Hát nem mindennap ezt teszed?
Nem mindennap az életed hátralévő részéről döntesz? Törekedj a jó döntésre, és állítsd fel a saját, egyénre szabott prioritási sorrendedet, azt, amelyik Szerinted is kiegyensúlyozottá tenne! Hidd el, akit/amit a listád elejére helyeztél, és aszerint is bánsz vele, az észre fogja venni a változást. És hálából ő is változik a kedvedért.
Apukák, Ti mitől érzitek sikeresnek Magatokat?
