Visszatérve dr. Ranschburg Jenő előadására: ott tartottunk, hogy egy gyerek fejlődésére a legkárosabb az a körülmény, ha hiányzik a szülőből, vagy a nevelőből a gondozói attitűd - vagyis tulajdonképpen az érzelmek.
Azok a szegény gyerekek, akik a korábban taglalt okok miatt nem kapnak emocionális törődést gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra szoknak be az oviba is, hiszen nincs miért toporzékolniuk: az anyuval nincs semmi vesztenivalójuk, hiszen az anya-gyerek kapcsolat, mint olyan nem létezik...
Ezek a gyerekek még 1,5-2 éves koruk után is agresszívek kortárs kapcsolataikban, vagyis a dackorszak lezárultával is indulatosan reagálnak minden társtól jövő ingerre, kezdeményezésre. Ennek oka elsősorban az ún. "tulajdonítási hiba", vagyis az a körülmény, hogy nem tud különbséget tenni a véletlen és a szándékos cselekedetek között, vagyis társai minden tettének szándékosságot tulajdonít. Ez a viselkedési aspektus azért nagyon veszélyes már ebben a korban, mert ha ez így marad, akkor ez tizenévesn "pszichopátiához" vezet. (Azért írom csak idézőjelben, mert bár az ismérvek egyértelműek, a hatályos jogszabályok szerint gyereket nem lehet a pszichopátiával megbélyegezni. Sajnos mire 18 éves lesz a gyerek, addigra meg már késő, hiszen a pszichopátiát eredményesen csak megelőzni lehet, kezelni nem igazán.)
Az óvónőknek óriási szerepük van éppen ezért, hogy már ekkor kiszűrjék azokat a kisgyerekeket, akik mutatják a pszichopátia jeleit. Ezekre a gyerekekre jellemző az, hogy:
- nem szeretnek - hiszen nem is kapott erre példát a szüleitől, de különösen az anyjától, hiszen mint már említettük, a szeretetet tanulni kell!
- nem tanulnak - vagyis nem okulnak a saját hibáikból, hiszen csak magukat szeretik, mivel mást nem tanultak meg szeretni
- nincs bűntudatuk - azaz képtelenek felelősséget vállani magukért, ill. a tetteikért, ezért az ilyen gyerekek tagadnak, a felelősséget másra hárítják.
Ezt a hármas viselkedési együttest nevezi a szakirodalom "pszichopata triásznak", vagyis jól felismerhető viselkedésmintát mutatnak az ilyen gyerekek.
Itt kell megemlíteni az ún. pszichopata bájt is. Annak ellenére, hogy ezek a gyerekek képtelenek normális kapcsolatokat kialakítani, ezért magányosak is, hiszen nincs bennük egy fikarcnyi empátia sem, mégis elemi erővel vágynak a figyelemre, a népszerűségre. Ennek elérése érdekében aztán kifejlesztenek egy sajátos emberismereti technikát: nagyon jól ráéreznek mások gyengéire, és ezt ki is használják - hihetetlen tehetséggel manipulálják a többi embert. Azonban a folyamat öngerjesztő: mivel magányosak, vágynak a népszerűségre, de mivel ezt rossz eszközökkel kívánják elérni, és barátkozni képtelenek, népszerűségük tiszavirág-életű, és újra magányosak lesznek. Ez pedig ismételten agresszióhoz vezethet.
A fentiek miatt tehát nem árt vigyázni az ilyen viselkedést mutató gyerekekkel. Még a tanár úr is fejcsóválva emlegette, hogy bizony, őt is képes volt az orránál fogva vezetni némelyik pszichopata tulajdonságokat mutató gyerek.
Kedves Szülők! Elrettentő tehát a kép, amelyet Ranschburg dr. felvázolt, hogy hová is vezet, ha egy gyerek egy-egy szülői kapcsolati válság miatt nem kapja meg a megfelelő (anyai) szeretetet. Felelősséggel vállaljunk hát nem csak gyermeket, hanem párkapcsolatot is!
A következő postban befejezem a Ranschburg tanár úr előadásával kapcsolatos tudósítást. Annak a bejegyzésnek a fő témája az empátia lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése