Lassan végére érünk a mi kis életstratégia-sorozatunknak. Nagyon sok mindent néztünk mér meg eddig is, és még mindig maradt két fontos pont, amit szerintem nem lehet kihagyni a gyereknevelésből, ha életrevaló gyereket akarunk nevelni.
Volt egy hatos pont is a listámon, amiben ezt írtam:
célkitűzés és megvalósítás: őszintén meg kell kérdezzem, hány olyan felnőtt van ma Magyarországon, aki képes reális célokat kitűzni maga elé, és azt kitartóan, következetesen meg is valósítani? Mármint önállóan, önerőből. Vagy képes-e felismerni, hogy ez most olyan cél, ami meghaladja az erejét, ezért segítséget kér? És könyörgöm, a hitelfelvételt ne soroljuk ide! Ha nincs arra pénzem, hogy megvegyem magamnak a vágyott TV-t, hűtőt, motort, autót, lakást, mert nem elég hozzá az anyagi teherbíró képességem, akkor miért hiszem azt, hogy a következő hónapban ki tudom fizetni a törlesztő részletet? Az is anyagi teher, csak máshogy hívják... (Bocs, kitört belőlem a pénzügyi nevelő.)
Nincs kecmec, itt Neked kell megtenned az első, és a legjelentősebb lépést. És sok felnőtt itt hasal el az Élet nagy tesztjében: álmodozni nagyon jól tud, de célt kitűzni... Az hogy valami után vágyakozom, hogy "De jó lenne...", az még nem célkitűzés. Cél onnantól lesz belőle, ha végiggondolom, mi kell hozzá, hogy a vágyból valóság legyen - azaz tervet készítek a megvalósításhoz. Amikor megvannak a lépések, amik egymásra épülnek, hogy hogyan jutok el a célig. Amikor vannak olyan "pufferek" beépítve, hogy a célig vezető úton rugalmasan változtatni is tudj, ha kell. Ha felméred az erőforrásokat, amik a megvalósításhoz kellenek, és felhasználod, ami már megvan, és megszerzed, ami még hiányzik.
Egy valamit ne csinálj csak: ne tűzz ki napra pontos határidőket! Semmi értelműk. Jó, azt lehet, hogy pl. harminc éves korod táján már szeretnél egy saját kertes házat, de felesleges dolog elvágólagos határidőket kitűzni. Az tutti, hogy sosem úgy lesz, ahogy így kijelölöd, és akkor csak csalódás lesz a vége. Ez a gyerekeknél is érzékeny pont, erre majd vigyázz, amikor Te jelölsz ki neki célt.
A másik, ami nagyon sokat számít a célkitűzésnél is, de a megvalósításnál még annál is többet, a motiváció. Na, az is egy szép szakma, hogy hogyan lehet motiválni valakit. Gyerekként ez meg különösen nehéz: még nem kialakult a személyiség, nincsenek meg azok a szilárd vonalak, amelyek mentén meg lehetne találni a nyomógombokat. Az érdeklődés viszont nagyon jó támpontot adhat motiváció ügyében: ha a gyereket pl. arra akarod motiválni, hogy javítson matekból, akkor nyugodtan ígérj neki valami olyan díjat, ami elég csábító neki ahhoz, hogy meg is dolgozzon érte. Ha pl. a szereti a Hannah Montanat, akkor nyugodtan meglepheted egy füzet- és tolltartószettel, hadd villogjon vele a suliban (meg ezekre amúgy is szüksége lenne). Vagy esetleg megtoldhatod a róla szóló rajongói könyvvel, netán egy CD-vel. Tehát ne luxusdolgokkal próbáld meg motiválni, de azért tartson számot az érdeklődésére.
És hol lehet itt játszani? Pl. a célelérés mérésénél. Na, itt aztán nyugodtan szabadjára engedhetitek a fantáziátokat, hogy hogyan jelzitek a napi-heti haladást. Hogy időszalagon, színes homokkal rétegesen feltöltött befőttes üveggel, vagy pöttyök, pontok, csillagok gyűjtögetésével csináljátok, édes mindegy. A lényeg, hogy a gyerek számára láthatóvá válik a haladás. Ez is motiváló tud lenni.
A célkitűzéssel és megvalósítással tehát érdemes foglalkozni, de ez az a pont, ahol nem a "gyereken" kell elsősorban dolgoznod, hanem Magadon. Erre rengeteg lehetőséged van az internet korában. Van egy olyan tanfolyam, amit én is elvégeztem anno. Nagyon tanulságos volt. Egy coachtársam csinálja, talán már hallottál róla: Vidi Ritának hívják. Rita roppant sajátos szemszögből látja a világot, és ez a nézőpont Téged is számos AHA-élményhez juttat - ha benevezel a tanfolyamra (ezt sajna legközelebb már csak jövő év elején teheted meg).
A másik: ha netán mégis gáz a gyereknél a célkitűzés és a megvalósítás, akkor sincs gubanc: neki is van segítség. Álomfoglalkozás-kereső és célkitűző tanfolyamot indítok 7-8. és 11-12 osztályos gyerekeknek, és kevésbé gyerekeknek, akik éppen pályaválasztás előtt állnak.
Szóval az Isten sem menthet meg attól Benneteket, hogy meg ne tanuljatok célt kitűzni és megvalósítani... :)))
És hol lehet itt játszani? Pl. a célelérés mérésénél. Na, itt aztán nyugodtan szabadjára engedhetitek a fantáziátokat, hogy hogyan jelzitek a napi-heti haladást. Hogy időszalagon, színes homokkal rétegesen feltöltött befőttes üveggel, vagy pöttyök, pontok, csillagok gyűjtögetésével csináljátok, édes mindegy. A lényeg, hogy a gyerek számára láthatóvá válik a haladás. Ez is motiváló tud lenni.
A célkitűzéssel és megvalósítással tehát érdemes foglalkozni, de ez az a pont, ahol nem a "gyereken" kell elsősorban dolgoznod, hanem Magadon. Erre rengeteg lehetőséged van az internet korában. Van egy olyan tanfolyam, amit én is elvégeztem anno. Nagyon tanulságos volt. Egy coachtársam csinálja, talán már hallottál róla: Vidi Ritának hívják. Rita roppant sajátos szemszögből látja a világot, és ez a nézőpont Téged is számos AHA-élményhez juttat - ha benevezel a tanfolyamra (ezt sajna legközelebb már csak jövő év elején teheted meg).A másik: ha netán mégis gáz a gyereknél a célkitűzés és a megvalósítás, akkor sincs gubanc: neki is van segítség. Álomfoglalkozás-kereső és célkitűző tanfolyamot indítok 7-8. és 11-12 osztályos gyerekeknek, és kevésbé gyerekeknek, akik éppen pályaválasztás előtt állnak.
Szóval az Isten sem menthet meg attól Benneteket, hogy meg ne tanuljatok célt kitűzni és megvalósítani... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése