Bocs a szünetért, csak kicsit elsodort az élet... Azonban ami késik, legfeljebb múlik, de megúszni nem lehet, ahogy felénk mondják, így aztán semmi sem gátol meg abban, hogy folytassam a postsorozatot. Még mindig van ugyanis mit beszélnünk a rugalmasan alakítható életstratégiára nevelésről, tehát arról, hogy mit tehet egy szülő, ha a gyerekének ilyen életstratégiát akar a kezébe adni.
A mai napi stratégiai elem a problémamegoldó képesség. Anno, az indító cikkben ezt írtam róla:
Bármelyik cégnél nézed az álláshirdetéseket, az tutti, hogy szinte mindben szerepel a követelmények között, hogy jó problémamegoldónak kell lennie a jelöltnek. És ez tökmindegy, hogy szakmai probléma (ez lesz az, ami kreativitás nélkül nem fog menni), vagy emberi kapcsolatokban előforduló probléma: mindkettőben ott lesz az ember. Ki tanította meg a gyerekének, hogy hogyan kezeljen konfliktust, hogyan legyen asszertív (önérvényesítő anélkül, hogy a másik félnek ezzel problémát, sérülést, pozícióvesztést okozna)?
A fenti rövid megjegyzésből is kiderül, hogy a problémamegoldás összetett folyamat: nem elég hozzá csak kreatívnak lenni, bizonyos egyéb ismeretekre is szükség van ahhoz, hogy aztán ezeket kreatív módon lehessen kombinálni... Tehát itt vannak a "hozzávalók":
- kreativitás
- érzelmi intelligencia
- asszertív viselkedés
- kommunikációs képességek
- önbizalom
A kreativitásról már korábban külön pontban is ejtettünk szót, így most már nem szívesen tárgyalnám, arra viszont újfent szeretném felhívni minden Anyu/Apu figyelmét, hogy már nem ez az első hely, ahol felbukkan. A kreatív gondolkodás hihetetlen sok területen képes megkönnyíteni az életet, ezért nagyon fontos, hogy otthon ezt fejlesszük. (Sajna a mai magyar iskolarendszer nagyobb részt - tisztelet néhány lelkes és lelkiismeretes pedagógus gyakorlatának, ami, fájdalom, ma még kivételnek számít - erre alkalmatlan.)
Az érzelmi intelligencia fura állatfaj: sokan azt hiszik, hogy ez az az intelligenciafajta Howard Gardner többszörös intelligencia elméletében, ami arra tesz képessé, hogy mások érzelmeit értelmezni, kezelni tudjuk. Pedig az az interperszonális intelligencia. Az érzelmi intelligencia azonban az intraperszonális intelligencia, azaz annak a képessége, hogy a saját érzelmeinket el tudjuk helyezni egy szituáció, a másik reakcióinak és érzelmeinek koordináta-rendszerében. Vagyis az érzelmi intelligencia a saját érzelmeink megfelelő kezelésének képessége.
Hogy ezt hogy lehet tanulni? Na, az a másik érdekes dolog. Tapasztalással. És ez mindegy, hogy társas szituáció, vagy éppen munkatapasztalat, tanulás, vagy játék: mindegyikből tanulunk magunkról. Persze csak akkor, ha erre kifejlesztjük magunkban az önreflexió képességét. A gyereknek ezt is meg lehet tanítani - rengeteg beszélgetéssel rá lehet szoktatni arra, hogy időnként lássa magát objektíven, egy-egy helyzetet, amit nem kezelt éppen túl jól, kívülről nézzen.
Az asszertivitásról szintén sokat lehet hallani manapság, mégis összemossák a kompromisszummal. Az asszertív viselkedés ugyanis valami olyan csoda, ami lehetővé teszi, hogy egy szituból mindkét (-három, mindegyik) fél nyertesként jöjjön ki. Vagyis úgy érényesítem a saját érdkeimet, hogy a másiké sem csorbul közben. Ennek azonban nem a kompromisszum a megfelelője, mert akkor a megegyezés kedvéért minden fél felad valamit az eredeti elképzeléseiből. Amiről itt szó van, az a win-win, azaz nyerő-nyerő szituáció, politikailag korrekten (európai uniósul) mondva konszenzus.
Hogy lehet ezt megtanulni? Lehet persze tudatosan is, de az már komoly meló, nem véletlen, hogy sok tréning cég komoly pénzeket keres ilyen kurzusokkal. A gyereknek viszont marad a beszélgetések hosszú sora, ill. a szülői példa. Úgyhogy Anyukák, Apukák, most tessenek jól végiggondolni, hogy vajon jó példák tudtok-e lenni a gyereknek ezen a téren... Mit lehet ehhez játszani, amivel segíthetsz megtanulni, begyakorolni a gyereknek az asszertív magatartást? Vitázzatok! Azt is lehet játszva. Csak legyen elég vicces a téma. Előtte persze állapítsátok meg a szabályokat, hogy hogyan lehet vitatkozni a másikkal: mit szabad, mit tilos, és mi a cél.
Ez persze jót tesz a kommunikációs készségeknek, képességeknek is. És még valami: az olvasás. Ez lehet önálló is, ha a gyerek már tud olvasni, de még ekkor is jó, ha közösen olvastok. Te, vagy a párod ugyanis egészen másképpen, mást kiemelve, hangsúlyozva olvassátok el ugyanazt a történetet. Éppen ez az a momentum, ami egyébként a gyerek érzelmi fejlődésének is jót tesz, és akkor már megint az érzelmi intelligenciánál lyukadtunk ki. :)
Szóval akkor sincs gond, ha gubancelhárításban kell jeleskedni a gyereknek - millió lehetőségetek van rá, hogy együtt és játszva megtanítsd neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése