Nálunk most éppen ez a szitu... A legkisebbem importált nekem haza az oviból valami huncut vírust, persze ragaszkodik is a szentemhez a galád, úgyhogy most kart karba öltve dolgozunk ketten itthon. Mármint a gyerek meg én. Szó szerint.
És akkor in medias rés (ahogy a férjem mondja... :)) itt is az első tipp, mihez lehet kezdeni egy beteg gyerekkel:
alkalmazz szégyentelenül gyermekmunkát!
Nem nagy cucc, legalábbis kisebbeknél. Ők még örömmel akarnak hasonlítani a felnőttekre, úgyhogy készséggel beszállnak, amibe csak tudnak - még abba is, amibe nem, ha kicsit nem figyelsz oda... :) Nálunk ma takarítás volt a listán, úgyhogy előtte lehetett rendet pakolni (azt nagyon jól tud már egy három éves is, ha vele együtt, közös programként, netán játékként csinálod - "Na, ki végez hamarabb?", "Melyikünk gyűjti össze a legtöbb cuccot?", stb.).
Aztán pedig a porszívózás. Néha odaadtam manómnak a porszívót, hadd próbálkozzon ő is. Mivel a porszívócső sokkal nagyobb még, mint ő, előre lehetett tudni, hogy nem lesz úgysem hosszú életű a próbálkozás, tehát csak néhány percet kell áldozni a drága időmből, amíg a gyerek kiéli magát, hogy ő segíthetett. (Gyengébb idegzetű, maximalista anyukáknak javaslom egy kis játékporszívó beszerzését, így a gyerek Melletted besegít, úgymond tökéletesre porszívózza azt, amit Te csak nagyjából, így mindenkinek meglesz a sikerélménye.)
Aztán leültem feldolgzoni az emailjeimet, addig manó játszott. (Az
önálló játéknak
is lehet ám teret és időt hagyni. Sőt kell is! Fontos, hogy a gyerek egyedül is képes legyen játszani, és lekötni magát. Ilyenkor ugyanis a világon semmi sem köti meg a fantáziáját, nincs társ, aki esetleg rászólna, hogy "De ezt most ne így, hanem amúgy!". Annak is megvan a maga haszna, mert ugye a gyerek megtanul egyezkedni és szabályok között játszani, meg alkalmazkodni, de az önálló játékkal meg azt tanulja meg, hogy ő alkot. Képzeletben. Ez pedig nagyon jól megalapozza azt, hogy később képes legyen önállóan tanulni, rendszert, struktúrát felépíteni egy adott anyagból, szövegből a fejében, összefüggéseket kigondolni és "megfogni", annak mentén továbbvinni a sztorit, stb.)
Utána meg főztünk. Az sem baj, ha a gyerek a tűzhely mellett áll, csak akkor tényleg ott kell lenni mellette, és figyelni rá. Nyugodtan kavargathat, mint ahogy Julcsi is a borsófőzeléket, amíg én a másik serpenyőben a feltétet sütöttem. De ha ahhoz nincs idegzeted, mert jobban félted a gyereket, akkor az is elég lehet, ha hurcibálja Neked a hozzávalókat. Sosem felejtem el, egyszer a nemszeretem sóskát készítettük így, még azt is megette, mert az ő munkája is benne volt a kajában!
Attól, hogy beteg a gyerek, még az sem kizárt feltétlenül, hogy
kimenjen játszani a levegőre!
(Nálunk speciel az orvos kimondottan javasolta is a felsőlégúti hurutjaira, amiből kapásból kettőt is beújított a lelkem.) Az is igaz, hogy abból a szempontból is szerencsém van, hogy nálunk akad egy kert is, meg ha nem nagyon elfoglalt, akkor egy kutya is a kertben. ma is nagyon jól elszórakoztatták egymást. Mozgott a gyerek is, a kutya is, ami így a karácsonyi nagy kajálások után mindkettejük egészségének határozottan jót tett.
Most éppen blogolok, éppen ezért manóm is leült - most éppen
mesét néz.
Ez sem feltétlenül rossz dolog, csak kell hozzá néhány kritérium, aminek nem ért, ha megfelelsz Te is, meg a mese is:
- legyen megválogatva az a mese, amit néz
- és ez a Te felelősséged, tehát lehetőleg ne TV-zzen a gyerek, pláne nem úgy, hogy a távirányító az ő kezében kattog!!!
- ne szakmányban nézzen mesét a gyerek, mert a TV, video, számítógép nem babysitter! (És ez is a Te felelősséged...)
Mivel egész nap nem tudja magát lekötni ő sem, így már látom, ha befejeztem a postolást, ő meg a mesét, akkor
nekifogunk kreatívkodni:
jön a farsang, úgyhogy most éppen jelmezt fogunk gyártani. (Mivel titoktartási kötelezettséget vállatam, kizárólag fővesztés, kiátkozás és három napos haragszomrád terhe mellett mondhatnám el, hogy mi lesz Julcsi a farsangi bálon, úgyhogy ezt most inkább nem kockáztatnám meg... :)))
Aztán jön az este,
kreatív és közös vacsorakészítéssel.
Közös, mert elképzelhető, hogy a nagyobbak is beszállnak, kreatív, mert alapvetően ötletbörzével nyitunk, hogy mi olyat tudunk csinálni, ami mindenki aktuális ízlésének, hangulatának és befogadóképességének is megfelel.
Aztán fürdés,
meseolvasás,
és fekvés.
Na, kb. így lehet elérni azt, hogy Te is haladj a melóval, meg manó se unja magát. (Ezek akár beltéri elfoglaltságnak is jók, tehát én is letudtam a múlt heti post folytatását is.)
Jövő héten azt írom le, mit lehet kezdeni egy ágyban fekvő beteg gyerekkel.
U.I.: Most éppen tornázik. Labdával. Asszem, ez amolyan ovis ritmikus sportgimnasztika. Szóval néha nyugodtan rábízhatod Magad a gyerek fantáziájára is. Hidd el, gazdagabb lesz, mint a Tiéd... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése