Ami még eszembe jutott a nevelési stílusokról...

Legutóbbi (április 16-i), neveléssel kapcsolatos szösszenetem a különféle nevelési stílusokról szólt. Akkor játszottunk, egy kis teszt keretében, ha kíváncsi voltál rá, megtudhattad, hogy milyen, a pedagógia tudományos elvei szerint meghatározott nevelési stílusban nevelgeted csemetédet.

Erről pedig eszembe jutott valami... Méghozzá a következetesség.

Szerintem nem nagyon találni olyan pedagógiai, gyereknevelési szakkönyvet, amelyik ne azt írná, hogy a gyerekek nevelésében az egyik legfontosabb szempont a szeretet és a megértés mellett a következetes szülői magatartás. Sőt, ha jobban belegondolunk, valószínűleg a saját szüleinktől is ez volt az egyik legfontosabb nevelési tanács, hogy legyünk a gyerekeinkkel következetesek.

Ehhez képest engem mellbe vágott, amikor tavaly októberben részt vettem az Életrevaló Gyerek Konferencián (idén is lesz, nézd meg itt), ahol az egyik előadó F. Várkonyi Zsuzsa volt. Gondolom, a hölgy neve elég sokaknak ismerősen cseng, akinek meg nem, annak csak annyit mondok, hogy F. Várkonyi Zsuzsa az ország egyik legismertebb, és legsokoldalúbb pszichológusa, az egyik kutatási területe a gyereknevelés pszichológiája - nem mellesleg pedig ő a Gordon-féle kommunikáció hazai meghonosítója. A konferencián is éppen a gordoni kommunikációs elvekről adott elő, amikor az egyik mondatára felakadt a szemem. Ez pedig így hangzott:

"Felejtsd el a következetességet, úgysem tudsz következetes maradni."

F. Várkonyi Zsuzsa ugyanis azt mondja, hogy korunk rohanó tempója mellett annyi stressz ér minket felnőtteket, hogy mire estére eljutunk odáig, hogy élőben is tudjunk kommunikálni csemeténkkel, addigra olyan fáradtak, elnyűttek vagyunk, hogy bizony ez a hangulatunkon is meglátszik. Ingadozó hangulatállapotunkban pedig előfordul, hogy nem vagyunk képesek ragaszkodni a magunk által felállított nevelési szabályokhoz, és sokszor vagy engedünk a nyugalom érdekében, vagy pedig a kelleténél ingerültebben reagálunk. A lényeg, hogy bármelyik is fordul elő, a következetességünknek harangoztak. A kiváló pszichológus pedig még azt is mondja, hogy ez nem is feltétlenül baj: így ugyanis a gyerek is látja, hogy az élet nem fáklyás menet, hogy az egyik este ilyen, a másik este olyan hangulat, hozzáállás - természetes dolog.

Neked mi a tapasztalatod? Tényleg felejtsük el a következetességet a gyereknevelésben? Tényleg lehet a nevelésben Janus-arcú egy szülő?