A téma elég kényes sokaknak, pedig nagy szükség van rá, hogy beszéljünk róla. Ennek három oka is van.
1. A szexuális élethez hozzátartozik a spontaneitás is, különösen az érzelmek terén. Azonban ez az érzelmi spontaneitás már korábban is jelen kell, hogy legyen a gyerek, és a példakép szülő életében, hogy megalapozza a későbbi szexuális élet érzelmi felszabadultságát is. Nem tudom ki hogy van vele, de ha őszintén szívünkre tesszük a kezünket, akkor szerintem a többségünk bevallhatja, hogy az érzelmi spontánság ritka dolog manapság, hacsak nem dühkitörésről van szó.
2. Nem igazán figyelünk a szavainkra, pedig azok "programoznak" minket és gyerekeinket. Különösen a szexualitással, nemi szerepekkel, viselkedéssel kapcsolatban vagyunk hajlamosak ilyen óvatlan kijelentésekre, mint pl. "Meglesz ennek még a böjtje." Pedig ezzel csak a gátlásokat építjük ki a gyerekben.
3. Az előzőekből már következik a harmadik fontos ok is: a közvélekedésben élő rosszul értelmezett szemérem. Nyilvánvaló, hogy a szexualitásnak vannak olyan területei, amelyek magánjellegűek. De általánosságban miért ne lehetne nyíltan beszélni róla, legfőképpen a gyerekünkkel beszélni róla? Különösen hogy ez hozzátartozik az egészséges fejlődéséhez?
Érdemes elgondolkodni azon az okfejtésen, amit F. Várkonyi Zsuzsa vázolt fel. Azt mondta, hogy gondoljunk bele, a szexualitásnak van egy olyan tudatállapota, amely kívül esik a kontrollon, amikor elveszítjük az ellenőrzést az érzéseink, vágyaink, testünk felett. Hogyan is tudná ezt a fajta kontrollálatlanságot tolerálni egy ilyen kontrollmániás világ, mint a miénk?
Szó esett még a szexuális fantáziák fontosságáról is. Igen, fontosak ezek a fantáziajátékok két okból is: egyrészt előkészíti a későbbi szexuális életet, másrészt levezeti a "fölös" szexuális energiákat, amelyek így nem okoznak frusztrációt, esetleg agressziót.
Miért is létezik a szexualitás, miért találta ezt ki nekünk az anyatermészet, ha szülőként ennyi gondot okoz nekünk? Pedig éppen azért találta ezt ki nekünk az evolúció, hogy szülők maradhassunk, mégpedig együtt. Az utód felnevelése ugyanis hosszú folyamat, amelyhez mindkét szülőre szükség van. Ehhez kellett találni valamilyen olyan eszközt, ami együtt tartja a szülőket. Ez az eszköz pedig a szex, ami erős szexualitással párosulva biztosítja, hogy a szülők kitartsanak egymás mellett a gyereknevelés idejére.
Mivel ennek az erős szexuális kötődésnek nyilvánvaló az intimitása, hát természetesen nem is tartozik mindenkire, a saját gyerekünkre meg pláne nem. (Nagy eséllyel undort is éreznének a gyerekeink, ha a saját szexuális életünk részleteivel traktálnánk őket.) Mivel a saját szexuális életünket nem kötjük az orrunkra, az a természetes, hogy a gyerekek ebből az egészből először csak a "titkot" látják. A baj ezzel csak az, hogy a "titok" miatt a szülők kezelik úgy a témát, hogy ez valami "mocskos" dolog.
A gond akkor kezdődik ezen a téren, amikor a szülők arányt tévesztenek. F. Várkonyi Zsuzsa szerint, és én személy szerint tökéletesen egyet is értek vele, az a kérdés elsődlegesen, hogy mennyit mutat a szülő a gyereknek a szexuális vonzalomból. A saját szexuális életünk részletei, vagyis a naturális aprólékosságok nyilvánvalóan nem tartoznak a gyerekre, de pl. a szeretetnek bizonyos testi megnyilvánulásai, úgy mint az ölelés, a csók, igenis lehetnek részei a család mindennapjainak. Tulajdonképpen ezek is a szexuális vonzalom megnyilvánulásai, s ezek is segítenek a gyereket felkészíteni arra, hogy egy heteroszexuális kapcsolatban ez normális dolog, hogy ez hozzátartozik az élethez, hogy ez természetes. Éppen ezért a szexuális életnek láthatja bizonyos mozzanatait, amik miatt nyilvánvalóan kérdései is lesznek, s ezekről általánosságban, nem személyhez kötve kell is beszélni. Ilyen értelemben tehát a szex nem lehet tabutéma, hiszen a megválaszolatlanul hagyott kérdések csak azt eredményezhetik, hogy a gyerek máshol keres majd választ, ha tőlünk nem kap. Ez pedig sokkal veszélyesebb, mint ha megpróbáljuk legyőzni a félreértelmezett szemérmességünket.
Az előadás következő részében a kamaszkori szexuális nevelésről fogunk beszélni, ill. arról, hogy mi ebben a média szerepe. És még egy fontos dologról: felnőttek tapintatlanságáról.
Nekem nagyon tetszett a Várkonyi Zsuzsa előadás
VálaszTörlés