Pénz mint karácsonyi ajándék

Mostanság divat pénzt ajándékozni, még akár karácsonyra is. Tény, sokkal egyszerűbb, praktikusabb így az ajándékozónak: nincs utánajárás, sem előzetes fejtörés, hogy mégis mi a búbánatot vegyek X-nek, meg Y-nak, egyszerűen csak kibélelek egy borítékot, aztán Isten éltesse az ünnepeltet. Még karácsonykor is lehet azt mondani, hogy "Majd Te tudod, hogy mit szeretnél leginkább, és majd arra költöd."

Viszont tegnap az egyik ismerősöm nekem szegezte a kérdést: ugyan foglaljak már állást, ha már úgyis akkora spíler vagyok pénzügyi nevelésben, hogy mennyire jó az, ha már a kisgyerekek is pénzt kapnak ajándékba karácsonyra.

Akkor íme az állásfoglalás:

ha egy gyerek pénzt kap, akár ajándékba is, azzal nincsen semmi baj.

Persze azért nem árt, ha adott néhény feltétel, de miért ne lehetne a pénz is ajándék?

A legfőbb ellenérv az szokott lenni, hogy ezzel túlságosan is anyagiassá neveljük a gyereket. Akkor viszont visszakérdezek: ha a gyerek csak úgy üttyre-füttyre megkap minden tárgyat, amit csak megkíván és kiejt a száján, azzal nem lesz anyagias?

Vagyis szerintem nem maga a pénz tesz anyagiassá valakit, hanem sokkal inkább az, hogy hová teszi a prioritásait. Ha egy gyereknek is az a legfontosabb, hogy milyen márkájú a ruha, a cipő, ami rajta van, és hogy van-e alma a telefonján, mert eszerint van önmaga előtt is értéke saját magának, akkor tényleg baj van.

Így van ez a pénzzel is. Ha nem ez az emberi kapcsolatok, ill. az önbizalma értékmérője, akkor teljesen rendben van az is, hogy pénzt kap a gyerek ajándékba.

Mikor van rendjén, hogy a gyerek pénzt kap ajándékba?

Ha rendjén vannak benne a prioritások is - azaz van egy szilárd értékrendje. Jó, jó, most nyugodtan lehet azt mondani, hogy honnan legyen egy gyereknek, egy kialakulatlan jellemnek szilárd értékrendje? Egy szavas a válasz: Tőled.

Bármilyen meglepő ugyanis, az értékek már elég hamar rögzülnek a gyerekben. Ehhez semmi más nem kell, csak az, hogy azt lássa, a szülei is ezt a mintát, magatartást, viselkedést, gondolkodást, stb. követik - méghozzá az esetek döntő többségében. (Mondhatni következetesen.) Az, hogy aztán Neked mint szülőnek a gyerek kamaszkorában az az érzésed támad, hogy mindebből a gyerek semmit nem tanult az évek során, ne tévesszen meg: az alapok ott vannak, és tartja is magát hozzájuk a gyerek. Csak éppen a kamaszkor arra van kitalálva, hogy a gyereked feszegesse a határokat - például a türelmedét is.

Ugyanez igaz a pénzre is: ha Te úgy bánsz a pénzzel, mint egy eszközzel, ami segít a céljaid elérésében, de ezek a célok mind értékesek, akkor a gyereknek ez lesz a természetes.

Úgyhogy semmi gond nincs azzal, hogy esetleg pénzt kap a gyerek ajándékba. Egy dologra figyelj csak: legyen valamilyen komoly célja a gyereknek, amire a pénzt fordítja. És kész. :)

A célelérés, -megvalósítás, célkövetés pedig egy roppant kreatív, játékos tevékenység - ha azzá akarjátok tenni. Csak némi ötlet kell hozzá, meg egy kevés közösen és tartalmasan együtt töltött idő, amíg elkészítitek az ehhez szükséges eszközöket. Hogy ezt hogyan teheted meg? Iratkozz fel a http://eznemjatek.com oldalra, és üdvözlésképpen kapsz minitréninget, rövid pénzügyi alapozó programot, illetve az Alaphang tréninget is, amelyben erről részletesen is beszélek... :)

Boldog karácsonyt!