2009. december 12., szombat

Kis karácsony vagy Nagy Karácsony...? 5. rész

Igen, még mindig van ötletem a karácsonnyal kapcsolatban, ami még mindig a játék, ill. a játékosság körül forog! Ha használod is némelyiket, meglátod, hogy nem is olyan biztos, hogy a karácsonyi készülődésnek minden évben feltétlenül "karácsonyi horrornak" kell lennie...

A karácsony körüli talán legnagyobb mizéria az ajándékozás. Kinek vegyek és mit, és sokaknál sajna az is alapvető kérdés, hogy mennyiért? (Vagy azért alapvető kérdés, mert nincs erre a célra áldozható számottevőnek mondható pénzmagjuk, vagy azért, mert egyszerűen csak anyagiasak, és a szeretetet is a kapott ajándékok árában - igen, az árában, és nem az értékében - mérik. Nem tudom igazán, melyik eset a rosszabb...)

A pénzügyi részéhez nem kívánnék itt sokat hozzászólni, mert nem ez ennek a blognak a fő profilja. (Bár Isten igazából tudnék mit mondani a "gazdasági" szempontokról is. Részben mert gyakorló családanya, részben meg mert kereskedelmi üzemgazdász vagyok.) Maradjunk annyiban, hogy az előre gondolkodás/gondoskodás az anyagiakról, anyagi keretek megszabása, és betartása, összefoglaló néven tervezés a dolog kulcsa. Ha mégis ettől bővebben érdekel a téma, akkor nézz szét Csapó Ida Gazdag Nők c. blogján.

A másik része az ajándékozásnak, ami már jóval nagyobb fantáziát és kreativitást kíván az ember fiától/lányától, az maga Nagy Ötlet, hogy egyáltalán mit is adjunk szeretteinknek. Én személy szerint rendszeresen figyelek a családtagjaim ilyen-olyan elejtett félmondataira, elsóhajtott vágyaira, mert ha nem is megvalósíthatóak, de inspirálóak lehetnek. Megkockáztatom, hogy párom is olvassa a blogomat (kevés rá az esély, egész másféle érdeklődésű, biztos ezért tudjuk olyan jól kiegészíteni egymást:)), szóval elárulom ennek a módszernek a menetét.



Kis családunk idén végre eljutott Görögországba nyaralni. Már régen kíváncsiak voltunk rá, meg a tenger is vonzott minket. Társasággal mentünk, az idő is jó volt, pihenni is tudtunk, egyszóval minden klassz volt, nagyon jól éreztük magunkat. Én le is tudtam ennyivel a dolgot. Hanem az én férjem kb. másfél héttel hazaérkezésünk után egy napon elkezdett "nyafizni", hogy "Mikor megyünk Görögországba?", amivel engem alapoan meglepett. És a "nyafi" azóta is tart, és én azóta sem tudok magamhoz térni... Ellenben karácsonyra ennek szellemében kap egy "görög csomagot". A "csomag" legdrágább, ám ünnep lévén központi eleme egy üveg uozo, amely mellett szerepel még egy doboz tengeri fürdősó, egy Görögországról szóló útikönyv, és egy tengerzúgást mint alapelemet tartalmazó meditációs CD (csak tengerzúgást nem kaptam). Talán meglepő, de jó állapotban lehet könyvet, meg CD-t is vásárolni antikváriumból is, és tengeri sós fürdősóból sem kell feltétlen világmárkákban gondolkodni. Jó, az uozo, aláírom, nem volt egészen filláres mulatság, de a hangulathoz kellett, és a többi kedvező ára mellett még az is belefért a keretbe. Ajándék személyre szabva és kipipálva.

Ebben a módszerben még nem sok játék volt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy mire kiötlöd, hogy mi az, ami így vágyteljesítő ajándék, az gyakorlatilag egy logikai játék megoldásához szükséges erőfeszítést kíván Tőled. Abban azonban már több van, amit a fiamnál használok. Kamaszodik, így a hasonló korú gyereket nevelő szülők biztosan visszaigazolják, hogy nem egyszerű kihúzni belőle egy egyszerű választ sem egy egyszerű kérdésre. Az meg, hogy "Mit szeretnél karácsonyra?", már kimondottan a bonyolult kérdések közé tartozik...

Ezért kapott szülinapjára egy Vágydobozt. Egy sima, vastagabb kartonból hajtogatott kocka, amelynek az egyik lapja nyitható. A Vágydoboz egyúttal Döntéskockaként is működik, hiszen a hat oldalára válaszlehetőségek vannak írva (Igen, Nem, Talán, Holnap kérdezd meg újra!, stb.). Ha nem tud eldönteni valamit, akkor dobhat. Ez a vicces része. A komolyabb meg az, hogy amire vágyik, azt írja le, és dobja bele. Én meg időnként belenézek. Ha akarja, leírja, hogy másnap sonkás szendvicset szeretne vinni a suliba, de ha akarja, azt írja bele, hogy 35 évesen hol szeretne tartani az életben. Az első pár hétben csak vártam, azt hittem, nem fog működni. Aztán elkezdtek gyűlni benne a cédulák. Most már ott tartunk, hogy ha megkérdezzük, hogy "Mit kérsz karácsonyra?", akkor kérésre ugyan, de válaszol. Remélem, megérem azt is, hogy majd magától elmondja. Ha nem, akkor is ott a Doboz, amin a fiam mindig jót mosolyog, mert szerinte "Ez olyan, mint amikor régen a Mikulásnak írtam a levelet. Írom a listát, atán meg várom, hogy mi teljesül."

Ha kisebb, írni még nem tudó gyerekünk van, akkor még könnyebb a dolgunk! Kérjük meg, hogy rajzolja, fesse le, tépkedje, majd ragassza össze, vagy gyurmából formázza meg, mi szerepelne az írott listáján.

Te hogyan tudsz személyre szabott ajándékot adni a szeretteidnek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése