Igaz, nem most volt, hanem még április 29-én, a hatása azonban még most is érezhető nálunk... Még mindig áll a bál, buli van a nyugiban, és nem csak a legkisebb táncol egyfolytában...
Így aztán semmi meglepő nincs sabban, hogy teljesen egyénileg felfedezte magának a YouTube-on a Just Dance-videokat. Ezek a kis szösszenetek alapvetően a Wii nevű virtuális játékhoz készültek, ellenben most, hogy már natúr videoként is elérhető, egy hétévest sem akadályoz meg semmi abban, hogy táncoljon rájuk.
Persze először jókat röhögtünk rajta, ahogy az egyébként nem túl bonyolult és eredeti koreográfiákra próbálja rázni magát Julcsink, de a kiscsaj ismát csak kellő elszántságról tett tanúbizonyságot: nem zavarta a mi örömünk, ő is jókat vihogott, de közben azért a képernyőre tapadt, hogy le tudja követni a mozdulatokat. És kitartóan csinálta.
Mikor már izmos háromnegyed órája csinálta, és még mindig nem unta meg, akkor kezdtem el jobban is megnézni magamnak, mi ez az izé, és mit tud. Hát, a látványvilág szerintem baromi ízléstelen, csupa rikító neonszín, de hát Istenem, nem ez a lényeg. (Az biztos, hogy ha gyerekkönyvben látnék ilyet, azonnal hívnám az ízlésrendőrséget, és helyben bulldózert eresztetnék velül a könyvhalomra. De hát ez egy video, és nem is kifejezetten kisgyerekeknek készült, úgyhogy az esztétikai aspektus értékelésétől most eltekintek.)
Viszont a nem túl bonyolult, de mégis figyelmet, koncentrációt igénylő mozgások már jók. A gyerek figyelme, testtudata hihetetlenül fejlődik, már ebben a pár napban is látszik a gyereken, hogy jobban ura a kezének-lábának. Arról meg nem is beszélve, hogy mivel ZENÉRE csinálja, amit csinál - jobb híján most nevezzük táncnak :) - élvezi, és nem hajlandó abbahagyni. Tutti, belejátszott a meleg is, de a kb. háromnegyed óra után a gyerekem totál csapzottan-izzadtan ugrabugrált. És tette mindezt akkora vigyorral, hogy majdnem körbeérte fejét. Mikor mindezek után este még elment, és a mérlegre is ráállt(!) - ja, kérem, igazi nő lesz belőle, akárki meglássa - még nagyobb vigyorral jelentette be, hogy fogyott.
Így aztán másnaptól már együtt táncoltunk. Én ugyan nem bízom az olyan hirtelen csodákban, mint az egy napon belüli fogyás, még ha fél kilós, akkor sem, de egy hét múlva veszem magamnak a bátorságot, és én is megkukkolom, hol tartok. Hát, igen, a remény hal meg utoljára...
Viszont ha valamiért mégsem fogynék, annak csak egy oka lehet: hogy a tánc közben a kiscsajjal kövérre röhögtem magam. És akkor legfeljebb kidobjuk a mérleget, és táncolunk tovább vigyorogva...
Íme, itt az ízelítés, ezúttal a Kung-Fu Fighting-gal, de ha a YouTube keresőjébe beírod, hogy Wii Just Dance, eszement mennyiségű videot találsz!
Géppuskalábúak, Előttetek a pálya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése