Hivatalosan ugyanis valóban az iskola felel ezért - a már említett törvényi előírások miatt. Az ugyanis, hogy a gyereket értő módon megtanítsa olvasni, tényleg az iskola kötelessége.
De... (Szokj hozzá, nálam elég sokszor előjön az a bizonyos de!)
Az viszont, hogy felkészüljön a gyerek az olvasásra, hogy olvasót lehessen belőle nevelni, az csakis és kizárólag a Te felelősséged! Azaz, ha szülőként nem foglalkozol a gyerek olvasásra való felkészítésével (nem az óvoda, Te!), akkor gyakorlatilag megágyazol a funkcionális analfabétizmusnak. Igaz, nem feltétlenül lesz még ettől a fajta hanyagolástól a gyerek funkcionális analfabéta, de az olvasás nem fog a kedvenc időtöltései közé tartozni akkor sem. Ma már azonban, amikor az élethosszig tartó tanulástól hangos az oktatás, a felnőttképzés, de még a munkaerőpiac is, az olvasás a minimálisan elvárt képességek közé tartozik, amellyel a gyerek az önérvényesítését segítheti.
Miről is beszélek pontosan?
Az olvasóvá nevelésről. Az ehhez vezető út első lépéseit Neked kell megtenned gyermekeddel közösen, Neked kell megmutatnod az utat - méghozzá jó példával előljárva. Nézzük meg a konkrét lépéseket, amelyekkel közösen ki tudjátok taposni az utat.
1. lépés: járj elől jó példával! Már kicsi korától kezdve lássa azt a gyerek, hogy Te is rendszeresen olvasol. A gyerekek, főleg amíg kicsik, utánzással tanulnak (persze később is, csak egészen más kontextusban). Ugyanez az utánzás köszön vissza később a szerepjátékokban. Biztosan Te is ellágyulva nézed a kislányod, amint eljátssza, hogy a babáinak esti mesét olvas, vagy a kisfiad, amint ugyanezt teszi, mert "Apuval is ezt csináljuk minden este". A lényeg azonban mégis csak az, hogy ha jó példát lát maga előtt a gyerek, akkor az lesz neki a természetes, hogy ezt így kell csinálni.
2. lépés: szeressétek a könyvet! Bármilyen meglepő, a könyvhöz való jó viszony nagy mértékben befolyásolja azt, hogy valakiből olvasó lesz-e, vagy sem. Éppen ezért már babakorban is lehet a gyerekkel a korának megfelelő képeskönyveket nézegetni. Itt még nem is maga az olvasás dominál, hiszen a képekről inkább csak beszélgettek. Ebben az esetben a beszédtanulás, beszédértés fejlődése a hangsúlyos, azonban a baba már ekkor is ismerkedhet a könyvvel mint tárggyal. Megtanulja, hogy a könyvben mindig van valami érdekes, szép, és színes, és a közös olvasás azt is jelenti, hogy Anyuhoz és Apuhoz oda lehet bújni. Kellemes érzésekkel társítja a könyv látványát, s ez a későbbiekben sokat segít abban, hogy újra könyvet vegyen a kezébe.
3. lépés: olvassatok közösen verseket, meséket, történeteket! Már egészen kis korától kezdve lehet neki történeteket olvasni. Egyrészt változatlanul kellemes élmény lesz a gyereknek az együtt töltött közös idő. Másrészt bővül a szókincse, fejlődik a beszédértése, egyre több nyelvi szerkezettel találkozik, különböző szituációk ábrázolása során, változatosan ismerkedik az anyanyelvével. Harmadrészt a verseket és a meséket mint kellemes és érdekes, izgalmas történeteket egyértelműen társítja a könyvekkel. Vagyis a könyv valami érdekfeszítő, izgalmas dolog hordozójává válik. (Mi a négy éves lányommal ebben a fázisban tartunk. Valahányszor vásárolni megyek, mindig azzal a kérdéssel "enged el", hogy "Veszel nekem könyvet?")
4. lépés: játsszátok el a betűtanulást! Be kell vallanom, ezt a módszert loptam egy Waldorf-pedagógustól, dr. Vekerdy Tamás is ezt hozta fel példaként. Gyakorlatilag csak arról van szó, hogy játékká kell tenni a betűtanulást - mindegy, hogy olvasni, vagy írni tanulja-e azt a gyerek. Mivel oviban természetes dolog volt a képi ábrázolás útján történő kifejezésmód, így ezt kell kihasználni az olvasás, ill. írás tanulásakor is. Nem is olyan bonyolult: hasonlíts minden betűt valamilyen képhez! A nyomtatott nagy 'A' pl. lehet háztető. Az írott kis 'a' pedig alma. A 'K' lehet kardot rántó királyfi, és így tovább. Csak a fantáziátok szab határt!
5. lépés: beszélgessetek arról, amit olvastatok! Ezt a fajta játékot már akár középső- és nagycsoporttól is lehet játszani, de az igazán jótékony hatását majd akkor tudod felmérni, amikor a gyerek már tanul olvasni, vagy már kellene, hogy tudjon olvasni. (A post előző részében már érintettem is ezt a módszert.) A lényeg, hogy a gyerek játékra való hajlamát használjuk ki az olvasott szövegek feldolgozásához. Olvassatok közösen mesét, verset, történetet, aztán másnap kérd meg a gyereket, hogy rajzolja le, fesse meg, játssza el gyrmafigurákkal, vagy éppen csak a babáival a történetet! (Ha a gyerek kimondottan szeret rajzolni, egész kis képregényt csinálhat egy-egy meséből.) Nagyon érdekes látni, hogy a gyerek számára mi volt a történetből a lényeges, mi az, ami "kiesett" az eseményekből, ill. mi az, amire egészen máshogy emlékszik, mint ahogy az az eredeti storyban szerepelt. (Különösen ovisok tudnak "nagyot alkotni" ezen a téren. Az én lányom is képes a történeteknek időnként egészen tekintélyes részét újraalkotni.) A lényeg, hogy a gyerek számára érdekes módon próbáljátok meg valamilyen formában dramatizálni a cselekményt. Ha valamilyen élményhez, érzéshez tudja kötni a gyerek az olvasottakat, sokkal könnyebben fogja tudni előhívni, amit olvasott, ill. már az olvasáskor készül az ilyenfajta feldolgozásra, tehát figyelni is fog arra, hogy megjegyezze, amit olvasott.
6. lépés: értsétek, amit olvastok! Mivel a cél az értő olvasás kialakítása, győződj is meg róla, hogy a gyerek érti is, amit olvas. (Itt jegyzem meg gyorsan: tévedés, hogy a gyereknek már első osztályban, karácsony előtt írni-olvasni kell tudni! Ha ilyet ígér a tanító néni, akkor valamilyen számomra érthetetlen oknál fogva nem alkalmazza sem a törvény, sem a Nemzeti Alaptanterv, azaz NAT előírásait. A NAT ugyanis egységben kezeli az egész alsó tagozatot, és csak annyi van kikötve, hogy negyedik osztály év végére kell a gyerekeknek képesnek lenniük a folymatos és értő olvasásra. Vagyis már akkor ki kell zárni, hogy a gyerek esetleg funkcionális analfabéta legyen... Hogy ezek után sokan hogyan kerülhetnek mégis felső tagozatba, sőt hogyan képesek a felső tagozatot még el is végezni, mikor a negyedik osztály követelményeinek sem felenek meg, az számomra szintén az érthetetlen kategórába esik.) Mindehhez ajánlom szíves figyelmedbe Steklács János blogját, amely elsősorban ugyan pedagógusoknak készült, de szerintem a szülők is könnyen "emészthetik". Az úrról annyit érdemes tudni, hogy a Kecskeméti Tanítóképő Főiskola tanszékvezető tanára, és nem mellesleg az olvasástechnikák, olvasástanulás, olvasástanítás a szakterülete. Itt találkoztam én is azzal a technikával, amely az összefüggő szöveget a gyerek korának megfelelő hosszúságú rövidebb, de még összefüggő szakaszokra darabolja, és minden szakasz után meg kell tárgyalni, hogy miről szólt a szöveg, ill. következtetést kell levonni az eddigi ismeretek alapján, hogy nagy valószínűséggel hogyan fog folytatódni a szöveg. Másodikosok számára kiváló, de szerintem még később is jól jön.
Ezek az én kis lépéseim, amiket sikerült a gyakorlatban kikristályosítanunk a gyerekeimmel. Valószínűleg sokat ezek közül mások, köztük esetleg Te is alkalmaztál már ösztönösen is, talán csak a jelentőségével nem voltál tisztában. Más lépéseket én is tanultam szakemberektől (ld. a Steklács János-féle oldalról). Azonban semmi nem akadályoz meg abban, hogy újabb eszközöet ne találjak ki. Szükség is van rá, hogy ezeket a lépéseket a gyerekeim személyiségéhez, érdeklődéséhez igazíthassam.
Ezt Te is megteheted, sőt meg is kell tenned, hiszen a Te gyerekedet Te ismered a legjobban! Ereszd hát szabadon a fantáziádat! A gyereked egészen biztosan támogatni fog ebben...:)
Neked is vannak ilyen egyénre szabott, és jól működő eszközeid? Meg is osztanád velünk? Hálásak lennénk érte! Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése